EU Bíróság részére kérdések
Javasolt kérdések - devizahiteles ügyekben - az EU Bíróság részére, Előzetes Döntéshozatali Eljárás lefolytatására:
1./ Megfelel-e a 93/13. EGK Irányelv 3. Cikkében foglalt, kiemelten a ((3) bekezdéséhez tartozó melléklet b./ pontjára) tisztességtelen feltételekkel szembeni joggyakorlásnak, figyelemmel a 7. Cikk (2) bekezdésben írtakra, hogy a fogyasztó a szerződést felbontja, ha az jogszabályba ütközik, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, uzsorás, lehetetlen szolgáltatásra irányul, színlelt, megtévesztő, hasznossága – előre nem látható – a fogyasztótól független, véletlen esemény bekövetkezésétől, kimenetelétől függ, sőt bűncselekményt is megvalósít, mindezt annak ellenére, hogy sem a szerződés nem biztosít jogot a felmondásra, sőt az eljáró bíró véleménye szerint „a felmondás joga nem illette meg” a fogyasztót?
2./ Megfelel-e a 93/13 EGK Irányelv 6. Cikk (1) bekezdésében rögzített feltételeknek, miszerint „Ha a szerződés tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető a szerződés változatlan feltételekkel köti a feleket” ezért ezen feltételek (egyoldalú kamatemelés, tranzakció nélküli díj megfizetésére való kötelezés) tisztességtelenségét a DH1-es törvény 3. §-a megállapítja, de a DH2 törvényben rögzített elszámolási kötelezettségben nem rendeli szankcionálni a szolgáltatót, de figyelemmel a 2014/17/EU irányelv 38. Cikkében megfogalmazott – hatékony, arányos és visszatartó erejű – szankciós elvek prioritására, valamint a C-42/15. EUB határozat 4. pont példájára, az ilyen szerződések elszámolásánál, kamat és költségmentesség alkalmazását határozza meg a nemzeti bíróság, sőt az elszámolás jóváírását, végrehajtását feltételhez köti?
3./ Amennyiben Magyarországon devizakölcsönt bocsátottak volna a fogyasztók rendelkezésére, és a teljesítési kötelezettség is deviza lett volna, akkor megfelelne-e a 2014/17/EU irányelv (2014. február 4.) 23. Cikkében rögzített 20%-os árfolyam kockázati korlátozásnak – annak ellenére, hogy a magyar DH3 „forintosítási” törvényben meghatározott 256.47 HUF/CHF árfolyamon (ami átlagosan 70-72 %-nak felel meg) korlátozza átváltási árfolyamot – ugyanakkor a Kúria 2019.06.19-én hozott „Emlékeztetőben” a 20 % árfolyam korlátozás kiszámítását rendeli el?
4./ Megfelel-e az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/17/ EU IRÁNYELVE (2014.02.14) 23. Cikk-ben és a 93/13. EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak az – mivel Magyarországon „devizahitelek” esetében a rendelkezésre bocsátott kölcsön és teljesítési kötelezettség is a hazai pénznem, vagyis megegyezett a fogyasztó jövedelmének pénznemével, azaz forint volt, így árfolyamkockázatról nem beszélhetünk, és a CHF-t nem az adósság devizában való nyilvántartásra, hanem a záró egyenleg, kamattartalom, és a törlesztő részlet tétszorzására-osztására alkalmazták, vagyis az adóstól független, véletlen esemény kimenetele (idegen pénznem árfolyama) határozta meg az adósságot, ami Nils Wahl főtanácsnok indítványának (2017.04.27) 80. pontja szerint, mint „értékelés” semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől” - hogy mint nem kockázati elemet tartalmazó árfolyamkockázat, hanem mint a főszolgáltatás körébe tartozó szerencseelemet tartalmazó árfolyamfogadás tisztességtelen, ezért nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztóra nézve?
5./ Megfelel-e az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/17/ EU IRÁNYELVE (2014.02.14) 38. Cikk-ben írt hatékonyság, arányosság, és visszatartó erejűség elvének – mivel Magyarországon a bankok árfolyamkockázatról tájékoztatták a fogyasztókat, azonban a fogyasztónak semmilyen hatása nem volt az árfolyamra, hanem tőle független véletlen esemény bekövetkezésétől függött az oddsként (bekövetkezés valószínűségét kifejező szám) alkalmazott árfolyam alakulása, és a bankok nem rendelkeztek szerencsejáték tevékenységre állami engedéllyel, sőt ahhoz a feltételhez kötötték a forint kölcsönszerződést, hogy az adós részt vesz egy általuk (devizának 2001 tavaszától, “nyomott” árfolyamon tartásával csalva) szervezett kimenetelre történő fogadásba – a magyar Ptk. 204. § (1) bekezdésben rögzített szankció, miszerint “Bírósági úton nem lehet érvényesíteni. a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket”?