EU Bíróság részére kérdések
Javasolt kérdések - devizahiteles ügyekben - az EU Bíróság részére, Előzetes Döntéshozatali Eljárás lefolytatására:
1./ Megfelel-e a 93/13. EGK Irányelv 3. Cikkében foglalt, kiemelten a ((3) bekezdéséhez tartozó melléklet b./ pontjára) tisztességtelen feltételekkel szembeni joggyakorlásnak, figyelemmel a 7. Cikk (2) bekezdésben írtakra, hogy a fogyasztó a szerződést felbontja, ha az tisztességtelen feltételeket tartalmaz, jogszabályba ütközik, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, uzsorás, lehetetlen szolgáltatásra irányul, színlelt, megtévesztő, hasznossága – előre nem látható – a fogyasztótól független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől függ, sőt bűncselekményt is megvalósít, mindezt annak ellenére, hogy sem a szerződés nem biztosít jogot a felmondásra, sőt az eljáró bíró véleménye szerint „a felmondás joga nem illette meg” az adós-fogyasztót?
2./ Megfelel-e a 93/13 EGK Irányelv 6. Cikk (1) bekezdésében rögzített feltételeknek, miszerint „Ha a szerződés tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető a szerződés változatlan feltételekkel köti a feleket” ezért ezen feltételek (egyoldalú kamatemelés, tranzakció nélküli díj megfizetésére való kötelezés) tisztességtelenségét a DH1-es törvény 3. §-a megállapítja, de a DH2 törvényben rögzített elszámolási kötelezettségben nem rendeli szankcionálni a szolgáltatót, de figyelemmel a 2014/17/EU irányelv 38. Cikkében megfogalmazott – hatékony, arányos és visszatartó erejű – szankciós elvek prioritására, valamint a C-42/15. EUB határozat 4. pont példájára, nem az állam javára, hanem a sértett fogyasztó javára, az ilyen szerződések elszámolásánál, kamat és költségmentesség alkalmazását határozza meg a nemzeti bíróság?
3./ Amennyiben Magyarországon devizakölcsönt bocsátottak volna a fogyasztók rendelkezésére, és a teljesítési kötelezettség is deviza lett volna, akkor megfelelne-e a 2014/17/EU irányelv (2014. február 4.) 23. Cikkében rögzített 20%-os árfolyam kockázati korlátozásnak – annak ellenére, hogy a magyar DH3 „forintosítási” törvényben meghatározott 256.47 HUF/CHF árfolyamon (ami átlagosan 70-72 %-nak felel meg) korlátozza átváltási árfolyamot – ugyanakkor a Kúria 2019.06.19-én hozott „Emlékeztetőben” a 20 % árfolyam korlátozás kiszámítását rendeli el?
4./ Megfelel-e az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/17/ EU IRÁNYELVE (2014.02.14) 23. Cikk-ben és a 93/13. EGK irányelv 6. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak az – mivel Magyarországon „devizahitelek” esetében a rendelkezésre bocsátott kölcsön és teljesítési kötelezettség is hazai pénznem, vagyis megegyezik a fogyasztó jövedelmének pénznemével, forinttal, így árfolyamkockázatról nem beszélhetünk, és az aktuális CHF árfolyamot nem az adósság devizában való nyilvántartásra, hanem a záró egyenleg, kamattartalom, és a törlesztő részlet tétszorzására-osztására, azaz fogadásra alkalmazták, vagyis az adóstól független, véletlen esemény kimenetele (idegen pénznem árfolyama) határozta meg az adósságot, ami Nils Wahl főtanácsnok indítványának (2017.04.27) 80. pontja szerint, mint „értékelés” semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől” – hogy az alkalmazott pénznem átváltási mechanizmus, nem kockázati elemet tartalmazó árfolyamkockázatnak felel meg, hanem mint a főszolgáltatás körébe tartozó szerencseelemet tartalmazó árfolyamfogadásnak tisztességtelen, ezért nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztóra nézve?
5./ Megfelel-e az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/17/ EU IRÁNYELVE (2014.02.14) 38. Cikk-ben írt hatékonyság, arányosság, és visszatartó erejűség elvének – mivel Magyarországon a bankok árfolyamkockázatról tájékoztatták a fogyasztókat, azonban a fogyasztónak semmilyen hatása nem volt az árfolyamra, hanem tőle független véletlen esemény bekövetkezésétől függött az oddsként (bekövetkezés valószínűségét kifejező szám) alkalmazott árfolyam alakulása, és a bankok nem rendelkeztek szerencsejáték tevékenységre állami engedéllyel, sőt ahhoz a feltételhez kötötték a forint kölcsönszerződést, hogy az adós részt vesz a bank által szervezett kimenetelre történő fogadásban – a magyar Ptk. 204. § (1) bekezdésben rögzített szankció, miszerint “Bírósági úton nem lehet érvényesíteni: b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket”?
6./ Megfelel-e az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/17/ EU IRÁNYELVE (2014.02.14) 38. Cikk, hatékony, arányos, és visszatartó erejű elvének – mivel Magyarországon a bankok árfolyamkockázatról tájékoztatták a fogyasztókat, azonban a fogyasztónak semmilyen hatása nem volt az árfolyamra, hanem tőle független véletlen esemény bekövetkezésétől függött az oddsként (bekövetkezés valószínűségét kifejező szám) alkalmazott árfolyam alakulása, és a bankok nem rendelkeztek szerencsejáték tevékenységre állami engedéllyel, sőt ahhoz a feltételhez kötötték a forint kölcsönszerződést, hogy az adós részt vesz a bank által szervezett kimenetelre történő fogadásban – a magyar bíróság alkalmazza a Ptk. 204. § (1) bekezdésben rögzített szankciót, miszerint “Bírósági úton nem lehet érvényesíteni: b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket”, figyelemmel a 1950.03.13-án hozott örökérvényű Legfelsőbb Bíróság 1. számú Elvi Döntésre, miszerint a Ptk. 231. §-ban rögzített értékállandósági kikötés „bíróságilag” nem érvényesíthető, a Pp. 130. § (1) f. pontja alapját: „tárgyalás kitűzése nélkül elutasítja” a szolgáltató-bank keresetét?
7./ Megfelel-e a 93/13/EKG irányelv 6. Cikk (1)-nek, hogy – mivel a szolgáltató-bank a kölcsönszerződésben nem tüntette fel semmilyen formában a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, ezért az nem jelent kötelezettséget az adós-fogyasztóra, és mivel mégis alkalmazta a Részletes Hiteltörténeti Kimutatással bizonyítottan a Ptk. 231. §-ban rögzített értékállandósági kikötés átváltási (kirovó-lerovó) mechanizmusát, ami megegyezik a szerencsejáték szervezéséről szóló, 1991. évi XXXIV. törvény 28/A. §-ban rögített fogadás nyereményének kiszámítási képletével, így bizonyított a külföldi pénznemre való fogadási tartalom – magyar bíróságok a Legfelsőbb Bíróság 1950.03.13-án kelt 1. számú Elvi Döntésére figyelemmel (miszerint az értékállandósági kikötés bíróságilag nem érvényesíthető), a Pp. 130. § (1) f. pontjára való hivatkozással a bank keresetét – tárgyalás kitűzése nélkül – hivatalból elutasítja?