Magyar történelem legmocskosabb bírósági határozata:

6/2013. PJE határozat.

 

 

 

 

 

Feketével a népirtó 6/2013. sz. PJE határozat

Pirossal annak bírálata egy jogot nem végzett személytől:

Ez az irat, tök ellentétes a C‑51/17. sz. EU Bírósági Itélet 5.) határozatával: (ügyben, az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) a Bírósághoz 2017. február 1‑én érkezett, 2017. január 17‑i határozatával terjesztett elő)

5)      „A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.”

Ennek a PJE határozatnak éppen az a valós célja, hogy a nyilvánvalóan is tisztességtelen szerződéses feltételeket megmagyarázza a bankok érdekében és eltusolja, a bankok, országgyűlés, kormány devizahiteles ügyekben elkövetett bűncselekményeit.

Már korábban is (például, 2012.07.10-én) próbálkoztak, a bírókat függetlenségüktől megfosztani, és központi oktatással, ahol egy OTP-s jogi képviselő oktatta a bírókat, hogy hogyan kell meghozni az ítéletet a bank javára, az adós kifosztása érdekében.

6/2013. Polgári jogegységi határozat*

A Kúria Polgári Kollégiuma a kollégiumvezető indítványa alapján, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 34. § (4) bekezdés b) pontja alapján jogegységi tanácsként eljárva a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdések tárgyában a joggyakorlat továbbfejlesztése (Joggyakorlat!!! Érted?! Nem az igazságszolgáltatás, mert az kúriai bíróknak soha nem volt céljuk, hanem a birói egységes joggyakorlat kialakítása, a bírók függetlenségüktől való megfosztásán keresztül, a bankár-politikai maffia kiszolgálása, és a magyar nép irtásának fokozása) érdekében meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1./ A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. Nem deviza, hanem forint kölcsönszerződések. Pontosabban egy árfolyamfogadás a főszolgáltatás, a kölcsön csak eszköz, hogy az adóst becsalják tudtuk, és akaratuk ellenére a hosszú lejáratú árfolyamfogadásba. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi. A pénzintézetek nem alkalmazhatják a r.Ptk. 231.§ (2) bekezdésében foglalt értékállandósági kikötést, mert az árfolyam alakulására, közvetlenül, és közvetve a MNB-n kereszül befolyásolni tudják. Ez ugyanolyan tisztességtelen, mint az egyoldalú kamatemelés, amit a DH-1 törvény is tisztességtelennek minősít! Ugyanakkor a r.Ptk. 231. § (2) bekezdésben foglalt értékállandósági kikötést a bankok nem alkalmazhatját, mert csak magánszemélyek és gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, de nem vontkozik a pénzintézeti tevékenységre. Azokra a Ptk. XLIV. fejezet „A bank- és hitelviszonyok  1. A hitel- és a kölcsönszerződés” Ptk. 522.§-től, 535. §-ig, illetve a 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt) vonatkozik. Tudni kell, hogy amióta bankrendszer van Magyarországon, soha nem számoltak kölcsönöket semmilyen devizában, csak a Fasiszta Orbán idején 2001.04.01-től napjainkig.

 

2. A deviza alapú kölcsönszerződés, mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Totális hazugság. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása, egyértelműen az érvénytelenség körében értékelhető. Tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi ok abban a pillanatban fennáll, amikor a szerződés bármelyik fél szerződéses nyereségét-veszteségét, spekulatívan, egy előre nem látható, a felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől teszi függővé, függetlenül attól, hogy ezek az események bekövetkeznek-e vagy sem, vagy mikor, milyen módon következnek be. Figyelemmel Nils Wahl Főtanácsnok a C-186/16. számú üggyel kapcsolatos indítvány (ismertetve 2017.04.27-én) 80. pontjára, mely szerint „Noha a 93/13 irányelv alkalmazásában magától értetődő, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegének – így tehát a fogyasztó kárára a felek között fennálló jelentős egyenlőtlenségnek – értékelésekor figyelemmel kell lenni mindazon körülményre, amelyről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amely a későbbi teljesítésre kihathatott; az értékelés semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől.” és véletlen események kimenetelétől sem. (Ez utóbbi a beterjesztők logikus, jogszerű, pontosító kiegészítése.) Így egyértelmű, hogy az árfolyamkockázatnak (állami, bírósági szinten is) hazudott, de valójában kimentelre történő fogadás nyereményéből származó extraprofitra, mint jogellenes, ellenszolgáltatás nélküli nyereségre, pontosabban nyereményre a bank nem tarthat igényt.

3. A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére. Az árfolyam változás nem okozhat adósság, futamidő, és törlesztőrészlet növekedést, mert az szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás lenne.

4. Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg - a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt - a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie. Nagy büdös francot! … kell az érvényessé nyilvánításra, népirtásra törekednie a bíróságnak, sőt nem csak az érvénytelenségre kell törekednie, hanem alkalmazni kell a 2008/48/EK. irányelv 23. Cikkét, valamint a 2014/17/EU irányelv, 38. cikkét, vagyis a szankciót kell érvényesíteni a bűnöző bankokkal szemben. A szankciónak, arányosnak, hatékonynak, és visszatartó erejűnek kell lennie. De a szankciónak nem látszólagosnak kell lennie, mint fasiszta Viktátor bank adója, aminek szintén a fogyasztó issza meg a levét, hanem éppen a károsult adós-áldozat javára, mintegy kártérítési célzattal, kell alkalmazni, mint a C-42/15. EU Bírósági ítélet a 4. pontban rögzíti: „úgy ezt a megállapodást kamat‑ és költségmentesnek kell tekinteni, ha olyan tartalmi elemről van szó, amelynek hiánya kétségessé teheti a fogyasztó azon lehetőségének meglétét, hogy a kötelezettségvállalásának mértékét értékelje.”

5. Ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást; a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. Egyértelműen az EU irányelv alkalmazása ellen biztatja, utasítja – alaptörvény ellenesen – a bíróságokat. Arról, hogy ne alkalmazzák a szankcióval kapcsolatos EU-s irányelveket, pedig az irányelv egyértelműen kimondja, hogy a jogsértéseket szankcionálni kell.

6. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, a jogegységi tanács a döntését az Európai Unió Bírósága előtt, C-26/13. szám alatt folyó előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követően fogja meghozni. Világos és érthető a szerződés az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára, csak a kúriának nem, pontosabban: az a bankárbűnöző bűnpártoló kúria jogegységi bandája, arra törekszik, hogy a nyilvánvaló törvénytelenséget, bűncselekményeket, hogyan magyarázza meg Orbán a magyar nép kifosztó tevékenységét, vagyonának gyarapítása érdekében.

7. A bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Nem alkalmas jogi eszköz azonban arra, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan - csak az egyik fél számára hátrányosan - érintő következményeit orvosolja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja. Ez is egy igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény, mert megfossza a bírókat a függetlenségüktől, attól a lehetőségtől, hogy a konkrét ügyben a bíró az általa igazságosabbnak tartott jogszabályt alkalmazza. Figyelemmel arra a tényre, hogy a népirtó Viktátor a magyar nép kifosztására és azáltal, annak kiirtására törekszik.

Indokolás:

I.

A Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült következő elvi kérdések jogegységi határozattal történő eldöntését indítványozta a Bszi. 34. § (4) bekezdés b) pontja alapján, a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében:

1. Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)? Egyértelműen FOGADÁS a bank által kiválasztott devizanem árfolyamára, és ennek végrehajtására adott FORINT kölcsön.

2. A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)? Számtalan jogszabályt sért, és négy (csalás, népirtás, tiltott szerencsejáték szervezése, és uzsora-) bűncselekményt követ el az adósok terhére, illetve számviteli csalást az állam terhére. A tudatos megtévesztésben nem csak a bank a felelős, hanem az országgyűlés, kormány, bíróságok, akik folyamatosan árfolyamkockázatról papolnak, pedig a „mintha deviza kölcsön lenne” szerződések gyakorlati elszámolásánál, pénznem átváltási mechanizmusában nincs árfolyamkockázat, mert a fizetendő törlesztőrészlet pénzneme forint, és az adós jövedelmének pénzneme szintén forint.

3. A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár? Bankot az átláthatósági követelménynek megfelelő tájékoztatási kötelezettség terhelte, melyet nemhogy nem megfelelően végzett el, hanem tudatosan megtévesztő volt a tájékoztatás, ami a csalás egyik eleme, emiatt a szerződés semmis, és bírósági úton nem érvényesíthető (Ptk. 204. § (1) a-b. pontja)  bűncselekmény.

4. Milyen jogi lehetőségei vannak a bíróságoknak arra, hogy a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sértő hatását orvosolják? Minden devizás követelést el kell utasítani tárgyalás kitűzése nélkül. (Pp. 130. (1) f. pontja alapján) és minden végrehajtást meg kell szüntetni.

5. Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia? Nincs érvényessé nyilvánítás és eredeti állapot helyreállítása sincs, de van kártérítési kötelezettsége a bankoknak az adósáldozatok felé, valamint a felelősök bebörtönzése!

6. Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei? Mivel a legfőbb bűncselekmény az árfolyamfogadásnak hazudott, árfolyamfogadásból származik, ami a főszolgáltatás körébe tartozó szolgáltatás, így csak az egész szerződés érvénytelenségéről, és a teljes követelés (beleértve a fogadásra adott kölcsönt is Ptk. 204. § (1) b. pont) elutasításáról lehet szó.

7. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)? A C-26/13. sz. EU Bírósági ítélet kimondta, hogy a pénznem átvátási mechanizmus része kell, hogy legyen a szerződésnek, akkor nyilvánvaló, hogy a fogyasztónak is ki kell tudnia számolni a kölcsön teljes költségét. De ez lehetetelen a kiszámolhatóságot biztosító képlet ellenére is kiszámíthatatlan, mert a tőle független, véletlen esemény kimenetelétől függ a devizaárfolyam, ami a fogadás tétszorzója. Ennek szorzata meghatároza a nyereményt a szolgáltató részére, vagyis az adósság mértékét a fogyasztó részére.

II.

A Legfőbb Ügyész írásban kifejtett és szóban is fenntartott álláspontja a következő: Polt Péternek nem kellene beleszólni a Kúria hazuságaiba pancser véleményével, hanem az lenne a feladata, hogy vádemelésekkel, őrizetbe vételekkel megtisztítani a társadalmat a bűnöző banxterektől, közjegyzőktől, bíróktól, ügyészektől, végrehajtóktól, rendőröktől, akik tevékenyen részt vesznek a devizás népirtásban. Ehelyett ez a korrupt bűnöző jogvédőkkel, hazafiakkal szemben emel vádat és ítélteti el őket, gerinctelen bírókkal, akár hazafias kötelezettségre való felhívásért is.

1) A deviza alapú kölcsönnél a tényleges pénzmozgás forintban történik: mind a kölcsön, mind pedig a törlesztőrészlet devizában meghatározott, az adós annak forintellenértékét kapja kézhez kölcsönként, illetve fizeti meg törlesztőrészletként. A deviza alapú kölcsönnél a lerovó és a kirovó pénznem egymástól eltér, a kirovó pénznem mindig deviza, míg a lerovó pénznem forint. Polt szerint, ha a bank kénye-kedve szerint alakítja – a nyeresége érdekében – a devizaárfolyamot, az nem tisztességtelen, mint ahogyan az egyoldalú kamat változtatást sem tartotta annak, viszont mégiscsak kiderült, hogy tisztességtelen. Azt nem értem, hogy az adóst miért nem illeti meg ugyanez a jog: kamat, és devizaárfolyam egyoldalú csönkkenetése?! (A szerződő feleket ugyanazok a jogok illetik meg!)

2) A deviza alapú kölcsönszerződésnek a devizában való nyilvántartása és elszámolása önmagában nem érinti a szerződések érvényességét és kizárólag e miatt nem minősül tisztességtelennek sem. Ugyanakkor az érvényesség kérdésében történt általános állásfoglalás nem helyettesíti - különösen a tisztességtelen szerződési kikötés körében - a szerződések és azok rendelkezései egyedi vizsgálatát. Éppen ez a lényeg, ettől az elszámolási, átváltási mechanizmustól nemcsak érvénytelen, létre nem jött, hanem bűncselekmény is, mert ez az elszámolási mód bizonyítja a kimenetelre történő fogadás tényét, szerződési tartalmat! Havonta három alkalommal fogadott az adós – tudta nélkül és akarata ellenére. Első tét: a mindenkori nyitó egyenleg, a második tét a kamattartalom, a harmadik tét pedig a befizetett törlesztő részlet. A tétszorzó (ODDS) pedig az aktuális tétszorzó. A nyeremények: a tétszorzott nyitó egyenleg, megemelt kamattartalom, és a jóváírt törlesztés. Ezek összevont összege adja meg az aktuális adósság összegét.

3) A hitelező köteles tájékoztatást nyújtani, kockázatfeltárást végezni, megállapításairól és az ügyfelet érintő kockázatokról az ügyfélnek tájékoztatást adni. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztásához, a jogalkotó külön szerződéses szankciót nem fűzött, de a lehetséges kockázatokra is kiterjedő tájékoztatás hiánya az együttműködési kötelezettség megszegéseként értékelhető. Ezek a bankok, nem hogy nem megfelelő tájékoztatást adtak, hanem egyértelműen tudatosan megtévesztő volt a tájékoztatásuk, és tévedésben tartó volt a magatartásuk, ami a csalás egyik (elsőszámú) eleme, természetesen ezt jogtalan haszonszerzés céljából tették. Ez is egy megtévesztés a Polt részéről, mert úgy a nemzeti, mint a közösségi jog a tájékoztatás nem megfelelő tartalmát semmisségi oknak minősíti, a tudatos megtévesztést, pedig bűncselekménynek. Ez a megtévesztés, egyértelműen állami szinten történt, és már 2001 tavaszán kezdődött Járai MNB elnöki kinevezésével, amikor az volt a feladata, hogy CHF-t NYOMOTT árfolyamon tartsa, mely feladatát kiválóan teljesítette:

4) A hatályos Ptk. lehetővé teszi a szerződések bírósági úton történő módosítását, azonban a bírói úton történő szerződésmódosítás lehetősége nem korlátlan, hanem csak a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdésében és a Ptk. 241. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén lehetséges. Erről irni sem kellene, mert nyilvánvalóan minden devizahiteles szerződés sérti az adós lényeges jogos érdekeit, ezért a bíróságnak nem az volna a feladata, hogy csűrje-csavarja a jogszabályok értelmezését, hanem ki veszi abból a devizában való „nyilvántartást”, vagyis a deviza árfolyamára való, kimenetelre történő fogadás tartalmat, mindezt külön kérelem nélkül.

5) Általánosságban az érvénytelen szerződés alapján a jövőben szolgáltatás és ellenszolgáltatás nem követelhető, ezért az adós a kölcsönadott pénzösszeget az érvénytelenség megállapítása esetén tovább nem használhatja. A bíróságnak minden esetben egyedileg kell vizsgálnia, hogy az érvénytelenség melyik okon alapul, és hogy az kiküszöbölhető-e. A bíróság ennek függvényében, az 1/2010. PK véleményben kifejtett elvek figyelembevételével dönthet az érvénytelenség jogkövetkezményeiről. A devizahiteles ügyben nem nagyon alkalmazható az 1/2010. Pk vélemény, mert egy nagyon speciális szerződés, állami bűncselekménnyel fűszezve, amiben bankár háttérhatalommal irányított állami maffia segédletével egy egész kontinens kifosztását tűzte ki célúl, annak nyomorba döntését, irtását, melynek megakadályozása egy módon történhet: polgárháborúval, a főbűnözőket, KIFOSZTÓKAT HALOMRA KELL ÖLNI, mint ahogyan ezt Kasler Árpád mondta az EPP meghallgatáson: https://www.youtube.com/watch?v=clb_rf_SPd8&t=52s

6) Kizárólag a kereset tárgyában döntő bíróság van abban a helyzetben, hogy a szerződés egyedi vizsgálatával, az érvénytelenség oka feltárásával és értékelésével, továbbá annak a szerződéses jogviszonyra gyakorolt hatása mérlegelésével döntsön az érvénytelenség fennállásáról és okáról, valamint annak jogkövetkezményeiről. Deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető. Minden bíróságnak a kötelessége megállapítani a tényállást és a Ptk. 204.§ (1) bek. szerint: “Bírósági úton nem lehet érvényesíteni
a) a játékból vagy fogadásból eredõ követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le,
b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönbõl eredõ követelések,
(3) Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthetõ, hivatalból kell figyelembe venni.” Ami, azt jelenti, hogy erre irányuló kereset hiányában is, mert a (3) bekezdés keresetpótló törvény! Maga az egész § pedig “pergátló”, mert erre tekintettel a bíróságnak

•             az ilyen követelést érvényesítő keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania;

•             ha a bíróság már tárgyalást tartott, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontjára tekintettel meg kell szüntetnie még akkor is, ha az alperes a tartozását a perben esetleg elismerte;

•             az ilyen követelés tárgyában kötött egyezség jóváhagyását a Pp. 148. §-ának (3) bekezdése alapján meg kell tagadni.

•             folyamatban levő végrehajtás esetén pedig a Pp. 369. § a) pontja alapján indult végrehajtás megszüntetési perben van módja intézkedni.

7) A szerződés módosítását lehetővé tévő szerződési feltétel akkor felel meg az átláthatóság követelményének, ha kialakításának alapelvei a jogszabályi követelményeknek maradéktalanul megfelelnek, a feltételek zártak, az árazási elvek egyértelműek és nyomon követhetőek, az állított összefüggések fennállnak. A bíróság feladata annak értékelése, hogy a jogszabályi követelményeknek és az említett alapelveknek a szerződéses kikötés megfelel-e, illetve annak vizsgálata, hogy a kikötés alapján történt szerződésmódosítás a ténylegesség, az arányosság és a szimmetria elvének betartásával történt-e. Erről nem kell jogegységi határozatot hozni, mert magától érthetődő, hogy egyik szerződő félnek sem lehet olyan jogot biztosítani, hogy önkényesen, egyoldalúan módosíthassa a szerződést, semmilyen ellenszolgáltatás nélkül, kötelezettséggel terhelje, vagy ezt a kötelezettséget – saját hasznára, a szerződő partner kárára, rovására – megemelje. Arról nem beszélve, hogy nem egyszerűen pofátlanság, hanem bűncselekmény is, ha szolgáltatás nyújtása (tranzakció) nélkül, követeljük az ellenszolgáltatási (tranzakciós) díjat!

III.

A jogegységi tanács álláspontja az indítványban meghatározott elvi kérdésekkel kapcsolatban - részben eltérő sorrendben - a következő

1. Ha a törlesztő részlet pénzneme deviza, akkor deviza kölcsönről beszélünk, ebben az esetben van árfolyamkockázat, mert a jövedelem pénzneme HUF, a törlesztőrészlet pénzneme CHF. Vegyünk egy pédát: törlesztőrészlet 120 CHF, neki mindig a 120 CHF-t kell fizetni, függetlenül attól, hogy annak az adott időben mennyi az aktuális árfolyama, ám a fogyasztó hatással lehet a kockázat mértékére, mert szabadon dönti el, hogy kitől, milyen áron szerzi be, de meg is szüntetheti az árfolyamkockázatot azzal, hogy Svájcban vállal munkát és a jövedelme is CHF lesz, így nincs árfolyamkockázat.

2. Ha a törlesztőrészlet HUF, és a jövedelmed is HUF, nincs árfolyam kockázat, és hiába számolják bármilyen devizanemben az adósságod. Ha az árfolyam a fogyasztótól független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől függ, akkor itt nem a Bszt hatálya alá tartozó árfolyamkockázatról beszélünk, hanem az Szjtv. (28/A. §) hatálya alá tartozó kimenetelre történő fogadásról van szó.

3. Ha a kölcsön törlesztő részletének és a fogyasztó jövedelmének a pénzneme azonos, akkor árfolyamfogadásról van szó, de ha ezt az árfolyamot (amit tétszorzóként, vagyis oddsként használnak az aktuális egyenleg kiszámításakor) maga a szolgáltató bank határozza meg, akkor csalás bűncselekményéről beszélünk. Ha viszont ezt az árfolyamot az maffia állam diktátora határozza meg, akkor már népirtás bűntettéről beszélünk.

1. A deviza alapú kölcsönszerződések elterjedésekor jogszabály nem határozta meg a deviza-alapú kölcsön fogalmát, ugyanakkor a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM 1. rendelet) 11/B. §-ában és 13. §-ában - a fogalom meghatározása nélkül - a THM kiszámításával összefüggésben megtalálhatóak voltak a jogintézményre vonatkozó szabályok. A 2010. június 11-én hatályba lépett, a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet (THM 2. rendelet) 2. § (1) bekezdése szerint a devizahitel a forinttól eltérő pénznemben folyósított és törlesztett hitel, míg a deviza alapú hitel devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (továbbiakban: Hpt.) az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló 2010. évi XCVI. törvény 1. §-ával megállapított, 2010. szeptember 27-től hatályos 200/A. § (1) bekezdése szerint, deviza alapú a hitel-, a kölcsön-, illetve a pénzügyi lízingszerződés, ha azt devizában tartották nyilván, vagy devizában nyújtották és forintban törlesztik. A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény 1. § (1) bekezdés 1. pontja szerint „1. § (1) E törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban:

1. ^* devizakölcsön: a természetes személy mint adós vagy adóstárs, illetve lízingbe vevő és a pénzügyi intézmény között létrejött olyan kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló tartozás, amelynél

a) a tartozás nyilvántartási pénzneme euró, svájci frank vagy japán jen,

b) a törlesztési kötelezettséget a hiteladós forintban teljesíti, és

c) a kölcsön fedezete a Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség, illetve a lízing tárgya Magyarország területén lévő lakóingatlan;” az adott törvény és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban devizakölcsön a természetes személy, mint adós vagy adóstárs és a pénzügyi intézmény között létrejött olyan kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás, amelynél a kölcsön nyilvántartási pénzneme euró, svájci frank vagy japán jen és a hiteladós törlesztési kötelezettségét forintban teljesíti. Megállapítható tehát, hogy a jogszabályok igen következetlen megnevezéseket használtak a konstrukció elnevezésére, és az egyes jogszabályok részben eltérő módon definiálták a deviza alapú kölcsönt. A lényeg, hogy a devizában nyilvántartott forint (hitelek) kölcsönöknek a kibocsátásakor nem volt jogszabályi alapja, és azóta is jogalkotók, jogalkalmazók folyamatosan csűrik-csavarják a magyarázkodásaikkal – bankárok védelmére és már a népirtás szintjére emelve - a jogszabályokat és bírósági határozatokat.

A hitel és kölcsönszerződések a Ptk. 522-523. §-a értelmében eltérő tartalmú szerződések, amelyek a gyakorlatban sok esetben nehezen elválaszthatóak. Az elhatárolásnak azonban a jogegységi indítványban felvetett kérdések megválaszolása szempontjából nincs jelentősége. Akár hitelszerződésnek, akár kölcsönszerződésnek nevezték a jogszabályok vagy a felek a jogviszonyukat, az adós olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Ez azt jelenti, hogy a felek a pénztartozást úgy határozzák meg, hogy az adós az esedékességkor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben tipikusan svájci frankban, euróban, jenben kirótt pénztartozással. Deviza alapú szerződés lehet pénzügyi lízingszerződés is. Micsoda hazugság ez is, sőt okirathamisítás! Az adós nem szerezte meg az idegen pénznem időleges használatát, mert maga az OTP Bank jogi képviselője mondta, el a Szegedi Itélőtábla előtt, hogy „ez olyan „mintha” az adósnak kifizették volna a devizát, majd „mintha” beváltották volna forintra.” Ítélőtábla rögzítette, hogy a jog nem ismer olyan kifejezést, hogy MINTHA. Nem adták oda a devizát (még arra „időleges” 2-3 percre sem, amíg beváltották forintra) és nem váltották be azt forintra. Így jogellenes a tranzakciós díj beszedése is, amit azóta törvény megállapított.

A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések lehetnek fogyasztóval kötött szerződések, de fogyasztónak nem minősülő jogalanyokkal is kötöttek pénzügyi intézmények deviza alapú szerződéseket. A továbbiakban eltérő megfogalmazás hiányában a deviza alapú kölcsönszerződés fogalma kiterjed a deviza alapú hitel- és pénzügyi lízingszerződésekre is. Miről beszél ez a bűnbanda?! A devizaalapú hitel- kölcsön- és pénzügyi lizingszerződés fogalmát a mai napig jogszabály nem állapította meg helyesen! Hazugságokkal próbálkoztak, ami arra vezetett, hogy közokirathamisítás lett belőle. A Wikipédia szerint: „Devizahitelről akkor beszélhetünk, amikor a hitel felvétele nem az adott ország hivatalos pénznemében történik. A devizahitelek közös tulajdonsága, hogy a hitel folyósítása az adott ország pénznemében történik, azonban a tartozás nyilvántartása devizában van. Különbség lehet két hitel között, hogy a törlesztés devizában (devizahitel), vagy az adott ország pénznemében (devizaalapú hitel) történik.” Ezzel szemben az igazság az, hogy a devizhitelnél devizát bocsátanak az adós rendelkezésére, devizában számolnak, és devizában kell törlesztenie, visszafizetnie kamattal együtt. A devizában nyilvántartott kölcsönöknél forintot bocsátanak az adós rendelkezésére és forintban történik az elszámolás, de a záróegyenleget devizában is nyilvántartják (értelmetlen dolog). Amit viszont ez a politikai-bankár maffia csinál, és a bűntárs bíróság, ügyészség, közjegyzők megmagyaráznak az forint kölcsönszerződés, és kimenetelre történő fogadás, vagyis amit az adós rendelkezésére bocsátanak, az forint, amit vissza kell fizetnie, az is forint, de közben a havonta történő elszámolásnál fogadtatják (tudtuk nélkül és akaratuk ellenére) először a záróegyenlegre, majd a kamattartalomra, és a befizetett törlesztő részletre, melynek összevont értéke adja az aktuállís adósságot.

A deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor a kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forintban jusson a kölcsönhöz és tartozását is forintban fizesse vissza, kamatfizetési kötelezettsége ugyanakkor a szerződéskötés idején jellemző forint kölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Ezen elvárásnak felelt meg a deviza alapú hitelezés konstrukciója, melynek alapjául a Ptk. 231.§-ának szabályai szolgáltak. HAZUGSÁG!!! A kölcsönvevő szándéka arra irányult, hogy forint kölcsönt kapjon, (amit forintban bocsátanak a rendelkezésére és forintban kell visszafizetni), de tény – hogy minden normális ember arra törekszik, hogy az általa igénybe vett szolgáltatás a legkedvezőbb legyen, vagyis a szolgáltatás, a haszálati díj, kamat minnél alacsonyabb legyen. Ezek a rohadék bankok kitalálták, hogy adnak alacsony kamatozású hitelt, de ezért az adósnak, árfolyamkockázatnak hazudott, árfolyam fogadásba kellett belemennie. Hogy az adósnak emiatt ne legyenek aggályaik, a felkínált deviza nemeket állami utasításra NYOMOTT ÁRFOLYAMON TARTOTTÁK, melynek kettős célja volt: 1./ a kölcsön adott összeget minnél nagyobb mennyiségű valutában tartsák nyilván, 1.000.000 Ft, 222 HUF/CHF (tényleges) árfolyamon nyilvántartva 4.505 CHF összegű adósság jelzálogot jelent, ezzel szemben NYOMOTT ÁRFOLYAMON számolva, vagyis 150 HUF/CHF, akkor ez már 6.667 CHF összegű adósság jelzálogot jelent. 2/ Jövőre nézve, ha megszűnik a nyomott árfolyam és visszaáll az eredeti trend szerinti forint értéktelenítés üteme, 256,47 HUF/CHF, akkor a NYOMOTT ÁRFOLYAMON az árfolyamkockázat mértéke 106,47 HUF/CHF, 71 %-s mértékű, ugyanakkor a tényleges, nem nyomott árfolyamnál, pedig csupán 36,47 HUF/CHF, 15,5 %-s, hát nem mindegy, sem a tolvaj banknak, sem a kifosztott adósnak.

Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel. Ez már nem csak bűncselekmény, hanem csoportos elmebaj!! Egyetlen devizás kölcsönszerződésben nem szerepel az értékállandósági kikötésként a kirovó, lerovó pénznem. Erre mondta Járai Zsigmondnak a Svájci Jegybank elnöke: „Meg vagytok Ti őrülve? Tudjátok egyáltalán, hogy mit csináltok? Tudja Magyarország, hogy milyen úton halad, hogy ez mekkora problémát fog okozni?” Le kell szögezni ismételten, hogy a régi Ptk. 231. § nem vonatkozhat kölcsönökre és hitelekre, mert azok csak a pénzintézetek kizárólagos joga és a pénzintézetek, devizahiteleket adhatnak ki, aminek semmi köze a Ptk. 231. §-ban írtakhoz, de nem adhat ki devizában nyilvántartott kölcsönt, mert annak semmi értelme nincs, de a devizaalapú, vagyis devizában számolt (árfolyamfogadást) tartalmazó kölcsönt senki nem adhat ki, mert tiltott, spekulatív szerencsejáték (befektetés). Szintén Járaira tudok hivatkozni, hogy az árfolyamra fogadás tisztességtelenebb, mint a lóversenyre fogadás. Miért, mert a lóversenynél az eredmény fűgghet a lovastól, és a lótól is, az árfolyamfogadás odds-a viszont főként a kölcsön fogadásra kölcsön adó banktól függ, látszólag, de valóságban a bankár-politikai maffiától, hogy az állami csalást a beetetési és kifosztási időszakban hogyan alakítják, a népirtás érdekében.

A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását. A Ptk. 231. § (2) bekezdése nem határozza meg, hogy a pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani a teljesítéskor mennyit kell fizetnie ahhoz, hogy az adós a kirovó tartozását teljesítse. Tehát ez is hamis állítás a Kúria részéről! Viszont a Legfelsőbb Bíróság az ilyen követelést bírósági úton nem érvényesíthetőnek minősítette az 1950.03.13-án kelt 1. számú Elvi Döntésében.

A deviza alapú kölcsön mögött - figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra - devizaforrás áll. Ez is be lett bizonyítva, hogy semmilyen deviaforrás nem áll a deviza alapú kölcsönök mögött, de miért is állt volna, hiszen a devizának egyetlen szerepe volt a „mintha devizakölcsön lenne” szerződésekben, az aktuális árfolyam adta a tétszorzót (odds-t). Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben. A szerződésben meghatározott kamat nem azonos az adott deviza jegybanki alapkamatával, annak meghatározása során más tényezők is megjelennek, ahogy a forint kölcsön kamata sem azonos bankkölcsön esetén a jegybanki alapkamattal. Folyamatosan hamis dolgokat állít, mert deviza alapú kölcsönök mögött egy fillér devizaforrás nem állt! Ha annak viszgálata lehetetlen, akkor a bűntárs honnan tudta megállapítani, hogy mégis van. Esetleg csupán feltételezte, vagy ami rosszabb bűntársként belemagyarázza?! Pedig éppen a Legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy „nem elég feltételezni, hanem meggyőződést kell szerezni!” Minden normális ember tudja, hogy a kamatokkal kifosztják a magánbankok az adósokat. Ezért kell megszüntetni a magánbankokat, egyetlen egy mondattal: „Magyarországon pénzintézeti tevékenységet csak az állam végezhet!”

A deviza alapú kölcsön lényege, hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a kölcsön folyósítására és a törlesztésére pedig forintban kerül sor. A tartozás devizában van megállapítva, az adós forintban teljesítendő fizetési kötelezettsége ezért a forint erősödésétől, gyengülésétől függ. A devizában meghatározott kölcsönért az adósnak a forint gyengülése esetén többet kell visszafizetnie, terhei növekednek, míg erősödése esetén kevesebbet, terhei csökkennek. A hitelező helyzetére ugyanakkor az árfolyam változása nem hat ki, hiszen az adós általi visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Micsoda baromság! A deviza alapú kölcsön lényege: hogy nem devizában nyivántartott, hanem „MINTHA deviza kölcsön lenne” elnevezés a megfelelő, a szerződések minősítésére. A MINTHA devizahitelek esetében (ahol MINTHA devizát bocsátottak volna az adós rendelkezésére, és azt MINTHA beváltották volna forintra, és azt MINTHA az adós devizában törlesztené, de a nyomorult adósnak nincs devizája, ezért a népirtó bank – mivel neki sincs devizája – szintén csak MINTHA beváltaná neki devizába)  csakhogy a jog nem ismer olyan fogalmat, hogy MINTHA, mert valaki, vagy megtett valamit, vagy nem, ha csak úgy csinált MINTHA, akkor nem tette meg! 

A kirovó és a lerovó pénznem lényegéből következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a törlesztés pontos összege nem határozható meg a szerződéskötés időpontjában. A deviza alapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül: az a kirovó pénznemben meghatározott összeg. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti.  A Ptk. 231. § (2) bekezdése, ami az értékállandósági kikötés érdekében megengedi a magán személyeknek, vállalkozásoknak, hogy ilyen spekulatív szerződést kössenek, de nem a banknak, mert a bank hatással van a CHF árfolyam alakulására, és ezáltal pontosan olyan tisztességtelen, mint az egyoldalú kamat- és költségemelés a DH-1 Kúriatörvény 3-4 §-a szerint. 

2. A jogegységi határozat egyedi szerződések, szerződési rendelkezések érvényességének vizsgálatára nem alkalmas, hanem csak annak elemzésére, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés 1. pontban ismertetett konstrukciója polgári jogi szempontból érvényes-e. Az egyes szerződések, egyes szerződéstípusok egyedi megvizsgálása, egyedi, illetve többlet tényállási elemek feltárása, értékelése csak a konkrét perekben lehetséges.
Az érvénytelenségi ok fennálltát mindig a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni. A szerződéskötést követően bekövetkezett változásokat (így például az árfolyamnak az adósokra rendkívül kedvezőtlen változását) az érvénytelenségi okok vizsgálata során nem lehet figyelembe venni. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető. Kúria jogegységi határozatával ellentétben, a szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása, egyértelműen az érvénytelenség körében értékelhető. Tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi ok abban a pillanatban fennáll, amikor a szerződés bármelyik fél szerződéses nyereségét-veszteségét, spekulatívan, egy előre nem látható, a felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől teszi függővé, függetlenül attól, hogy ezek az események bekövetkeznek-e vagy sem, vagy mikor, milyen módon következnek be. Figyelemmel Nils Wahl Főtanácsnok a C-186/16. számú üggyel kapcsolatos indítvány (ismertetve 2017.04.27-én) 80. pontjára, mely szerint „Noha a 93/13 irányelv alkalmazásában magától értetődő, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegének – így tehát a fogyasztó kárára a felek között fennálló jelentős egyenlőtlenségnek – értékelésekor figyelemmel kell lenni mindazon körülményre, amelyről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amely a későbbi teljesítésre kihathatott; az értékelés semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől.” és véletlen események kimenetelétől sem. (Ez utóbbi a beterjesztők logikus, jogszerű, pontosító kiegészítése.) Így egyértelmű, hogy az árfolyamkockázatnak (állami, bírósági szinten is) hazudott, de valójában kimenetelre történő fogadás nyereményéből származó extraprofitra, mint jogellenes, ellenszolgáltatás nélküli nyereségre a bank nem tarthat igényt.
Különbséget kell tenni azon esetek között, amikor a szerződés teljes egészében érvénytelen, illetve amikor a szerződésnek csak egyes körülhatárolható rendelkezései érvénytelenek, vagyis a szerződés részlegesen érvénytelen. Először tehát azt szükséges vizsgálni, hogy az érvénytelenségi ok a szerződést teljes terjedelmében teszi érvénytelenné, avagy részleges érvénytelenséget eredményez. Mivel az érvénytelenség a főszolgáltatás körébe tartozó – árfolyamkockázatnak hazudott – kimenetelre történő fogadás, így az egész szerződés érvénytelen. Függetlenül attól, hogy Kúria jelen határozatot hozó bírái, hogy erőlködnek a bankok bűntársaivá válni a népirtásban!

A perekben az egész szerződés érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi okként szoktak hivatkozni a szerződés jogszabályba ütközésére, nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésére, uzsorás jellegére, valamint arra, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, illetve színlelt. Helyesen teszik, mert minden „Mintha deviza kölcsön lenne” szerződés jogszabályba, jóerkölcsbe ütközik, uzsorás, lehetetlen szolgáltatásra irányul, és színlelt, valamint bírósági úton nem érvényesíthető.

a) Maga a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik jogszabályba.

A Ptk.-nak a felek jogait és kötelezettségeit megállapító szerződési jogi szabályai főszabályként eltérést engedő, diszpozitív normák. A Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint ugyanis a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A Ptk. pénztartozásra vonatkozó szabályai - ahogy arra a jogegységi határozat 1. pontja rámutat - kifejezetten lehetővé teszik, hogy a felek a pénztartozást devizában róják ki. Ez a jog értelemszerűen kölcsönszerződések esetén is megilleti a feleket. A vizsgált szerződések megkötésekor nem létezett olyan jogszabály, amely tiltotta volna kölcsönszerződések esetén a tartozás devizában történő kirovását. Tiltó rendelkezés hiányában nem volt akadálya annak, hogy a felek jogszabályban részleteiben nem rendezett deviza alapú kölcsönszerződést kössenek. Ez annyiban igaz, hogy tényleg nincs olyan jogszabály, ami tiltaná a tartozás devizában történő kirovását, magán személyek, és gazdálkodó szervezetek között, KIVÉVE: pénzintézetek között, mert egyrészt a Ptk. 231. § nem tartozik a Ptk. XLIV. fejezet, A bank- és hitelviszonyok, 1. A hitel- és a kölcsönszerzõdés Ptk. 522.§ 535. §-ig behatárolt rendelkezései, és a 1996. évi CXII. törvény, és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról ^* Hpt sem ad erre lehetőséget. Márpedig fontos, hogy a banki tevékenységek szabályozottak legyenek, és ne követhessenek el ilyen bűncselekményeket, mint a csalás, népirtás, tiltott szerencsejáték szervezése, és uzsora-bűncselekmény az adós terhére, és számviteli csalást az állam terhére.

Abból, hogy a Ptk. 231. §-a kifejezetten lehetővé teszi, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérjen, szükségszerűen következik az is, hogy a Ptk. általában érvényesnek ismeri el az ilyen megállapodásokat. E megállapodásokból automatikusan fakad, hogy az árfolyamváltozás előnyeit és hátrányait az adós viseli. A vizsgált szerződések megkötésekor nem létezett olyan jogszabály, amely általában vagy akár fogyasztók esetén tiltotta volna az árfolyamkockázat ilyen formában történő telepítését vagy meghatározta volna az adós által viselendő kockázat felső határát. C-776/19, valamint a C-782/19. sz. egyesített ügyekben. 5)  A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot – amelynek felső határa nem korlátozott – a kölcsönfelvevő viseli, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, amennyiben a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot. Ebből következően az, hogy az árfolyamváltozás kockázata az adóst terhelte, nem tette magát a konstrukciót jogszabályba ütközővé. Az tény, hogy nem tiltotta jogszabály, az adós, fogyasztó esetében, hogy ilyen értékállandósági kikötést vállaljanak, de a pénzintézeteknek viszont tiltotta, hogy ilyen spekulatív szerencseelemeket tartalmazó befektetési szolgáltatást nyújtsanak. (Polgári Törvénykönyv magyarázat első kötet 566. oldal, 1993-as kiadás.) Valamint a 93/13/EGK irányelv 3. Cikk, (3) bekezdésének mellékletében rögzített tisztességtelen feltétel, mely szerint: “c) a fogyasztóra nézve kötelező a szerződés, míg az eladó vagy szolgáltató szerződési kötelezettségeinek teljesítése olyan feltételhez kötött, amelynek megvalósítása csak az eladó vagy szolgáltató szándékától függ”; Mint ismeretes tény, hogy ezek a szerződések arról szólnak, hogy a bank vételi és eladási árfolyamot meghatározza, csak később 2014.évi XL.tv. határozza meg a MNB által meghatározott középárfolyam alkalmazását. Az egy orbitális hazugság, hogy nem korlátozta semmi a kockázatviselés felsőhatárát, bár ez egy ismeretlen fogalom kúriai körökben: a tisztesség, azért ismeretlen, mert rokkon fogalom az igazsággal, amit bírósági körökben úgy ismernek, hogy a jogerős ítélet az igazság, mert annak kell elfogadni még akkor is, ha a távolság nagyobb, mint Makó és Jeruzsálem között.

A perekben gyakori érvelés, hogy azért jogszabálysértőek a deviza alapú kölcsönszerződések, mert a kölcsön összege nem került tételesen, pontosan, összegszerűen meghatározásra. Deviza alapú kölcsönszerződéseknél két tipikus módja van a kölcsönösszeg meghatározásának. Vannak olyan deviza alapú kölcsönszerződések, melyek a kölcsönt devizában határozzák meg és a szerződés egyéb rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, hogy a devizát a szerződésben meghatározott időpontban, a szerződésben - tipikusan - a kölcsönt nyújtó pénzintézet vételi árfolyamán (lízingszerződés esetén, ha a lízingbe adónak nincs saját árfolyama, a szerződésben meghatározott pénzügyi intézmény vételi árfolyamán) kell átszámítani forintra. Ezt az összeget folyósítja a pénzügyi intézmény. Az adósnak pedig a kölcsön adott devizának megfelelő összeget és annak járulékait kell visszafizetnie forintban, az aktuális eladási árfolyam figyelembe vételével (ha tehát 10.000 euró a kölcsön összege 10.000 eurónak és járulékainak megfelelő forint összeget). Már régen DH-1, DH-2, törvényben elismerésre került, hogy a tranzakció nélküli tranzakciós díj felszámolása tisztességtelen és emiatt az elszámolás is megtörtént. A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva. Egyik meghatározási mód sem sérti a Ptk. 523. §-ában írtakat. Ténylegesen nem sérti a Ptk. 523. §-t, de sérti a jóhiszeműség, a tisztességes követelményeknek megfelelő együttműködést, kimeríti a joggal való visszaélést és a tiltott szerencsejáték szervezése bűncselekményt. Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a kölcsönadott deviza összeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók a szerződés rendelkezései alapján, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a Ptk. 523. § (1) bekezdésébe. Ez egy újabb hazugság, mert egyetlen szerződés sem felel meg a 2008/48/EU irányelve 10. Cikk (2) bekezdésében rögzített követelményeknek, és C-26/13. sz, EU Bírósági ítélet 2. határozatának, mely szerint a szerződésnek tartalmaznia kell pénznem átváltási mechanizmust, ami kiszámolhatóvá tenné az költségek meghatározását, de egy szerződés sem tartalmazza, sőt ha tartalmazná, akkor is volna akadálya a számításnak, mert a CHF árfolyam egy a szerződő felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől függ, ami előre nem látható, csak feltételezhető, vagy mint meg is történt Orbán által spekulatívan befolyásolható.

Nem maga a szerződéses konstrukció, hanem a konkrét megkötött fogyasztási (2005. január 1-jétől a fogyasztási-, lakossági) kölcsönszerződés ütközik jogszabályba, ha nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti feltételeknek. (E rendelkezéseket egyébként a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 2010. június 11. napjától hatályon kívül helyezte. A Hpt. 213. §-ának rendelkezései pénzügyi lízingszerződésekre nem vonatkoznak. A Hpt. 2. számú melléklet III.5. és 13. pontjai alapján egyértelmű, hogy a fogyasztási-, lakossági kölcsönszerződések fogyasztói szerződések.) DE, pontosan a szerződéses konstrukció hibás, sőt nem csupán hibás, hanem a devizaárfolyam – állami szintű manipulálása – által elkövetett bűncselekmény, népirtás.

A Hpt. 213. § (1) bekezdése értelmében az a)-g) pontoknak nem megfelelő tartalmú szerződés semmis. E felsorolásban vannak olyan pontok, amelyek az egész szerződés érvénytelenségét eredményezhetik, például, ha a szerződés tárgya, a THM mértéke, illetve a törlesztőrészletek nagysága nincs a szerződésben rögzítve. Más pontok, így pl. a d) pont részleges érvénytelenséget eredményez, mivel a törvényi követelményeknek nem megfelelő tartalmú szerződéses rendelkezések a szerződés jól körülhatárolható részét érintik. Tudni kellene ilyen magas pozícióban, hogy ha a szerződésben feltüntetett THM mértéke nem egyezik meg a ténylegesen alkalmazott értékkel, akkor az rosszabb, mint ha nem is lenne feltüntetve. Nem csak tisztességtelen, a tájékoztatás nem megfelelő volta miatt, hanem tudatos megtévesztés jogtalan haszonszerzés céljából, ami csalás bűncselekménye!

b.) A deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe. Annak megítélését, hogy egy szerződés mikor tekinthető nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek, a jogalkotó a bíróságokra bízta, e vonatkozásban jogszabályban rögzített támpontokat a Ptk. nem ad. A bírói gyakorlat szerint jóerkölcsbe ütközik az a szerződés, amelyet ugyan a jog nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya, az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, ezért azt az általános társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH2000.260). A jóerkölcs tehát egy olyan absztrakt fogalom, amely a társadalom általános értékítéletét, általános erkölcsi felfogását fejezi ki. Tehát az utasítást végrehajtó bíróságnak nem jóerkölcsbe ütköző, hogy egy fasiszta jogász azért helyezi a MNB élére Járai Zsigmondot, hogy az nyomott árfolyamon tartsa a CHF árfolyamot a „beetetési időszakban, majd amikor már 1,7 millió szerződéssel többezer milliárd kölcsön kibocsátásra kerül, akkor szabadjára engedi az árfolyamot, és ezzel kezdetét veszi a magyar devizahiteles családok kifosztása általi kilakoltatás, és kiirtás. Több mint 17.000 halálosáldozat, több mint 160.000 lakásától megfosztott család, többszáz házasság tönkretétele, több százezer magyar dolgozó kiüldözése az országból, ez a seggfej kúriai bírók szerint megegyezik a társadalom általános értékítéletével és általános erkölcsi felfogását fejezi ki.

A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz. Erre csak úgy volt lehetőség, ha devizában adósodik el, ami egyben azt jelenti, hogy vállalja az árfolyamváltozás kockázatát, melynek iránya, mértéke előre nem látható, nem kiszámítható. Önmagában a múltbeli tendenciák nem alapoztak meg a jövőre vonatkozó várakozásokat, még akkor sem, ha abból esetleg az árfolyam gyengülésének tendenciájára lehetett következtetni, különös tekintettel arra, hogy az adott időszakban más tényezők, például az euró övezethez történő csatlakozás lehetősége, deklarált célja, ellentétes tendencia kialakulását is előrevetítette; ekkor úgy tűnt, hogy a kockázatot rövid ideig, az euró céldátumként már kitűzött bevezetéséig kell vállalni. A szerződéses konstrukcióból származó árfolyam kockázatot az adós szempontjából kiegyenlíthette az az előny, amely az alacsonyabb kamatban és törlesztőrészletben mutatkozott, tehát mindkét fél realizálhatott számára fontos előnyöket, az aktuális gazdasági, üzleti érdekeinek megfelelően. Így tehát az adóst terhelő árfolyamkockázat nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek nem tekinthető. A deviza alapú kölcsönszerződések megkötésekor ezeket a szerződéseket a társadalom nem ítélte el (BH2012/7/G4.). A szerződéskötést követően bekövetkezett, a fogyasztóra hátrányos változások pedig nem eredményezhetik a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét. A deviza alapú kölcsönszerődések megkötésére azért került sor, mert csak ezt kínálták, ezzel tudták átverni az embereket, azt a látszatot keltve, hogy alacsony költségekkel jutnak a kölcsönhöz, mely átverésben benne volt a kamat is, de valójában az is átverés volt, mert később tisztességtelenül azt is megemelték. Az adós nem devizában adósodott el, mert forintot bocsátottak a rendelkezésére, és forintban is kellett teljesítenie. A devizában való „nyilvántartás” nem „nyilvántartás”, mert a nyilvántartástól nem változik az adóssága, a futam ideje, és a törlesztő részlete sem, de nem is devizahitel, mert ebben az esetben a minimum, hogy devizában kell törlesztenie, és szabadon onnan szerzi be a devizát, ahonnan a legkedvezőbb feltételekkel (árfolyammal) tudja. Ez utóbbi esetben lett volna árfolyamkockázat, mert az adós is hatással lehetett volna a devizaárfolyam mértékére, hogy más banktól, vagy esetleg magánszemélytől szerzi be. Sőt az árfolyamkockázatot meg is szüntethette volna ebben az esetben, ha Svájcban vállal munkát, mert így a törlesztő részlet pénzneme megegyezett volna a jövedelme pénznemével. Itt – szerződés szerint nem – de a Részletes Hiteltörténei Kimutatás szerint bizonyítható, hogy az átváltási mechanizmus – melyet a szerződésnek tartalmaznia kell, de nem tartalmazott – megegyezik az értékállandósági kitötés számítási mechanizmusával, ami viszont egyértelműen a Szjt. 28/A §-ban meghatározott fogadási nyeremény/tét kiszámítási mechanizmusa. Ez mindenki számára – kivéve a korrupt bírókat-közjegyzőket-ügyészeket-képviselőket – világos kell, hogy legyen, ha a szerződések megnevezésüktől függetlenül, vagyis tartalmuk szerint 1./ Forint kölcsön 2./ Kimenetelre történő fogadás, ahol a CHf árfolyam maga az odds. (odds, olyan szorzó szám, amely egy esemény bekövetekzésének, vagy kimenetelének valószínűségét fejezi ki.) Az a tény, hogy a szerződéseket a társadalom a szerződéskötéskor nem ítélte el, két dologra vezethető vissza: a bankár-politikai elit lebutító reklám tevékenységére, és az egyébként is meglévő banki és szerencsejáték tevékenységhez szükséges ismeretek nagyfokú hiányára. Nem vállalt semmilyen kockázatot az adós, mert a kölcsönt ajánló bemutatta részére, hogy a forint folyamatosan erősödik (MNB árfolyam nyilvántartása szerint) tehát, nem hogy kockázata nem lesz, hanem még az is lehet, hogy magát a tőkét sem kell mind visszafizetnie. Ha valami kiszámíthatatlan, éppen a CHF árfolyam változás ismeretének hiánya miatt, akkor az a szerződés szintén semmis, mert akkor a szerződés befektetést is tartalmaz, mely lehet kockázati, vagy mint a „mintha deviza kölcsön lenne” szerződések esetében szerencseelemeket tartalmazó befektetés, konkrétan fogadás, amire a bankoknak nem volt állami engedélye. Hivatalos irattal tudom bizonyítani.

c) A deviza alapú kölcsönszerződés, önmagában a szerződéses konstrukció miatt, uzsorás szerződésnek sem minősíthető. A Ptk. 202. §-a értelmében, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés, mint uzsorás szerződés semmis. A szerződés uzsorás jellegének megállapításához objektív és szubjektív feltételek együttes megléte szükséges, bármelyik is hiányzik a szerződés uzsorás jellegének megállapítására nincs törvényes lehetőség. Az uzsora megállapításának objektív feltétele, hogy a szerződő fél gazdasági helyzete válságos legyen, a szubjektív feltétel pedig, hogy az ellenérdekű fél azt célzatosan kihasználva olyan előnyökhöz jusson, ami őt egyébként nem illeti meg (EBH2001.436.). Pontosan erről van szó, mert az adós helyzete válságos volt, ugyanis ennek a válságnak a megoldásához volt szükség a kölcsönre, és a bank olyan előnyökhöz jut, ami őt nem illeti meg, mint ahogyan ezt a tényt a Fővárosi Ítélőtábla is indoklásában kifejtette: “A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható, mert nem tudható, hogy miért kell azt fizetni, sérti a jóhiszeműség követelményét, mert nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen továbbá jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között, mert nem létező szolgáltatásért kell fizetni. Mindezek alapján a kölcsönszerződés III.4. pontjában és a szerződés részévé vált hirdetmény „Díjak, jutalékok” az rPtk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen.”

Az uzsora két konjunktív feltétele közül a vizsgált szerződések körében egyik sem áll fenn. Egyrészt a deviza alapú kölcsönszerződések tipikusan blankettaszerződések, amelyek kidolgozásakor a hitelező fogalmilag nem lehetett figyelemmel az adósok egyedi szempontjaira. Így ugyanolyan feltételek vonatkoztak azokra, akik jó anyagi helyzetben, pl. luxuscikkek megvásárlásához, vagy befektetési céllal vettek fel kölcsönt és azokra, akik lakáshelyzetük megoldása érdekében fordultak kölcsönért a pénzügyi intézményhez. Önmagában a kölcsönvevő forrásigényének a kielégítése nem jelenti a helyzetének a kihasználását. Az egyes adósok helyzetének a kihasználása valójában azért is kizárt, mert a kölcsön feltételeit a pénzügyi intézmény nem egyedileg, egy adott adós helyzetétől függően alakítja ki. Másrészt a pénzügyi intézmény az adós devizában történt eladósodása folytán nem jut őt meg nem illető előnyhöz, hiszen a törlesztéskor csak a kölcsönadott devizaösszegnek megfelelő forint összeghez jut hozzá. ”Ez már tényleg vérlázító állítás!” Egyértelmű, hogy uzsora-szerződés, mert aránytalan! Ugyanakkor az adós rászorult, ostoba, megtévesztett helyzetét kihasználó, mert folyamatosan árfolyamkockázatról papoltak, és forint erősödésére való figyelemfelkeltéssel megtévesztették és tévedésben tartották médián, üzletkötőkön keresztül az adósok százezreit. Ugyanakkor eltitkolták, hogy a devizaárfolyamok az állam által manipuláltak voltak a beetetési (szerződéskötés előtt) és a kifosztási (szerződéskötést követő) időszakban egyaránt. Végül, ezek a rohadék banxterek, csak őt meg nem illető előnyhöz, vagyis szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatáshoz jutottak, a kilakoltatással történő fenyegetettség, folyamatos félelemben tartás következtében.

d.) A deviza alapú kölcsönszerződés, jellemzően, nem lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés (Ptk.227.§ (2) bekezdés) és mivel a pénztartozás a lehető legfajlagosabb szolgáltatás, annak teljesítése lehetetlenülni sem tud mindaddig, amíg a teljesítés helyén törvényes fizetőeszköz létezik. A forint, amelyben a folyósításra és a törlesztésre sor kerül, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekben megjelölt nyilvántartási devizanemek (svájci frank euró, jen) létező devizanemek. A szerződések nem irányulnak lehetetlen szolgáltatásra, ha az egyes létező pénznemekről való átszámítás szabályait pontosan, szabatosan meghatározzák. Az pedig, hogy az adós helyzete a szerződés megkötését követően kedvezőtlenül megváltozott - akár személyes körülményeit illetően (pl. munkanélkülivé, keresőképtelenné vált), akár kizárólag az árfolyamváltozás következtében - nem jelenti azt, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult volna. Pontosan az volt a cél, hogy az adós fizetőképtelenné váljon, egyrészt azzal, hogy folyamatosan egyoldalú kamatemeléssel és költségnöveléssel, de különösen a devizaárfolyam spekulatív manipulálásával. Amennyiben az valamilyen oknál fogva nem járt sikerrel, akkor pedig a munkahely megszüntetésére, és a család jövedelmének csökkentésére tettek intézkedést. Attól, hogy a fizetőeszköz létezik, attól a teljesítés az ellehetetlenül, mert ami nincs, azzal nem lehet fizetni, hacsak nem kifosztok másokat, mint ezt a hitelező tette, de ebben az adós nem kapott semmilyen állami segítséget, mint a bank. Nem tudom azt a házat, autót eladni, ami nem az enyém, és a nem létező pénzzel sem tudok fizetni, ha nekem nincs és kilátásban sincs, hogy lesz.

e.) A deviza alapú kölcsönszerződés nem színlelt szerződés. Egy szerződés akkor színlelt (Ptk. 207. § (6) bekezdés), ha mindkét szerződő fél valódi ügyleti akarata tudatosan eltér az általuk ténylegesen megtett szerződési nyilatkozatuktól. A színlelt szerződés gyakorta más szerződést leplez. Deviza alapú kölcsönszerződések esetén tipikus esetben a felek valós ügyleti akarata olyan kölcsönszerződés megkötésére irányult, amely a tényleges forint kölcsönhöz képest alacsonyabb kamat fizetési kötelezettséget eredményezett. Ennek fejében a kölcsönt felvevők - a már kifejtetteknek megfelelően - vállalták az árfolyamváltozás. Ez is egy nagy HAZUGSÁG!!! Szó nincs kockázatról, mert a kockázatnál az adós is hatással lehet a befektetés hasznosságára. Jelen esetben az aktuális árfolyamra, ha szabadon dönthet, hogy mikor, kitől, milyen áron szerzi be a devizát (más bank, vagy svájcban dolgozó ismerőstől, stb). Meg is szüntetheti az árfolyamkockázatot, ha maga vállal munkát Svájcban. De az adós nem fizethetett devizában, mint a tényleges devizakölcsönnél, hanem kezdetben a hitelező, majd a MNB határozta meg az árfolyamot, ami azt jelenti, hogy egy adóstól független, véletlen esemény bekövetkezésétől, kimenetelétől tették függővé, ami nem más, mint fogadás. Erre irányúló akarata nem volt az adósnak, de nem is tájékoztatták őt erről, ami azt jelenti, hogy tudta nélkül és akarata ellenére, kényszerítették, rászorult helyzetetét kihasználva a fogadásba, amit a Viktátor által írányított, CHF árfolyam nyomott árfolyamon való tartásával, majd pedig a szabadjára engedésével maga a Kúria ismeri el ebben a Mocsok 6/2013. sz. PJE határozatában, hogy színlelt a szerződés, mert devizakölcsönként minősítette, de ugyanakkor elismerte, hogy nem más, mint a Ptk.  231.§ (2) bekezdésében rögzített értékállandósági kikötés.

f) Az eddig elemzettek a magyar jog által szabályozott olyan érvénytelenségi okok, amelyek értelmezése egyedül a magyar bíróságok feladata. A magyar jogban azonban van egy olyan érvénytelenségi ok is, nevezetesen a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tisztességtelenségének a megítélése, amelyre vonatkozó rendelkezések (Ptk. 209. §, 209/A. §, 209/B. §) részben uniós irányelvek átültetése folytán kerültek a magyar jogrendszerbe, és így alkalmazásuk az uniós szabályok értelmezését is igénylik. Ez pedig - kétség esetén - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése értelmében az Európai Unió Bíróságának a kizárólagos hatáskörébe tartozik. A jogegységi tanács álláspontja szerint a deviza alapú kölcsön, mint szerződéstípus tisztességtelen volta jelenleg nem ítélhető meg, figyelemmel arra, hogy ezt is érintően a Kúria egyik ítélkező tanácsa egy konkrét ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál, kérve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezését. Ez az eljárás jelenleg még folyamatban van (C-26/13. sz.). Ez a C-26/13. EU Bírósági ítélet azóta megjelent és a Kúria ezt követően is visszaélt a nem létező hatalmával, mert értelmezte az EU Bíróság Ítéletét, pedig nincs joga, hatásköre hozzá. Az EU Bíróság Ítéletének 2. határozta így szól: „az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.” Ez azt jelenti, hogy minden devizaalapú kölcsön érvénytelen, mert egy szerződés sem tartalmazza a pénznem átváltási mechanizmust, vagyis a záróegyenleg kiszámításának képletét. Ez két dolgot jelent, hogy bizonyított a nagyon nem megfelelő tájékoztatás, és hogy a bank nem tarthat igényt sem a hazudott árfolyamkockázati nyereségre, sőt az árfolyamfogadás nyereményére sem. Így ezt az ügyletet minimum úgy kell elszámolni, mint ha a „devizanyilvántartás” benne sem lenne! Mint már írtam semmi értelme, mert olyan, mintha forintban történt volna az elszámolás, de a záróegyenleget devizában is nyilvántarják.

 

 

3. A Ptk. 205. § (3) bekezdése alapján a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a szerződés teljesítése során is terheli a feleket [Ptk. 277. § (4) és (5) bekezdések]. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn. Ezt ellensúlyozandó a Hpt. - többször módosított - 203. §-a speciális többlet tájékoztatási kötelezettséget írt elő a pénzügyi intézmények számára. A Hpt. 203. § (1) bekezdés - a jogegységi határozat szempontjából releváns időszakban hatályos szövege - szerint a pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybe vételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni. A 2005. január 1. után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződéseknél pedig a Hpt. 203. §-a már előírja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ennek az ügyfél által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A tájékoztatásnak tehát ki kellett terjednie az árfolyam változásának lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. Ezekre éppen nem terjed ki a tájékoztatás, mert az EU Bíróság C-609/19.sz. Ítéletének 3. határozata szerint: „a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.” Világosabban arról van szó, hogy a Bíróság megállapította közvetlenül, hogy a tájékoztatás nem volt megfelelő, közvetve, pedig azt, hogy a szolgáltató feltételei tisztességtelenek.

A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság a BH2012/7/G.4. számon közzétett elvi határozatában már rámutatott, a pénzügyi intézménynek nem kellett arról nyilatkoznia, hogy a hosszabb távra kötött szerződés ideje alatt mi lehet az árfolyamváltozás felső határa. Ilyen tartalmú tájékoztatási kötelezettséget egyébként nem is lehetne teljesíteni, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előre látható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen hosszú időintervallum esetén. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által a Kúria részére 2013. május 31-én adott tájékoztatás szerint, a 2001-2008 közötti időszakban a pénzügyi intézmények sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozásnak sem a mértékét, sem az irányát. Ezen időszakban a Magyar Nemzeti Bank stabilitási jelentései sem utaltak jelentős árfolyamváltozásra. Hát persze, hogy éppen az volt a cél, hogy elhitessék (programozzák a magyar nép agyát) hogy a forint erősödik, és esetleg „még a felvett kölcsönt sem kell visszafizetni” (Ez a csalás egyik eleme). A pénzügyi intézményeknek nem kell arról nyilatkozniuk, hogy mi lehet az árfolyam változás felsőhatára, mert ezt törvénynek kellett volna szabályozni – a fogyasztó érdekében – mint ahogyan ezt megtette az EU is a 2014/17/EU 23. Cikk (4), (6) bekezdésében) vagyis az árfolyamkockázat tisztességes mértéke 20 %. De az árfolyamkockázat, és nem az árfolyamfogadás ugyanis az árfolyamfogadás mértékétől függetlenül tisztességtelen, sőt bűncselekmény. Ezért nem érvényesíthető bírósági úton, de még a kifejezetten erre a célra adott kölcsön sem, mint a devizában nyilvántartott kölcsönök esetében, amikor a bank azzal a feltétellel adta kölcsön a pénzt, hogy a teljes kölcsönnel árfolyamfogadáson kell részt venni, a teljes futamidő alatt, de nem csak a záró egyenleggel, hanem a kamattartalommal, és a törlesztő részlettel is.

A tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez (nem, vagy nem a jogszabályoknak megfelelő teljesítéséhez) sem a Ptk., sem a Hpt. nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét, így maga a megkötött szerződés emiatt nem jogszabályba ütköző. ALAPVETŐ!!! Ha az EU-s írányelv, Ptk, Hpt, előírja a tájékoztatási kötelezettséget és ez nem történik meg, akkor az jogszabályba ütköző, jóerkölcsbe ütköző, létre sem jött, mert a fogyasztó nem tudhatja, hogy mi a szerződés tartalma. Valójában a bankok ki akarták fosztani a magyar népet CHF árfolyamra való fogadással, de ezeknek az embereknek nem volt pénzük, ezért adni kellett nekik kölcsön formájában, ugyanis az adós elsősorban a kölcsönösszeggel vett részt a szerencseelemeket tartalmazó fogadásban, de ugyanakkor (minimálisan) a törlesztő részlettel, ami a saját pénze volt.

Amennyiben a fogyasztó nem kapott megfelelő tájékoztatást a szerződéses kockázatokról, ez - az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ügyben kifejtendő állásponttól is függően - felvetheti azt a kérdést, hogy a téves, nem a valóságnak megfelelő tájékoztatás folytán a szerződés egyes feltételei megfelelnek-e az átláthatóság elvének; ha nem, ez akár tisztességtelenséget is eredményezhet. Nyilvánvaló, hogy a tájékoztatás nem felelt meg az átláthatóság elvének, mert nincs olyan barom, aki aláírta volna a szerződést, ha elmondják neki, hogy ezzel a szerződéssel, ha fizeti 60 hónapon keresztűl, a törlesztő részletet, akkor a hatvanegyedik hónaptól elveszlik a teljes befizetett törlesztő részlete, és a tőke tartozása megduplázódik, vagyis a következő hónaptól már háromszorosát fogja fizetni a hátralévő 20 évben, de az is lehet, hogy 150 szeresét, vagy 2,7 milliárdszorosát, mert az árfolyamkockázatnak hazudott fogadásnak nincs felsőhatára, a korrupt bíró szerint, még akkor is, ha ezt a 2014/17/EU irányelv 23. Cikk (4) (6) bekezdése a tisztességes árfolyamkockázatot (tényleges devizakölcsön esetén is) 20 %-s mértékben hazározta meg. A fogadás, és az erre a célra adott kölcsön, pedig bírósági úton nem érvényesíthető (Ptk. 204. § (1) a-b pont).

A téves vagy nem megfelelő tartalmú tájékoztatás, illetve a félrevezető tájékoztatás - bizonyítottság esetén - annak megállapításához is vezethet, hogy az adós a szerződés megkötésekor tévedésben volt vagy a pénzügyi intézmény őt szándékosan megtévesztette. Szó sincs nem megfelelő tájékoztatásról, hanem itt egyértelműen tudatos megtévesztésről van szó, ami a csalás egyik eleme, és mivel ez jogtalan haszonszerzés céljából történt, így egyértelmű, hogy jelentős értékre, bűnszövetkezetben elkövetett, hivatali hatalmukkal visszaélő bírók (közjegyzők) segédletével megvalósult csalásról van szó.

A Ptk. 210. § (1) bekezdése értelmében, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta, vagy felismerhette, a (4) bekezdés szerint pedig, akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A tévedés, a megtévesztés megtámadási okok, melyek alapján a szerződés a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éves, anyagi jogi, elévülési jellegű határidőn belül támadható meg [Ptk. 236. § (2) bek. a) pont], ugyanakkor a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként határidő nélkül lehet rá hivatkozni [Ptk. 236. § (3) bek.]. Az eredményes igényérvényesítéshez, amely az egész szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményével jár, azt szükséges - többek között - bizonyítani, hogy a pénzügyi intézmény okozta az adós tévedését, megtévesztette őt. Ezt nem kell bizonyítani, mert a köztudomású tényeket a bíróságnak hivatalból kell figyelembe venni, de ahelyett, hogy figyelembe venné, PJE határozatokkal, Konzultációs emlékeztetőkkel próbálják védeni a politikai-bankár maffiát, a szaros állásuk megtartása érdekében.

Nem értékelhető azonban tévedésként az, ha az adós arra hivatkozik, hogy nem olvasta el a szerződést, illetve a tájékoztatást vagy átolvasta ugyan, de annak egyes rendelkezéseit nem értette meg. Egy kölcsönvevőtől minimálisan elvárható ugyanis, hogy a szerződést alaposan áttanulmányozza és szükség esetén az egyes általa nem érthető rendelkezésekről tájékoztatást kérjen. Ennek elmulasztása a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján a kölcsönvevő terhére esik. Ez éppen példa arra, hogy a bankárokat védi a Kúria, mert azt állítja, hogy a kölcsönfelvevő terhére esik, ha az adós (mert a kúria adósnak tekint, és nem fogyasztónak) nem olvasta el, vagy nem értette meg a szerződés tartalmát. A Ptk. 4. § (4) bek szerint: “Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.” Mert ugye van ám bőven felróható magatartása a szolgáltató banknak is?! (Egyoldalú kamatemelés, tranzakció nélküli, tranzakciós díj, árfolyamkockázatnak hazudott korlát nélküli odds-al játszott árfolyamfogadás, ahol csak a bank van hatással az aktuális árfolyam mértékére.)

A deviza alapú kölcsönszerződéseknél nem kellett az adós részére a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 40-42. §-a szerinti tájékoztatást nyújtani. E törvény 2007. december 1-jén lépett hatályba, így a korábban kötött szerződésekre akkor sem lenne visszamenőleges hatálya, ha egyébként ezen törvény rendelkezései a deviza alapú kölcsönszerződésekre kiterjednének. A hivatkozott törvény tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései befektetési szolgáltatási tevékenység körében kötött szerződésekre vonatkoznak, melyek körét az 5. § tételesen felsorolja. E körbe a deviza alapú kölcsönök tipikus esetben nem tartoznak, kivéve, ha a deviza alapú hitel egyben befektetési hitel. Befektetési hitel kivételével, a deviza alapú kölcsön nyújtása során a pénzügyi intézmény pénzt biztosít az adós számára nevesített vagy nem nevesített célra, ezzel szemben befektetési szolgáltatási tevékenység esetén a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket. Ez is egy megtévesztő, félrevezető duma, mert senki nem hivatkozott a Bszt-re. Mi egy másik fajta befektetésről szóló törvényre hivatkozunk, ami nem kockázati, hanem szerencseelmeken alapúl. Ez, pedig a Szjtv. Ezen belül is a 28/A. §-ra, aminek nyeremény számítási mechanizmusa egyezik, az értékállandóság kikötés átváltási mechanizmusával, amit tartalmaznia kellene a kölcsönszerződésnek, de nem tartalmazza. Az értékállandósági kikötést sem tartalmazza a szerződés, de ez a PJE határozat – polt utasítására – belemagyarázza a deviza alapú kölcsönszerződésekbe. Na, itt vesztettek rajta, mert az 1950.03.13-án kelt Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntésében egyértelműen kimondta, hogy ezek nem érvényesíthetőek „bíróságilag”, ugyanis közérdeket sértenek, a forint elértéktelenedést célozzák, és a véletlentől függnek, vagyis szerencsejáték. Mint már fentebb is hivatkoztam Nils Wahl EU Bíróság főtanácsnokára, aki szerint: „az értékelés semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől.”

4. Bár a deviza alapú kölcsönszerződés, mint szerződéstípus önmagában az 1. pontban elemzett a konstrukció miatt – a jogegységi határozat által tárgyalt okokból – nem érvénytelen, mégis előfordulhat, hogy egy adott szerződés valamely – a jelen jogegységi határozatban az általánosság szintjén nem vizsgálható – okból egészében érvénytelen. Ha a felperes a Ptk. 239/A. §-a alapján terjesztette elő a keresetét, és az alperes – az  5/2013. PJE számú jogegységi határozat 3. pontjában foglaltak szerint – nem terjesztett elő viszontkeresetet az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása iránt, a bíróság csak a szerződés érvénytelenségének a megállapítására jogosult. Ha valamelyik fél a jogkövetkezmények levonását is kéri, akkor a bíróság vizsgálja, hogy a Ptk. 237. §-a által szabályozott jogkövetkezmények közül melyik alkalmazása indokolt. A Ptk. hivatkozott rendelkezése e körben akkor is irányadó, ha a szerződés egésze a Hpt. 213. § (1) bekezdésében meghatározott valamely okból érvénytelen, ugyanis a Hpt. az érvénytelenség jogkövetkezménye kérdésében nem foglal állást. A Ptk. 239/A. §(1) „A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítást a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.” (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az ügyész valamint – az (1) bekezdés szerinti per megindítására kölün jogszabályban feljogosított – más személy általi perindítás esetén is.” Azt gondolom, hogy ez sem a fogyasztó jogainak védelmében fogalmazódott meg, hanem a banxterek érdekében, de a 6/2013. PJE határozat 3. pontja egyértelműen azt a célt tűzi ki, hogy az elszámolást mellőzni kell, mert abból könnyen kiderülhet az az átváltási mechanizmus, ami bizonyítja a szerződés befektetés tartalmát, és a befektetés kockázati elemei helyett, a szerencseelemek jelenlétét a Részletes Hiteltörténeti Kimutatásban. Azt tudni kell ilyen magas szinten, hogy ha az átváltási mechanizmust nem tartalmazza a szerződés, akkor az nem része a szerződésnek, így az nem is alkalmazható!!!

A Ptk. az érvénytelenség jogkövetkezményei körében egyenértékű lehetőségeknek tekinti az eredeti állapot helyreállítását és a szerződés érvényessé nyilvánítását. Ha pedig ezen elsődleges jogkövetkezmények egyike sem alkalmazható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. A Legfelsőbb Bíróság már az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontjában egyértelműen kimondta – felidézve a PK 267. számú állásfoglalásban kifejtett szempontokat -, hogy a két elsődleges jogkövetkezmény közötti mérlegelés során elsősorban azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy van-e mód a szerződés hibájának orvoslására. A jogegységi tanács álláspontja szerint, a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákban, a bíróságoknak különösen arra kell törekedniük, hogy minden lehetséges esetben kiküszöböljék az érvénytelenség okát és a szerződést érvényessé nyilvánítsák. A szerződés érvényessé nyilvánítása olyan helyzetet teremt, mintha a felek már eredetileg is érvényes szerződést kötöttek volna (ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítás). A bíróság ilyen esetben a szerződés módosításával (kiegészítésével) az érvénytelenségi ok folytán előállt érdeksérelmet küszöböli ki. A bíróságnak érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződések esetében azért kell elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására törekednie, mert az esetek nagy részében ez a megoldás szolgálja mindkét szerződő fél, de főként az adósok érdekét, akiknek a még fennálló tartozása más érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása esetén egy összegben azonnal esedékessé válna. Különösen indokolt a szerződés érvényessé nyilvánításáról rendelkezni akkor, ha csak formainak tekinthető olyan okból érvénytelen a szerződés, amely tekintetében a felek akarata egyértelműen megállapítható (pl. a törlesztőrészletek száma tévesen került feltüntetésre). Az igazság szolgáltatásra kell törekedni, még akkor is, ha ezt a fogyasztó nem kéri, mert elképzelhető, hogy a fogyasztó azért nem kéri, mert nem tudja, hogy milyen jogok illetik meg őt. Azaz,  nem a szerződés érvényességének megállapítására, hanem a fennálló helyzet igazságossá tétele a cél, ugyanis az is elképzelhető, hogy a fogyasztónak egyáltalán semmilyen igénye nem volt sem az eladóval, sem a szolgáltatóval szemben, csak azok nevében eljáró üzletkötői ráhatás eredményeként kötöttek szerződést. Az különösen helytelen, ha csak az érvénytelen rész kivételével folytatják a szerződést, mert akkor az a szolgáltató, eladó, ugyanazokat a jogsérelmeket, tisztességtelen feltételeket más fogyasztóval szemben is alkalmazni fogja. Helyes, ha a tisztességtelenül eljáró szolgáltatót szankcionálják nem az állam javára, hanem – a jogaiban sértett – fogyasztó javára. Ennek a szankciónak, hatékonynak, arányosnak, és visszatartó erejűnek kell lenni. Csak ilyen módon nevelhető a szolgáltató(k) tisztességes szolgáltatás nyújtására. Ha ez nem így történik, akkor az a helyzet állhat elő, mint amikor a vásárló az üzletben árut lop. Ha ez kiderül, akkor megfizettetik vele az áru árát. Ebben az esetben nem érvényesült sem a hatékonyság, sem az arányosság, sem a visszatartó erő elve, mert ez a fogyasztó más alkalommal is be fog próbálkoni, mi történhet, legföljebb kifizettetik vele. Konkrétan a „mintha deviza kölcsön lenne”szerződésnél, maga az EU bíróság rögzíti, hogy amennyiben a szerződés nem tartalmazza a 2008/48/EK irányelv 10. cikkében meghatározott feltételeket, akkor az ügyletet, kamat- és költségmenetesnek kell tekinteni. Ehelyett a bíróságok, nemhogy kamatot és költséget is megítélnek a bankok javára, hanem még késedelemi kamatot is. Ez nem egyszerűen jogellenes szabálysértés, hanem bűncselekmény, általában hivatali visszaélés, de a deviza alapú szerződéseknél népirtás.

5. Fogyasztói szerződés részlegesen érvénytelen akkor, ha az érvénytelenségi ok nem az egész szerződést, hanem annak csak egyes rendelkezéseit érinti, feltéve, hogy a szerződés az érvénytelen rész nélkül teljesíthető. Fogyasztói szerződés esetén tehát a Ptk. 239. § (1) bekezdésétől eltérően a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül megkötötték volna-e, hanem a Ptk. 239. § (2) bekezdése alapján azt, hogy az érvénytelen rész nélkül a szerződés teljesíthető-e. Ez is bankvédelmi célokat szolgál, ugyanis, korlátozza a teljes tényfeltárást, mint a 2/2014. sz. PJE határozat, ami az első pontjában megtiltja, hogy az árfolyamkockázat, mint a főszolgáltatás körébe tartozó szolgáltatás nem viszgálható. Csak az nem világos, hogyha a bíró nem ismeri a teljes tényállást, akkor kizárt, hogy ítéletében helyes jogi következtetés tükröző ítélet fog születni.

A Hpt. 213. § (1) bekezdése a szerződés semmisségének a jogkövetkezményét írja elő olyan fogyasztói és lakossági kölcsönszerződésekre, amelyek nem tartalmazzák az a)-g) pontokban előírtakat. A Hpt. azzal, hogy a szerződés semmisségét mondja ki, nem határoz arról, hogy a semmisségnek a Ptk.-ban szabályozottaktól eltérő jogkövetkezménye lenne. A Ptk. alapján kell megítélni azt a kérdést is, hogy valamely kötelező tartalmi elem hiánya vagy a jogszabályi előírásoknak nem megfelelő tartalmú szerződéses rendelkezés részleges vagy teljes érvénytelenséget eredményez-e. A Hpt. 213. § (1) bek. rendelkezéséből ugyanis nem következik, hogy részleges érvénytelenség megállapítása kizárt lenne. A Hpt. 213. § (1) bek. a)-g) pontjai közül a leggyakrabban hivatkozott érvénytelenségi ok a d) pont, amely szerint semmis a szerződés, ha nem tartalmazza azon feltételek, illetve körülmények részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható. A Hpt. 213. § (1) bek. d) pontjában írt semmisségi ok nyilvánvalóan jól körülhatárolható, a többi rendelkezésre kihatással nincs, a szerződés a hiteldíj változtatás figyelmen kívül hagyásával teljesíthető, így csak részleges érvénytelenséget eredményez. Ha az adott rendelkezés jogszabályba ütköző volta megállapítható, nem szükséges tovább vizsgálni, hogy az adott szerződéses rendelkezés egyéb okból tisztességtelen-e. Itt is arról van szó, hogy a Kúria óvva inti a bíróságokat, hogy kiderítsék a teljes, helyes(valós) tényállást, mert fél, hogy kiderül az igazság, ami nem más, hogy a bankok hazudtak az árfolyamkockázatról, titkolták a kimenetelre történő árfolyamfogadást, mindezt a bankok védelme érdekében, hogy ne veszítsék el az extraprofittal együtt, a kölcsönadott összeget is. Pedig nincs más választás vagy a teljes szerződést kell hatályon kívül helyezni, de a tényállásnak, és a szerződéskötéskor hatályos jogszabályoknak megfelelően, a banki követelés – idézés kibocsátás nélküli (Pp. 130. § (1) f./ pontja alapján) – elutasításának van helye, mivel a követelés bírósági úton nem érvényesíthető: lásd 1950.03.13. L.E.D. 1. sz. Elvi Döntés)

Ha a fél megállapítás iránti keresetében több érvénytelenségi okra is hivatkozik, a bíróság valamennyi érvénytelenségi okot köteles vizsgálni és ítéletében meg kell állapítania, hogy mely szerződési rendelkezések érvénytelenek, az alaptalanul hivatkozott érvénytelenségi okok tekintetében, pedig a kereset el kell utasítania. Tipikus esetben az érvénytelen szerződéses rendelkezéseket úgy kell tekinteni, mintha nem váltak volna a szerződés részévé; a tisztességtelen feltételek elhagyásával a szerződés változatlan formában továbbra is köti a feleket. Folyamatosan azt súlykolja a bíróknak, hogy ha a szerződésben valamilyen rész semmis, attól még a szerződés érvényes, csak a semmis rész elhagyásával. Kúriai szinten sem árt tanulni, például EU-s irányelveket, EU. Bírósági ítéleteket. De nagyon ajánlom a 2008/48/EK irányelv 23. Cikkét, illetve a 2014/17/EU irányelv 38. Cikkét, ami előírja, hogy a tisztességtelenül eljáró szolgáltatót, eladót szankcióval kell súlytani, melynek arányosnak, hatékonynak, és visszatartó erejűnek kell lenni. Ezt a szankciót nem a bűntárs állam javára kell megítélni, hanem a fogyasztó áldozat részére: Lásd: C-42/15 EU Bírósági ítélet 2016. november 9. 4) “A 2008/48 irányelv 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam nemzeti szabályozásában előírja, hogy amennyiben valamely hitelmegállapodás nem tartalmazza az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt összes tartalmi elemet, úgy ezt a megállapodást kamat‑ és költségmentesnek kell tekinteni, ha olyan tartalmi elemről van szó, amelynek hiánya kétségessé teheti a fogyasztó azon lehetőségének meglétét, hogy a kötelezettségvállalásának mértékét értékelje.” Ki kell még emelni azt, hogy a kúria ebben a bekezdésben leírja, hogy ha a fogyasztó 149 érvénytelenségi okra hivatkozik, de csak 148 érvénytelenséget ismer el az eljáró bíróság, akkor el kell utasítani a keresetet.

A felek közötti elszámolásra erre irányuló kereset, illetve viszontkereset esetén van lehetőség, ami azt jelenti, hogy az érvénytelen rendelkezések figyelmen kívül hagyásával újra kell számolni, hogy az adósnak mennyit kellett volna fizetnie és ténylegesen mennyit fizetett. Szinte sehol nem végzik el a jogszabálynak megfelelő elszámolást, még akkor sem, amikor a hibás számolást az adós által megbízott szakértő végezte el. Ekkor, a minimális eljárás az volna, ha a bíró aggályosnak tartva az adós által becsatolt elszámolást, akkor hivatalból kell kirendelni igazságügyi szakértőt a helyes (számviteli törvénynek megfelelő) elszámolás elvégzésére. Ha a számolás hibás, akkor, sem kamat, sem kezelési költség, de különösen késedelmi kamat nem járhat a csaló banknak, amit a közjegyző, bíró nagy lelkűen megítél.

Ha a szerződés az érvénytelennek talált feltétel nélkül nem teljesíthető, ez már az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi és annak megfelelően kell a jogkövetkezményt levonni. Itt kell idézni a Legfelsőbb Bíróság 1950.03.13-án kelt 1. sz. Elvi Döntését: Indokolt tehát, hogy az ügylet ne legyen semmis, hanem a benne rejlő értékállandósági kikötést ne lehessen bíróilag érvényesíteni.

Speciális esetet képez, ha a szerződés tisztességtelennek bizonyult kikötése az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi. Ez a kérdés merült fel a Kúrianál folyamatban levő Pfv.VII.21.247/2012. számú ügyben, a kétnemű árfolyam alkalmazása (a folyósításkor deviza vételi, a törlesztésekkor deviza eladási árfolyam kikötése) kapcsán. E kérdéskör tekintetében a jogegységi tanács nem tud iránymutatást adni, ugyanis a 13/93/EGK irányelv értelmezésére kétely esetén az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése értelmében az Európai Unió Bírósága jogosult. Ezért az említett számú ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása iránti kérelmében a Kúria ítélkező tanácsa arra kért választ, hogy a kétnemű árfolyam használatának tisztességtelensége a bíróság által vizsgálható-e. Ha vizsgálható, elégséges-e, ha egy szerződéses rendelkezés nyelvtanilag egyértelmű, avagy annak érthetősége tágabb összefüggésben vizsgálandó. Végül, ha a tisztességtelennek bizonyult feltétel elhagyása esetén a szerződés nem teljesíthető, mi módon van a bíróságnak lehetősége az érvénytelenség kiküszöbölésére. Nyilvánvaló, hogy a harmadik kérdésre adandó iránymutatás minden olyan egyéb - eddig még nem ismert - esetben is irányadó lesz, amikor a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyásával a szerződés nem teljesíthető. Az eljárás az Európai Unió Bírósága előtt C-26/13. szám alatt folyamatban van. Azokban a peres eljárásokban, amelyekben az érvénytelennek talált szerződéses rendelkezés nélkül a szerződés nem teljesíthető indokolt lehet, hogy a bíróság az előtte lévő per tárgyalását felfüggessze. Ennek lehetőségét a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről szóló 3/2005. (II. 14.) PK-KK vélemény egyértelműen rögzíti. A C-26/13. sz. ítélet 2014.április 30-án megszületett (7 éve) 2) „A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.” Mivel egyetlen egy „Mintha deviza kölcsön lenne” szerződés nem tartalmazza az átváltási mechanizmust sem átlátható, sem átláthatatlan módon, így minden devizában nyilvántartott szerződés már csak emiatt sem érvényes, mert amit a szerződés nem tartalmaz, az nem jelent sem jogot, sem kötelezettséget egyik félre sem. Egyébként az átláthatósági feltétel akkor biztosított ebben az esetben, ha nemcsak az átváltási mechanizmust, hanem magát a záróegyenleg kiszámítási képletét is tartalmazza a szerződés, ami nem, hogy nem található a szerződésekben, hanem a bank többszöri írásos, bíróságon keresztül történő felhívás ellenére sem bocsátotta az adós-áldozat rendelkezésére.

6. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, a jogegységi tanács a döntését az Európai Unió Bírósága előtt C-26/13. szám alatt folyó előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követően fogja meghozni tekintettel arra, hogy ez a döntés várhatóan kihathat a jogegységi indítványban feltett kérdés megválaszolására. Igen, kihathat, de 7 év óta a Kúria nem látja szükségesnek a 6/2013.sz PJE határozat módosítását sem, nem hogy a hatályon kívül helyezését. Ez nagyon nagy szégyen egy átlag bíróra is, nemhogy a kúriai legfőbb bírókra?!

7. A tartós hitelezési jogviszonyban a szerződéskötést követően olyan változások állhatnak be - és ez a szerződés érvényességét már nem érinti, arra nem hathat vissza -, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági-kockázati egyensúlya utólag felborul, illetőleg súlyos aránytalanságok következnek be. Ha a felek a szerződés módosításával ezeket közösen nem orvosolják, a szerződésekbe való utólagos beavatkozás válhat szükségessé. A szerződésekbe nincs joga a bíróságoknak beleavatkozni. Ahhoz, pedig különösen nincs joga, hogy az alsóbb rendű bíróságoknak megtiltsa tényállás viszgálatát, mint ezt 2/2014. sz. PJE határozatban teszi: 1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. Ez azt jelenti, hogy a bíróságot nem érdekli a valós tényállás, egy dolog érdekli őket, hogy megőrizzék egzisztenciájukat azáltal, hogy végrehajtják a tolvaj, népirtó Viktátor utasítását. Egyébként ez ügyben már maga a Kúria 2019.06.19-én kiadott emlékeztetőt, hogy az elszámolást “2014/17/ЕU irányelv – a (30) preambulumbekezdésre tekintettel megállapított – 23. cikkének (4) és (6) bekezdésében meghatározott 20 %-os mértékű árfolyamkockázat …  2.3. A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó … A fogyasztó tartozását, vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.” Az emlékezető nem tartalmazza azt, hogy a DH-3, forintositási törvényben meghatározott forintosítási összeghatárok mellőzendők, de ez értelemszerű!

A Ptk. 241. §-a alapján a bíróság kivételes esetekben, csak az egyes egyedi jogviszonyokban módosíthatja a felek között létrejött szerződést. A Ptk. 226. § (2) bekezdése értelmében viszont jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja. A társadalmi méretű, azonos hatású változásoknak a szerződések nagy tömegét hasonlóan érintő következményeit az egyes peres eljárások keretei között szinte lehetetlen kielégítő módon megoldani. Ha erre az igazságszolgáltatás mégis rákényszerül, a megoldások szükségszerűen eltérőek lesznek, figyelemmel a bírói mérlegelés lehetőségére. A nagyszámú jogvitát eredményező társadalmi problémák megoldásának nem a bírói út a megfelelő módja, figyelemmel annak időigényes és nem költséghatékony voltára, szemben a jogalkotási lehetőséggel, amely célszerű és legitim eszköze társadalmi problémák kezelésének. Ha a jogalkotó a Ptk. 226. § (2) bekezdése alapján a szerződéseket a körülmények lényeges megváltozása miatt módosítja, ennek során mérlegelni tudja a felek érdekeit és figyelembe tudja venni az össztársadalmi érdekeket is. Ennek a tolvaj orbánnak nem kellett volna beleavatkozni, gondolná egy egyszerű polgár, de a bölcsebb tudja, hogy az egész „Mintha deviza kölcsön lenne” szerződés az ő, és a családja gazdagodását szolgálja (2000.12.24-én kelt 250/2000. sz. kormányrendelettől, napjainkig) a magyar nép kifosztásán keresztül, a népirtás. Ha már kivette a szerződésekből az egyoldalú kamatemelést, és a tranzakció nélküli tranzakciós díjat, akkor miért nem alkalmazta az EU ítéletnek megfelelő kamat (késedelmi kamat) és költségmentességet, akkor már nem lenne ennyi lakásától megfosztott devizahiteles család. Az idézett Ptk. 226.§ (2) bekezdése, az adósnak lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződéstől elálljon. Mi 2012.09.18-án 4254 aláírással támogatottan feljelentést tettünk a bankok ellen csalás, népirtás, tiltott szerencsejáték szervezése, és uzsora-bűncselekmény miatt, de a Korrupt Legfőbb ügyész utasítására, Dr. Fazekes Csaba r. szds. Az ügyészség részéről dr. Székely György, a bíróság részéről, pedig a Dr. Dósa Ágnes elutasította a feljelentést. Ezzel ők is bűntársai lettek a bankár-politikai maffia bűncselekményében, és nekik is letöltendő szabadságvesztés jár!!

Ha a jogalkotó a társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét hasonlóan érintő következményeit jogszabályi eszközökkel rendezte (pl. végtörlesztés, árfolyamrögzítés), a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja. A jogszabályokkal érintett szerződések tekintetében egyedi esetekben a bírói konkrét módosítás azt eredményezné, hogy a jogszabályi formában megjelenő össztársadalmi mérlegelést az egyedi bírói döntések felülírnák, ami megbontaná a jogalkotó által szándékolt egyensúlyt. Ha a jogalkotó az indokolt körben - a legszélesebb mérlegelés eredményeként - a szerződésmódosítást jogszabállyal elvégezte, a bírói szerződésmódosítás ugyanebben a körben kizárt. Az igaz, hogy volt ilyen jogszabály (végtörlesztés, árfolyamgát) de ez csak azokra vonatkozott, akik rendelkeztek annak törlesztéséhez szükséges pénzeszközzel, ez is alkotmányellenes, mert a gazdagabb devizások rendezni tudták az adósságot kedvezőbb feltételekkel. De éppen a Kúria 2019.06.19-én emlékeztetőben azt a feladatot tűzte ki a bíróságok részére, hogy 20 %-os árfolyamon kell elszámolni a kölcsönöket. Ez ütközik az országgyűlés által hozott forintosítási törvényben meghatározott 256,47 HUF/CHF árfolyammal, de megfelelni látszik a 2014/17/ EU Irányelv 23. Cikk (4)-(6) bekezdésben meghatározott 20 % az árfolyamkockázat devizahiteleknél, de „mintha deviza kölcsön lenne” szerződésekben nincs árfolyamkockázat, csak fogadás van, ami valójában értékállandósági kikötés. Mint ezt az 1950. 03. 13-án kelt 1. számú Elvi Döntés kimondja:

Legfelsőbb Bíróság 1950. 03. 13-án kelt 1. sz. Elvi Döntés

Értékállandósági kikötés.

Bírói úton nem érvényesíthető olyan szerződéses kikötés, amely forint helyett, vagy a forint mellett – értékállandóság biztosítása céljábó – más értékmérőt és forgalmi eszközt jelöl meg.

Nem vonható ilyen elbírálás alá a forint mellőzése, ha azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják.

Az értékállandósági kikötésben megjelölt kötelezettség helyett azt a forintösszeget kell teljesíteni, amely ennek a kötelezettségnek megfelelt.

1. sz. L. E. D. 1950. március 13. – Pkt.5837/1949. szám

Indoklás: I. Az irányadó tényállás szerint a peres felek egyike sem gazdálkodó. Felperes 1946. szeptember 28-án eladta alperesnek s…..i házát, 400 q búza vételárért. Ekkor a búza hatósági ára 40 Ft volt. A vételárhátralékot havi részletekben kellett fizetni.

1947. július 1-én az 52.500/1947. Korm. sz. rendelet a búza hatósági árát 80 Ft-ra emelte fel. Alperes a 25 q hátralékos búza vételárrészleteket a szerződéskötéskori 40 Ft-os árban teljesítette. Felperes keresetében az alperes által teljesített 40 Ft-os ár és a 80 Ft-os hatósági ár közötti különbözetet érvényesíti. Alperest mindhárom bíróság a kereset értelmében marasztalja. Indoklás lényege: felek szerződésben írt megállapodása szerint: ha a vételárhátralék hatósági intézkedés következtében nem teljesíthető, vevő a búza hatósági árát tartozik fizetni. A teljesítésnél a felek szerződésből kitűnő akarata a hatósági ár az irányadó.

A közérdekű kifogással megtámadott ítélet olyan jogszabályértelmezésen alapul, amely a magyar népi demokrácia alapvető jogelvének, a közérdek védelmének nem felel meg. Az eldöntött jogkérdés különböző tényállás mellett gyakran előfordul és ezért is, de az alábbiaknál fogva is, elvi döntést igényel.

II. A dolgozó népnek és a munkásosztály élcsapatának céltudatos munkája leküzdötte az inflációt és 1946. augusztus 1-én létrehozta a stabil pénzt, a forintot.

Népünk ellenségei igyekeztek a forint értékét lerontani. Kártevésük nem járt sikerrel.

Az ingadozók nem bíztak a forint értékállandóságában. Bizalmatlanságuknak többek között ügyletkötéseik során is kifejezést adtak. Nyílt, vagy burkolt értékállandósági kikötést alkalmaztak. A hitelezett összeget átszámították mezőgazdasági, vagy ipari termékmennyiségre és adós ennek a természetbeni szolgáltatását vállalta. Máskor pedig forint-ellenszolgáltatás mellett más értékmérőt is megjelöltek. Kikötötték, hogy ha bizonyos javaknak az ára változik, ennek megfelelően változik az ellenszolgáltatás forintösszege is.

A forma, amely az értékállandósági kikötést, forinttal szembeni bizalmatlanságot tartalmazza, igen különböző. A lényeg azonban mindig ugyanaz: olyan ügyletnél, ahol általában a pénz-ellenszolgáltatás a szokásos és gazdaságilag indokolt, a felek az ellenszolgáltatást nem forintban jelölik meg, vagy forintban jelölik ugyan meg, de olyan kikötést alkalmaznak, mely az ellenszolgáltatás forintösszegének nagyságát más gazdasági tényezőktől teszi függővé.

III. Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az ilyen kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse és ezzel gyengítse építő munkánk eredményességébe vetett hitet. Tehát a forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés.

A forint értékének reális optimizmussal, hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség volt a stabilizációkor és ma is az. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat.

A kifejtettek mellett még figyelembe jön az is, hogy a gazdálkozdásunk mai fokán valamely áru értékének a pénztől eltérő más értékben való kifejezése, a pénzformával szemben visszafejlődést jelentene. A haladó joggyakorlat nem támogatja a gazdálkodás visszafejlesztését.

A közértdek mellett a felek helyesen értelmezett szerződési akaratának is az elvi határozatban kifejezésre jutott álláspont felel meg.

Hasonló szerződések kikötésénél a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a hitelező a teljesítsékor megkapja azt az értéket, amelyet követelése a szerződéskötéskor képviselt. Ezt a célt a felek egy véletlen eseti értékmérő – búza, bor, munkabér stb. – közbeiktatásával kívánták elérni.

A stabilizáció óta a forint belső értéke nem csökkent. Ennek egyik kétségtelen bizonyítéka életszínvonalunk állandó emelkedése. Tény ugyan, hogy a dolgozó parasztságunk megsegítése érdekében, hatósági rendelkezés egyes termékek árát felemelte, a munkabérek is jelentősen emelkedtek a munkásság életszínvonalának emelése érdekében, más árak viszont csökkentek. Miután a forint vásárlóereje legalábbis változatlan, a felek szerződési akarata nem akkor teljesül, ha az ellenszolgáltatás a véletlen, eseti, ma drágább, vagy olcsóbb értékmérőhöz igazodik, hanem akkor, ha a hitelező olyan forintösszeget kap, amilyen nagyságú forintösszeget képviselt a szerződéskor a követelése.

Ha a felek valódi akarata tekintetében kétség merül fel, népi demokráciánk jogelveinek megfelelően úgy kell azt értelmezni, hogy senki ne jusson ellenszolgáltatás nélküli vagyoni előnyhöz.

IV. A forint hosszú időn át tartó stabilitása folytán értékállandósági kikötésre ma már nyilván egészen ritkán kerülhet sor. Az ilyen kikötést tartalmazó, korábban létrejött ügyletek pedig egészen, vagy nagyobb részükben teljesedésbe mentek. A perek lavináját indítaná meg azoknak a szerződéseknek a semmissé nyilvánítása, amelyek értékállandósági kikötést tartalmaznak. Indokolt tehát, hogy az ügylet ne legyen semmis, hanem a benne rejlő értékállandósági kikötést ne lehessen bíróilag érvényesíteni.

Az ilyen bíróilag nem érvényesíthető kikötésben vállalt kötelezettség helyett adós a következőképpen tartozik teljesíteni:

Ha a tartozás forintösszege a szerződésben megállapítást nyert, de a szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható. Az eredeti forintösszeget kell megfizetni.

Ha pedig a felek forint helyett értékállandóság biztosítása végett más ellenszolgáltatást kötöttek ki, ez utóbbi helyett, a kikötött ellenszolgáltatásnak a szerződéskori forintárát kell teljesíteni.

A fentiekből következik, hogy elvi határozatot nem kell alkalmazni akkor, ha a forint mellőzése nem értékállandóság biztosítása céljából történt, hanem azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolja. Például: a haszonbérlet, falusi ingatlan elidegenítése, ellátás, vagy természetbeni járadék kikötmény ellenében, csere, a nem pénzben adott kölcsön stb. esetében.

Ki kell jelenteni, hogy a közérdek nem azonos a tolvaj orbán érdekeivel!!

IV.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és határozatát közzéteszi a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján (Bszi. 42. § (1) bekezdés).

Hazug Kúria kijelenti, hogy a pénzintézetek sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozást. Nem láthatták?!! Hát ők csinálták, a Viktátor vezényletével és nem az adós. Ez kimutatható, ha veszi a fáradságot a banxter ügyvédje és bűntársa, az eljáró bíró:

A két egyenesvonal közti szakasz a „beetetés” amikor a Viktátor utasításának megfelelően Járai MNB elnöke 30 Ft-l csökkenti a CHF árfolyamot. Előtte is és utána is a CHF árfolyam folyamatosan meredeken emelkedik. Ezek a Mocskok tönkre vágták a forintot, amire a Ptk. 231. § kommentje figyelmeztet, ami nemzetellenes bűncselekmény.

Az kell, hogy világossá váljon minden ügyésznek, bírónak, országgyűlési képviselőnek, közjegyzőnek, végrehajtónak, hogy teljesen közömbös, hogy befektetésnek, fogadásnak, árfolyamfogadásnak, szerencsejátéknak, árfolyamkockázatnak, vagy devizahitelnek, devizaalapú hitelnek, devizában nyilvántartott kölcsönnek, netán értékállandósági kikötésnek nevezzük a forintkölcsön második tartalmi elemét, de ha az eredmény véletlen esemény függvénye, akkor az bírósági úton nem érvényesíthető, mert sérti a kiszámíthatóság elvét. Magamat idézve: A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása, egyértelműen az érvénytelenség körében értékelendő! Tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi ok abban a pillanatban fennáll, amikor a szerződés bármelyik fél szerződéses nyereségét-veszteségét, spekulatívan, egy előre nem látható, a felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől teszi függővé, függetlenül attól, hogy ezek az események bekövetkeznek-e vagy sem, vagy mikor, milyen módon következnek be.

Budapest, 2013. december 16.

Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke
Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró
Dr. Kemenes István előadó bíró
Dr .Almásy Mária bíró
Dr. Baka András bíró
Dr. Bartal Géza bíró
Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró
Dr. Csentericsné dr. Ágh-Bíró Ágnes bíró
Dr. Csiki Péter bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
Dr. Csűri Éva bíró
Dr. Erőss Monika bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Dr. Harter Mária bíró
Dr. Havasi Péter bíró
Dr. Kiss Gábor bíró
Dr. Kollár Márta bíró
Dr. Kovács Zsuzsanna bíró
Dr. Kőrös András bíró
Dr. Madarász Anna bíró
Dr. Makai Katalin bíró
Dr. Mészáros Mátyás bíró
Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró
Dr. Molnár Ambrus bíró
Dr. Orosz Árpád bíró
Dr. Osztovits András bíró
Dr. Pataki Árpád bíró
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró
Dr. Puskás Péter bíró
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró
Dr. Szabó Klára bíró
Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró
Dr. Szűcs József bíró
Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró
Dr. Török Judit bíró
Dr. Udvary Katalin bíró
Dr. Varga Edit bíró
Dr. Wellmann György bíró
Dr. Zámbó Tamás bíró
a jogegységi tanács tagjai.

Ha a 6/2013. számú PJE határozatot a trágyához hasonlítanám, akkor sérteném az új életet tápláló Trágyát, a népirtó, nemzetpusztító kúriai hamis közokiratával!

 

 

elő)

5)      „A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.”

Ennek a PJE határozatnak éppen az a valós célja, hogy a nyilvánvalóan is tisztességtelen szerződéses feltételeket megmagyarázza a bankok érdekében és eltusolja, a bankok, országgyűlés, kormány devizahiteles ügyekben elkövetett bűncselekményeit.

Már korábban is, (például, 2012.07.10-én) próbálkoztak, a bírókat függetlenségüktől megfosztani, és központi oktatással, ahol egy OTP-s jogi képviselő oktatta a bírókat, hogy hogyan kell meghozni az ítéletet a bank javára, az adós kifosztása érdekében.

 

 

Nyomtatható 6/2013 PJE határozat, bírálattal