Kúria nem akar

Vége a bíróságok, közjegyzők, és végrehajtók általi kifosztásnak, népirtásnak:

 

1. rész:

Mi a BAJ a devizahitelekkel? A “Mintha deviza kölcsön lenne” szerződések nem kölcsönök, hanem Orbán Viktornak a magyar nép kifosztására, és irtására szervezett tiltott szerencsejáték (devizaárfolyam kimenetelére való fogadás) ahol a „kedvezőbb kamat feltétellel” adott kölcsön csak másodrendű szolgáltatás, a fogadás mellett, vagyis eszköz a családok kifosztásához, kilakoltatásához, öngyilkosságba, halálba kergetéséhez, teljes, totális megsemmisítéséhez, mindezt állami csalással irányított a CHF NYOMOTT árfolyamon való tartásával a „BEETETÉSI időszakban”, és rendkívüli forint leértékelődést követő “KIFOSZTÁSI időszakban.” Senki nem mondhatja, hogy ez egy hibás termék, és nem megfelelően tájékoztatták a fogyasztókat, mert egyértelműen, tudatosan tévesztették meg őket a fogadással, ami a csalás első feltétele, ahol tudtuk nélkül és akaratuk ellenére ilyen befektetésbe kényszerítették őket jogtalan haszonszerzés céljából. Így a devizahitelesek sérelmére Magyarországon devizahitelezéssel kapcsolatosan a kölcsönt nyújtó bankok:

· a Btk. 267. §-n rögzített tiltott szerencsejáték szervezése vétségét,

· a Btk. 330/A. §-n rögzített uzsora-bűncselekmény bűntettét,

· a Btk. 318. §-n rögzített csalás bűntettét,

· a Btk. 155. §-n rögzített népirtás bűntettét követték el. Ez akkor is így van, ha Európa legkorruptabb legfőbb ügyésze, Polt Péter állítja az ellenkezőjét.  A bűncselekmények halálos áldozatainak száma meghaladta már a 17.000 főt, ebből 6.000 – 6.500 fő, akik önkezűleg vetettek végett életüknek. 160.000 családot foszottak meg lakásuk tulajdonjogától, és ebből csupán 13.000 harcolt a jogaiért, a többi lebutított önként adta át a lakását ítéletek, végrehajtási záradékok terrorista végrehajtóinak.

2. rész:

A kifosztó fogadásba az embereket ilyen “kedvező kamat feltétel látszatát keltő” kölcsönnel csalták be. Minden kölcsön ilyen államilag csalt, nyomott árfolyamon lett átszámolva, ami bűncselekmény, ebben az időben (5-6 évben, 30 HUF/CHF nyomott árfolyamon volt, és plusz az infláció 40 HUF/CHF eltüntetve, ami azt jelenti, hogy már a szerződéskötéskor 70 HUF/CHF árfolyam csalással adták az adósoknak, tudtuk nélkül, és akaratuk ellenére. Itt érhető tetten az állami csalás, mert semmi szükség nem volt NYOMOTT árfolyam alkalmazására, mert a CHF úgyis olyan mértékben emelkedett, hogy az adósok kifosztása anélkül is biztosított volt. Ennek az volt a célja, hogy már a szerződéskötéskor (pl. egy 4.000.000 Ft-s kölcsön esetében, ha a rendelkezésre bocsátott kölcsönt nem 220-l oszthották, mert akkor csak 18.181.18 CHF-l adósították volna el, hanem 150 Ft-s NYOMOTT árfolyamon, így ugyanaz a 4.000.000 Ft már 26.666,67 CHF adósságot jelentett). A második tettenérés az adósok megtévesztése, hogy a forint erősödik, és “még azt az összeget sem kell visszafizetni, amit felvettek”. Végül a kifosztási időszakban, amikor kiderült, hogy az “erősödő” forint állami irányítással 150 Ft-ről, 320 árfolyamra gyengült, több mint 110 %-s leértékelődés, és jött a NAGY MEGMENTŐ CSOMAG  256,47 HUF/CHF-l “megmentette” a devizahiteleseket, ami 70-75 % árfolyamkülönbözetet jelentett a devizahiteleseknél. Akkor, amikor a 2014/17/ EU irányelv 23. Cikke (4), (6) bekezdései már rögzítették az árfolyamkockázat tisztességes mértékét 20 %-ban meghatározva.

3. rész:

Ezt az EU által rögzített 20 %-s árfolyamkockázati mértéket sem az irányelv megjelenése óta, 2014-től nem alkalmazta egyetlen bíróság sem, pedig irányelvtől függetlenül is egyértelműen arányosabb, mint a 110 %-s, vagy 70-75 %-s forintosítási mérték. Sőt miután 2019. 06. 19-én a kúriai emlékeztető is kiadta, hogy ezzel a 20 %-os mértékkel KELL elszámolni a devizahiteleket, de ezzel sem foglalkoztak a bíróságok. Tudtommal összesen két ügyben történt meg az alkalmazása. A másodikat éppen a Kúrián (két és fél év késedelemmel) 2021. 10. 08-án, pénteken, és megszüntették a végrehajtást. Itt kell pontosítani az árfolyamkockázat fogalmát: olyan kölcsönnél jelentkező Bszt hatálya alá tartozó kockázati elem, ahol a kölcsön pénzneme eltér a jövedelem pénznemétől, aminek következménye az, hogy ha a jövedelem pénzneme leértékelődik a kölcsön pénzneméhez képest, akkor a kölcsön törlesztése valószínű megemelkedik, de jelentősen függ az adóstól is, hogy honnan, milyen áron, és mikor szerzi be a devizát. Sőt ezt az árfolyamkockázatot meg is szünetetheti az adós azzal, ha abban az országban vállal munkát, amelyiknek a pénzneme megegyezik a kölcsön pénznemével. Ezzel szemben az Árfolyamfogadás fogalma: olyan kölcsönnél jelentkező Szjtv hatálya alá tartozó szerencse elem, amikor szó nincs a jövedelemtől eltérő pénznem alkalmazásáról, hanem csupán a “más” devizaárfolyamának spekulatív módon történő szorzószámként (oddsként) való felhasználásáról van szó, amire az adós semmilyen hatást nem képes gyakorolni, megszünetni, pedig teljesen képtelen. Ez a hatályos Ptk. 204. § (1) bekezdés és a Kommunista (Kommunista szó csak az ostobáknál és gazembereknél negatív fogalom) Legfelsőbb Bíróság 1950.03.13-án kelt 1. sz. Elvi Döntés szerint bírósági úton nem érvényesíthető követelés. (Erről a fasiszta Kúria tudatosan elfeledkezett). Egyszerűbben: az árfolyamkockázatnál, ha a havi törlesztő részlet pl. 172 CHF, akkor mindegy, hogy annak mennyi az árfolyama, mindig 172 CHF-t kell fizetnie az adósnak. Árfolyamfogadásnál, pedig a 172 CHF aktuális – bank (MNB) által meghatározott – árfolyammal szorzott forintot kell fizetnie az adósnak. Ez pedig egyételműen tisztességtelen feltételnek minősül a 93/13/EGK irányelv. A 3. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FELTÉTELEK 1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy: „c) a fogyasztóra nézve kötelező a szerződés, míg az eladó vagy szolgáltató szerződési kötelezettségeinek teljesítése olyan feltételhez kötött, amelynek megvalósítása csak az eladó vagy szolgáltató szándékától függ;” Érthetően: A bank kénye-kedve szerint, spekulatív módon alakítja az aktuális árfolyamot. Ezt tisztességtelenebb cselekmény, mint az egyoldalú kamatemelés, amit már a D-1 törvény is megállapított.

4. rész:

A kölcsön tartozásának mennyisége, futamideje, törlesztő részlete nem nőhet, ha nő, vagy csökken, akkor befektetést tartalmaz az ügylet, mely lehet kockázati elemeket tartalmazó, Bszt. hatálya alá tartozó, vagy szerencseelemeket tartalmazó, Szjtv hatálya alá tartozó (28/A.§. CHF árfolyam alakulására, kimenetelére történő fogadás). Ez akkor is így van, ha a Kúria közokirtahamisító (Vezekényi, Osztovics, Tibold tanács 2020. 01. 21-én) az ítéletében azt állítja, hogy nincs rendszerszerű árfolyamfogadás a devizahitelekben. Közben rögzíti, hogy helyesen jártak el az első, másodfokú bíróságok, amikor az erre irányuló bizonyítási indítványt elutasították, nem sértettek jogszabályt, (Tizenkettő, azaz 12 jogszabályt sértettek meg. Lásd a B./ melléklet)

C-26/13 - Kásler és Káslerné Rábai 2014. április 30. 5. határozat “A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.” Nem tartalmazza a pénznem átváltási mechanizmust (sem átlátható, sem átláthatatlan formában.) így a szerződésnek az a része érvénytelen. Ha egy szerződés nem tartalmaz valamit, akkor arra a csaló bank jogot nem alapíthat, és annak tisztességtelen feltételnek, vagy nem létező feltételnek a végrehajtására az adós áldozat nem kötelezhető.

Ezt támassza alá a C-51/17. számú EU Bírósági ítélet 3) határozata is” A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

Sőt a C‑126/17. sz. ügyben, A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács) 2018. február 22.(*) „Az eddigiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét akként kell értelmezni, hogy a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által valamely tagállamban megkötött kölcsönszerződésben foglalt feltételek akkor felelnek meg annak a követelménynek, amely szerint a szerződési feltételeket a fenti rendelkezések értelmében világosan és érthetően kell megfogalmazni, ha az e fogyasztó rendelkezésére bocsátandó, kirovó pénznemként devizában kifejezett, a lerovó pénznemhez képest meghatározott pénzösszeg világosan feltüntetésre kerül. Amennyiben ezen összeg meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamtól függ, az említett követelmény előírja, hogy a ténylegesen kölcsönadott összeg számítási módszerei, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen, vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét.”

5. rész:

A szerződésnek nem része, a pénznem átváltási mechanizmus, de a Részletes Hiteltörténeti Kimutatában egyértelműen benne van, viszont ettől ez nem válik a szerződés részévé, és nem is teszi semmilyen formában érvényessé a szerződést. Ám kiválóan alkalmas annak bizonyítására, amit a bank sehol nem állítja, de a tömeggyilkos Kúria bele magyarázza a szerződésekbe, hogy ez valójában értékállandósági kikötés. Ezzel kapcsolatosan, viszont megfeledkezik arról a tényről, hogy az értékállandósági kikötés “bíróságilag” nem érvényesíthető követelés a KOMMUNISTA Legfelsőbb Bíróság 1950. 03. 13-án kelt 1. sz. Elvi Döntése szerint, mert “az értékállandósági kikötés egy véletlentől függ (tehát szerencsejáték, fogadás) nem összeegyeztethető nemzetgazdasági érdekekkel. A forintba, mint magyar fizetőeszközbe vetett hitet gyengíti, és a forint értékét hivatott lerontani, ami viszont bírói védelemre számot nem tarthat.” Álláspontom szerint Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntése – figyelemmel a benne lévő logikus érvekre – jeletősebb súllyal kell, hogy kerül mérlegelésre, mi egy igazságügyi szakértői vélemény. Kivéve egy fasiszta Kúriánál. Ezt támassza alá a szerződéskötéskor, és napjainkban is érvényes (Ptk. 204. §. (1) bekezdés a./ pontja is, mely szerint bírósági úton nem érvényesíthető az a követelés, ami szerencsejátékból, és fogadásból származik, kivéve, ha államilag engedélyezték, de hivatalos Szerencsejáték Felügyeleti okirat szerint a bankok ilyen engedéllyel nem rendelkeztek, és nem is rendelkeznek (nem véletlenül tagadták, és tagadják ma is a fogadás tényét). Így részükre az árfolyamkockázatnak hazudott extraprofit nem jár, bár mennyire is erőlködik a Kúria és a többi korrupt bíróság. Annál is inkább nem jár, (MÉG AKKOR SEM, HA A SZERZŐDÉS ÁTLÁTHATÓ MÓDON TARTALMAZNÁ A PÉNZNEM ÁTVÁLTÁSI MECHANIZMUST) mert ha a 2014/17/EU irányelv rögzíti a 20 % tisztességes mértéket, és a szolgáltató ehelyett 110-115 %, majd a forintosításnak “köszönhetően” is csak 72-75 %-s árfolyamkülönbözetet alkalmaz, így – nyilvánvalóan – az a 20 %-os “árfolyamkockázat” sem illeti meg, figyelemmel a 38. Cikkben rögzített “arányos, hatékony, és visszatartóerejű” szankciós elvekre.

6. rész:

A DH-s Kúria törvény 3. §-a megállapítja a tranzakció nélküli tranzakciós díj jogellenességét, tisztességtelenségét, és a kamat-, kezelési költség egyoldalú emelésének tisztességtelenségét is. A 93/13/EGK irányelvnek megfelelően kiemeli a szerződésből ezt a tiszteségtelen részt, de nem alkalmazza a 2014/17. EU irányelv 38. Cikkét a szankcióra vonatkozóan, melynek ARÁNYOSNAK, HATÉKONYNAK, ÉS VISSZATARTÓ EREJŰNEK KELL LENNI. Az EU Bíróság – hogy megkímélje a nemzeti bíróságokat – C-42/15 EU Bírósági ítélet 2016. november 9 Home Credit Slovakia a.s. és Klára Bíróová Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: 4) A 2008/48 irányelv 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy valamely tagállam nemzeti szabályozásában előírja, hogy amennyiben valamely hitelmegállapodás nem tartalmazza az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt összes tartalmi elemet, úgy ezt a megállapodást kamat‑ és költségmentesnek kell tekinteni, ha olyan tartalmi elemről van szó, amelynek hiánya kétségessé teheti a fogyasztó azon lehetőségének meglétét, hogy a kötelezettségvállalásának mértékét értékelje. Rögzíti, hogy ha a fogyasztási szerződés a 10. Cikk. (2)-ben rögzített 22 feltételből csak egy is hiányzik, már az ügyletet kamat- és költségmentesen kell tekinteni! NEM lehet, hanem kell! Sehol egyetlen bíróság nem alkalmazza! Könnyebb kifosztani, utasítást végrehajtani, kilakoltatni, és irtani a magyar népet.

7. rész:

Ha valamilyen szerződésnél kamat- és költségmentesség szankcióját kell alkalmazni, akkor esélye nincs késedelmi kamat alkalmazásának. Ezért minden magyar nemzeti bíróság bírájának kötelessége a 93/13/EGK irányelv, 2008/48/EU irányelve, valamint 2014/17/ EU irányelv megtanulása (nem csak megismerése) valamint minden ezzel kapcsolatos, EU Bírósági Ítélet megismerése, de különösen, a szerződéskötéskor hatályos nemzeti jogszabály alkalmazása és akkor már 2013-ban a kúriai 6/2013.sz. PJE határozat ellenére be kellett volna fejezni az összes devizahitelnek hazudott bűncselekményeket. Sőt kötelező megismerni a 1950. 03. 13-án kelt KOMMUNISTA Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi döntését, mert az sutba dobja a Kúria 6/2013. PJE határozatot.

8. rész:

Még nem beszéltem a pénznem átszámítási mechanizmusról, ami bírósági úton nem érvényesíthető (Ptk.204. § (1) a./ pontja szerint, de az erre a fogadásra adott kölcsön sem, a b./ pont szerint). Ami bírósági úton nem érvényesíthető, az bírósági úton nem is végrehajtható! Itt kell idéznem a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.432/2019/9. sz. 2020. 09. 09-én kelt ítéletét,  mely szerint “A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható, mert nem tudható, hogy miért kell azt fizetni, sérti a jóhiszeműség követelményét, mert nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen továbbá jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között, mert nem létező szolgáltatásért kell fizetni. Mindezek alapján a kölcsönszerződés … feltétel a rPtk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen.”

9. rész:

Akkor térjünk át a szerződés részét nem képező kettős pénznem átváltási mechanizmusára, pontosabban a kifosztási időszakban, záróegyenleg kiszámítási képlet folyamatában. Ehhez viszont minden ilyen ügyben eljáró bíró feladata, hogy tisztázza mi a különbség az árfolyamkockázat és árfolyamfogadás között :

	dátum	ODDs=CHF árfolyam	nyitó egyenleg	éves kamat	havi kamat	törlesztés HUF	Záró egyenleg	ellenőrző kód,vagyis
A változat	2007.10.25	150	4000000	239600	19966,67	171,67	26666,67	tényleges adósság
	2007.11.25		4.000.000	239600	19666.67	25750	3994917	CHF Nélkül
CHF	2007.11.25	151	26666,67	1597,3	133,11	170,53	26629,25
HUF	2007.11.25		4026667		20100	25750	4021017	4021017
CHF	2007.11.25	152	26666,67	1597,3	133,11	169,41	26630,37
HUF	2007.11.25		4053334		20233	25750	4047817	4047817
CHF	2007.11.25	180	26666,67	1597,3	133,11	143,06	26656,72
HUF	2007.11.25		4800001		23960	25750	4798211	4798211
CHF	2007.11.25	256,47	26666,67	1597,3	133,11	100,4	26699,38
HUF	2007.11.25		6839201		34139	25750	6847590	6847590
CHF	2007.11.25	193,44	26666,67	1597,3	133,11	133,12	26666,66
HUF	2007.11.25		5158401		25749	25750	5158400	5158400

A Nyilvántartott záró egyenleg számítási mód a következő:

NyeCHF+(Nye*Kl/100/365*30)-(törHUF/Odds) = ZeCHF

Jelmagyarázat:

NyeCHF = Nyitó egyenleg CHF-ben

Kl = Kamatláb

törHUF = törlesztés forintban

Odds = fogadás tétszorzója = vagyis CHF árfolyam,

ZeCHF = Záró egyenleg CHF-ben

Forintban követelt adósság számítási mód a következő:

(NyeCHF*Odds)+(Nye*Kl/100/365*30*Odds)-törHUF = ZeHUF

ZeHUF = Záró egyenleg forintban

Ellenőrző kód kiszámítása:

Ekód = ZeCHF*Odds = Bank által követelt – kimenetelre történő – fogadás nyereménye, aminek meg KELL egyezni a ZeHUF-l

Odds, olyan tétszorzó szám, ami egy véletlen esemény (fogadótól független) bekövetkezésének, vagy kimenetelének valószínűségét fejezi ki. (ha nagy a valószínűsége valaminek, akkor kisebb, ha kicsi a valószínűsége valaminek, akkor nagyobb ez a tétszorzó szám). A CHF a szerződésekben nem pénz, nem érték, nem fizetőeszköz, hanem tétszorzó. Ugyanis a fogadásokban a nyereményt úgy számolják, hogy a tétet(szorzandó) megszorozzák, az oddssal(szorzó) és megkapják a nyereményt(szorzat). Mint már rögzítve lett, hogy az odds egy véletlen esemény bekövetkezésének valószínűségét kifejező szám, és a CHF árfolyamra az adós áldozat semmilyen hatással nem tud lenni, ezért tőle független, véletlen eseménytől függ az odds mértéke.

Minden devizában nyilvántartott szerződés tartalma szerint két szerződést tartalmaz:

1. ami a hiteligénylő akaratával megegyezik: forint kölcsönszerződés

2. ami a hiteligénylő tudta és akarata ellenére a bank (állami szinten is árfolyamkockázatnak hazudva) a szerződésbe belecsempészet: Kimenetelre történő fogadás.

A fenti táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy havi szinten alkalmazza a tétszorzót, vagyis három fogadást szervez az adós áldozat számára:

1. a nyitó egyenlegre, (a részletes hiteltörténeti kimutatásban nincs is feltüntetve a nyitó egyenleg a bizonyítás, átláthatóság, megnehezítése céljából) a példából kiindulva ugyanaz az 26.667 CHF a felvételkor 4.000.000 Ft, de amikor az CHF miatt az odds 151 HUF/CHF-re változik, akkor az adósság 4.026.667 Ft-ra nő anélkül, hogy a bank bármilyen szolgáltatást adna, azért a 26.667 Ft-ért. Tudni kell, hogy ez az összeg nem ellenszolgáltatás díja, hanem nyeremény, és nem a 26.667 Ft, hanem a teljes nyitó egyenleg, vagyis a 4.026.667 Ft.

2. kamattartalomra, nyilvánvaló, hogy ha a nyitó egyenleg megnőtt, akkor annak kamata is magasabb lesz, mert a 4.026.667 Ft-nak (tétnek) nem annyi lesz a kamata, mint a 4.000.000 Ft-nak. és csodák csodája?! Pontosan a 26.667 Ft-ra eső kamattal nő meg. Ennél is a nyeremény kiszámításánál a tétből indul ki, mert a tétet szorozza az Oddssal(CHF árfolyammal) és megkapja a szorzatot, vagyis a kamattartalom nyereményét.

3. és a törlesztő részletre, itt már van változás, mert nem a hagyományos nyeremény kiszámítás történik, hanem fordítva a nyereményből (befizetett törlesztő részletet) ossza vissza az oddssal (CHF árfolyam), és megkapja a tétet (a jóváírt törlesztést CHF-ben).

Azt gondolom, hogy ilyen extraprofitot, fogadási nyereményt biztosító csalás büntette mellé, még kamatot és késedelmi kamatot beiktatni, a pofátlanság teteje, ettől már csak nagyobb pofátlanság, bírósági (közjegyzői) szinten ezt megítélni, vagy végrehajtási záradékkal ellátni ilyen követelést, és nem elhajtani a magát jogosultnak nevező bankárt, és annak jogi képviselőjét, a törvénynek megfelelően.

A fenti táblázatból egyértelműen, kiolvasható, hogy a CHF árfolyamnak elegendő csupán egyetlen forinttal emelkednie, mert jelentősen 26.666.67 Ft-l nő meg a tartozás, adósság, és ezért a bank semmilyen ellenszolgáltatást nem ad, de ez nem is szolgáltatás, ellenszolgáltatás, hanem egyértelműen, nyeremény a fogadás nyereménye, (Nyomaték kedvéért leírom ismét) hogy nem csak a 26.666,67 Ft-, hanem a teljes 4.026.666,67 Ft. Ezt második fogadásként a kamattartalommal, még tovább növeli, de látható, hogy amikor a törlesztő részletet is fogadásra teszi fel, akkor a törlesztett 25.750 Ft törlesztésből a jóváírás csupán: 25.600 Ft-t írtak jóvá, csak egy forintnál, de már 256,47 HUF/CHF-nél viszont csak 15.060 Ft jóváírást jelent, így valójában minden befizetéskor 10.690 Ft befizetést nem írnak jóvá!! Ellopják.

10. rész:

Az egész pénznem átszámítási mechanizmus nincs benne a szerződésbe, (egyikben sem) mert fogadás és ezért nem bocsátották (még külön kérelemre sem az adós rendelkezésére) nehogy ez kiderüljön. Mindez természetes a bíróknak, közjegyzőknek, sőt a Kúriai jogegységi tanácsnak is. Sőt még az is természetes, hogy nincs felső határa az árfolyamkockázatnak hazudott fogadásnak, annak ellenére, hogy sérti a szolgáltatás, és ellenszolgáltatás arányosságának elvét, valamint a 2014/17/EU irányelv 23. cikk. (4)-(6) bekezdésben – az árfolyamkockázatra – meghatározott 20%-s mértéket, továbbá szembe megy a nemzet érdekével a forint leértékelés, a saját és tolvaj politikai-bankár maffia anyagi helyeztének javítása érdekében. Ezért a 1950.03.13-án kelt Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntés szerint “bírói védelemre számot nem tarthat.”

11. rész:

Fontos tudni minden bírónak, közjegyzőnek, végrehajtónak, és banki jogiképviselőnek, akik egyértelműen a bankár politikai elit bűntársai, hogy az EU BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács) 2018. szeptember 20-án kihirdetve (*) A C‑51/17. sz. ügyben, határozatának 5) pontjában rögzíti “A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.” A fogyasztó kérelme nélkül is, de a nem létező ténybeli elemet lehetetlen figyelembe venni, ennek biztosítására, a Kúria megtiltja a ténybeli elem kiderítésére írányuló vizsgálatot. Vagyis nem hogy hivatalból venné figyelembe, ahogyan a EU Bíróság részére meghatározza a tisztességtelen feltételeket, hanem ellenkezőleg, mint nem is ellenfél, hanem ellenség a bank helyett magyaráz meg dologokat a bankár javára, és bírói hivatalának megőrzése céljából.

12. rész

A bírók (közjegyzők) figyelmébe ajánlom a C-609/19. sz. EU bírósági ítéletét: (első tanács) 2021. június 10.

2)  A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében az e szerződésben foglalt azon feltételek átláthatóságának követelménye, amelyek akként rendelkeznek, hogy a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják az említett szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését, teljesül, amennyiben a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.

3) A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek akként rendelkeznek, hogy a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják e szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését, amely tartozás a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változása következtében jelentősen emelkedhet, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, amennyiben a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

A 2. határozat szerint a fogyasztó nem érthette meg a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, mert nem ismerte, vagyis nem is ismerhete, mivel egyetlen „mintha deviza kölcsön lenne” szerződés nem tartalmazza, így az átláthatóság követelménye nem teljesülhetet. Ez a főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázat semmisségén felül a teljes szerzződés semmisségét is jelenti. Egyébként is, ha a más pénznemre történő átváltási mechanizmus hiányzik a szerződésből, akkor arra a bank semmilyen jogot nem alapíthat, és az adós-áldozatra az nem jelent semmilyen kötelezettséget.

„A szerződés teljesítését azonban nemcsak jogi vagy fizikai ok, hanem az is lehetetlenné teheti, hogy a szerződéskötés után beállott változás miatt a szolgáltatást csak előre nem látott rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni és ezt nem lehet a kötelezettől elvárni. (érdekbeli lehetetlenülés)” (Ptk. 312. § kommentár)

Ugyanakkor a 3. határozat azt mondja ki közérthetően, hogy ha a bank átláthatóság követelményének megfelelően tájékoztatta volna a fogyasztót, akkor nem számíthatott ésszerűen arra, hogy a fogyasztó ezeket e szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot elfogadta volna, vagyis közvetlenül kimondja, hogy a tájékoztatás nem felelt meg az átláthatóság követelményének, és közvetve azt is kimondja, hogy maga az aránytalan árfolyamkockázattal kapcsolatos feltétel tisztességtelen. Senki nem lett volna olyan „marha”, hogy ha szerződéskötés előtt közlik vele, hogy:

1. ha 60 hónapig fizeted a fix törlesztő részletett 25.750 Ft/hó, akkor a hátra lévő húszévra a havi törlesztő részleted megnő 72.000 Ft/hóra, (2,8 szeresére, mert a öt év után úgy, hogy nem estél késedelmebe duplájára nő a tőke tartozásod, vagy

2. ha 600.000 Ft önrésszel veszel egy skoda autót, és befizetsz még 1.200.000 Ft-t, de mivel mi (bank úgy felemeljük a törlesztőrészletet, hogy már nem fogod tudni fizetni, és még marad 3.500.000 Ft tartozásod, de autód sem lesz, mert azt elvesszük, vagy

3. felveszel 5.500.000 Ft-t és visszafizetsz ugyanennyit, de elárverezik a 30.000.000 Ft értékű lakásodat, te és a családod megy az utcára, de kapsz 1.000.000 Ft-t?!

13. rész

Figyelemmel a fentiekre, kijelentheti minden devizaadós, és ezt a bíróknak tényként kell elfogadni, hogy nekik nincs semmilyen adósságuk a bank felé, tehát az elárverezett lakásokat adják vissza! Az árverési vevőkről ki kell jelenteni, hogy ugyanúgy társtettesei a bankár-politikai maffiának, mint az országgyűlési képviselő Fidesz-KDNP tagjai, a 6/2013. sz. PJE határozatot létrehozó Kúria jogegységi tanácsa, devizahiteles bíró, aki a “devizás” ügyben a bank javára hozott határozatot, a közjegyzők, és a végrehajtók, ugyanis hozzásegíti a bankot – nyereségvágyból – annak nem járó pénz összeghez, ő pedig a forgalmi érték töredékéért megszerzi a lakásokat, amit nem a banknak építettek, de még csak nem is a haszonleső árverési vevők részére, a nyomorulttá tett adós-családok. Végkövetkeztetés: a közjegyzőnek, minden végrehajtási záradék iránti kérelmet meg kell tagadni, minden végrehajtási záradékot vissza kell vonni, minden végrehajtást meg kell szüntetni, és minden banki követelést, hivatalból tágyalás kitűzése nélkül el kell utasítania, a Pp. 130. §. (1) f. pontjára figyelemmel, mivel a követelés bírósági úton nem érvényesíthető. Ha viszont a bíróság már tartott tárgyalást, a pert a Pp. 157. §. a./ pontjára tekintettel meg kell szüntetni, még akkor is, ha az alperes a tartozást a perben esetleg elismerte. Mindezt hivatalból, a Ptk. 204. §. (3) bekezdésére figyelemmel. Itt kell kiemelni, hogy a haszonleső árverési vevő tuljadonjoga simán megtámadható, mert 1./ nem az ingatlan-nyilvántartásban bízva, hanem árverésen, 2./ nem jóhiszeműen, mert egyértelműen az adós áldozat kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, 3./ Nem ellenérték fejében, hanem a forgalmiérték töredékéért szerzett tulajdonjogot, kimondottan nyereség vágyból.

A Kúria 6/2013. sz. PJE Mocsok határozatában rögzíti, hogy “Szerződési terheknek a szerződés megkötését követő - előre nem látható - egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.” Totális hazugság a fasiszta kúria 6/2013. sz. PJE tanács részéről. Ezzel szemben az igazság: „A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása, egyértelműen az érvénytelenség körében értékelendő, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi ok abban a pillanatban fennáll, amikor a szerződés bármelyik fél szerződéses nyereségét-veszteségét, spekulatívan, egy előre nem látható, a felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől teszi függővé, függetlenül attól, hogy ezek az események bekövetkeznek-e vagy sem, vagy mikor, milyen módon következnek be. Figyelemmel Nils Wahl Főtanácsnok a C-186/16. számú üggyel kapcsolatos indítvány (ismertetve 2017.04.27-én) 80. pontjára, mely szerint „Noha a 93/13 irányelv alkalmazásában magától értetődő, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegének – így tehát a fogyasztó kárára a felek között fennálló jelentős egyenlőtlenségnek – értékelésekor figyelemmel kell lenni mindazon körülményre, amelyről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amely a későbbi teljesítésre kihathatott; az értékelés semmiképp nem függhet a szerződés megkötését követő, a felek akaratától független események bekövetkezésétől.” és véletlen események kimenetelétől sem. (Ez utóbbi a beterjesztők logikus, jogszerű, pontosító kiegészítése.) Így egyértelmű, hogy az árfolyamkockázatnak (állami, bírósági szinten is) hazudott, de valójában kimentelre történő fogadás nyereményéből származó extraprofitra, mint jogellenes, ellenszolgáltatás nélküli nyereségre, pontosabban nyereményre a bank nem tarthat igényt.

A szerződésben benne van az “előre nem látható” – szerencseelem, és éppen ettől érvénytelen. Függetlenül attól, hogy ez a szerencseelem mennyire jó, vagy balszerencsés lesz később “a felektől független véletlen esemény bekövetkezésének, vagy kimenetelének függvényében”. Az ilyen követelést idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani Pp. 130. § (1) bek. f./ pontja alapján.

+ 1 rész

Minden ”Mintha deviza kölcsön lenne” ügyben az eljárás a következő képpen kell, hogy megtörténjen a bíróságokon:

A. verzió: amikor a bank a felperes, kéri az adóst a kölcsön tartozás megfizetésére kötelezni bíróság, vagy közjegyző előtt: ekkor figyelemmel a Ptk. 204. §. (1) a-b pontra, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1950.03.13-án kelt 1. sz. Elvi Döntésére, tárgyalás kitűzése nélkül el kell utasítani a keresetet a r.Pp.130. §. (1) f. pontjára figyelemmel.

B. verzió: amikor a fogyasztó kéri a végrehajtás megszüntetését, vagy a szerződés érvénytelenségének, semmisségének megállapítását, mert az vagy jogszabályba ütközik, vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, vagy uzsorás szerződés, vagy lehetetlen szolgáltatásra irányul, vagy színlelt szerződés, vagy bírósági úton nem érvényesíthető, vagy BÁRMI!!! (Nem bakiztam: B Á R M I) Ha végrehajtás van folyamatban, akkor azt – a felfüggesztésre irányuló kérelem lététől függetlenül – azonnal fel kell függeszteni! Ezt követően a bíróságnak kötelezni kell a bankot, hogy három adatot közöljön a bírósággal: 1./ mennyi volt az adós rendelkezésére bocsátott összeg, 2./ az adós – a mai napig – mennyit fizetett meg, és a 3./ megfizetett összegből mennyi volt az, amit nem önként, hanem végrehajtói kényszer hatására fizetett meg. Amit az adós nem önként, hanem bírósági végrehajtói kényszer hatására fizetett meg, annak teljes visszafizetésére kell kötelezni a bankot, valamit annak visszafizetésére is kötelezni kell a bankot, vagy a követeléskezelő jogutódját, ha az önként megfizetett összeg meghaladta a rendelkezésére bocsátott összeget.

Az a bíró, aki ezeket megkérdőjelezi az szakmailag és erkölcsileg alkalmatlan a “mintha deviza kölcsön lenne” szerződésekkel kapcsolatos ügyekben eljárni.

Miskolc, 2022.

…………………………………

fogyasztó

Mellékletek:

A./ A banki nyomott árfolyam alkalmazása a magyar nép kifosztására.

B./ 12. Jogszabálysértés, melyet a bíróságok elkövetnek, amikor a kettős pénznem átváltási mechanizmusának bemutatásakor megtiltják a bizonyítást a fogadási tartalomra.

C./ Bíró (közjegyző) nyilatkozata a fogadás, pénznem átváltási mechanizmus, valamint az értékállandósági kikötés tartalma teljesen ugyanaz, tehát ezek miatt bírósági úton nem érvényesíthetőek.

D./ Az 1950. 03.13-én kelt Kommunista Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntése arról, hogy az értékállandósági kifogás bíróilag nem érvényesíthető, mert nemzetgazdasági érdeket sért, sérti a forintba vetett hitet, és annak értéktelenítésére törekszik, és az egész folyamat egy VÉLETLENEN MÚLIK, AMI VALÓJÁBAN SZERENCSEJÁTÉK.

E./ Mit követel a bank és mi jár neki?!

F./ Dr. Kriston István: BÍRÁK KIZÁRÁSA!

 

 

 

 

 

A./ sz. melléklet

Három grafikon, mind más által készített, de mindegyik ugyanazt az állami csalást mutatja be, vagyis annak tettenérését, hogy a bankár-politikai maffia ezt a csalás sorozatot éveken keresztül készítették elő.

 

Hazug Kúria kijelenti, hogy a pénzintézetek sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozást. Nem láthatták?!! Hát ők csinálták, a Viktátor vezényletével és nem az adós. Érdemes átgondolni. Egyértelműen bízonyíthatóak, amit mások is állítanak, hogy a CHF/HUF árfolyam a szerződéskötés idején már elérte volna a 220 CHF/HUF árfolyamot, de a tudatos beetetés célja éppen az volt, hogy ezt az árfolyamkülönbözetetet a lehető legnagyobb mértékűre emeljék, a teljes ellehetetlenülés érdekében, így adódott, hogy a szerződéskötés idején 140-150 CHF/HUF árfolyamon adták a kölcsönöket. Ez kimutatható, hogy jelentős, 46-57 % árfolyamkülönbözettel adták a „devizás kölcsönöket, ami egy 5.000.000 Ft-s kölcsönnél azt jelentette, hogy a banknak (220 HUF/CHF árfolyamon) 22727,27 CHF-t kellett volna adósságként rögíteni, ehelyett (145 HUF/CHF árfolyamon rögzítette) 34.482,76 CHF adósságot rögített. Konklúzió: már a szerződéskötéskor (ha 51,5 % átlaggal számolunk) az EU irányelv megengedett mértékének, ami 20 % az árfolyamkockázat (de ismert, hogy a „mintha deviza kölcsön lenne” szerződésekben nincs árfolyamkockázat, csak árfolyam fogadás) 157,5 %-l volt megsértve, az adós kifosztása érdekében

 

A két vörös vizszintes egyenesvonal közti szakasz a „BEETETÉS” amikor a Viktátor utasításának megfelelően Járai Zs. MNB elnöke nem engedi a CHF 40 Ft-l történő emelést helyette 30 Ft-l csökkenti, (összesen 70 Ft-l csökkenti) a CHF árfolyamot. Előtte is és utána is a CHF árfolyam folyamatosan meredeken emelkedik. Ezek a Mocskok tönkre vágták a forintot, amire a Ptk. 231. § kommentje figyelmeztet és államellenes bűntett.

 

 

 

B. / Nézzük, mik is azok a 12 jogszabályok, amiket “NEM” sértettek meg, ezek a bűnöző népirtó bírók:

1./ Az 1950. november 4-én kelt Római Egyezmény 6. cikk 1. szerint: “ Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja.“ Mitől tisztességes az a bírói eljárás, amikor a színlelt szerződés valódi tartalmának kiderítése érdekében folytatandó igazságügyi szakértő kirendelését is, és egyéb vizsgálatot is betiltanak?!

2./ AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA (2010/C 83/02) 38. cikk (2000. december. 7.): “A fogyasztók védelme Az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.” VI. CÍM IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 47. cikk: “A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.”

A bíróságoknak hivatalból kellene vizsgálni, felderíteni a tényállás, de nem teszik, sőt, akkor sem teszik, ha a fogyasztó több hónapja már bírósági letétbe helyezte a szakértőidíj előleget. Tűzzel vassal akadályozzák a valós tényállás kiderítését, aminek következménye, nem egyszerűen a devizaadós család tönkre, hajléktalanná tétele, hanem a teljes devizakölcsönös társadalom nyomorba taszítás, mert a bizonyítandó tény nem egyes szerzódésekre vonatkozik, hanem a devizakölcsönszerződések teljes rendszerére. Vagyis minden devizakölcsönnel kapcsolatos követelés bírósági úton érvényesíthetetlen, ami egyben azt jelenti is jelenti, hogy bírósági úton nem is végrehajtható!

3./ A 93/13/EGK irányelv 7. Cikk (1)-(2) szerint: “Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.” Ezek a kúriai bírók teljesen hülyének nézik a devizahitelest és családját, mindezt a szaros állásuk megőrzése érdekében.

4./ Az EU SZ. 19. Cikk (1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. Ezzel szemben a nemzeti bíróságok, éppen a jogfosztásra, az Orbán-EBRD paktum maradéktalan betartására törekednek.

5./ Az alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerint: “Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.” Határozottan állítom, hogy nem minősülhet tisztességes eljárásnak az, ha a független bíróként tevékenykedő jogászok nem jogi, hanem különleges szakértelmet igénylő kérdésben – szakértő bevonása nélkül – valótlan tényt rögzítve, hamis okiratot készítve, igazságtalan döntést hoznak, annak érdekében, hogy megfeleljenek az állami-banxter maffia elvárásainak, és segítsék a magyar nép kifosztását és irtását.

6./. A Pp 2. § ^* (1) szerint: “A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.” Ha a bíróság valamilyen bizonyítást megtilt, az olyan, mintha azt mondaná, hogy “biztosítom neked a tisztességes eljáráshoz való jogot, de azt nem, hogy igazadat bizonyísd.”

7./  A Pp. 3. § ^* (3) bekezdése rögzíti: “A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.” Ez a bíróság, nemhogy nem teljesíti a bizonyítással kapcsolatos jogainkra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét, hanem megtiltja a bizonyítást. Tudni kell, hogy a bizonyítást csak egy esetben tilthatja meg, ha s z ü k s é g t e l e n (4), vagyis ha bizonyítottnak fogadja el, bizonyítás nélkül is az állított tényt, mert bizonyos abban a dologban. Amennyiben az ellenkezőjéről van meggyőződve, akkor viszont köteles elrendelni a bizonyítást.

8./ A Pp. 163. § ^* szerint: (1) A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. (2) A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.” A mocsok kúriai bírók kényelmes helyzetbe hozzák a járásbírósági, törvényszéki, és ítélőtáblai bírákat, mert a 2/2014. PJE határozat 1. pontjára hivatkozással nem kell elrendelniük a bizonyítást, mivel az megtiltja, és még a felelősség alól is mentesülnek, mert azt mondják, hogy “én csak a PJE határozatot hajtottam végre”. Csakhogy a bűncselekmény miatti felelősségrevonás alól nem mentesülhet az a hivatalos személy sem, aki azt utasításra hajtotta végre, mert köteles a népellenes utasítást megtagadni.

9./ A Ptk.204. § (1) szerint: “Bírósági úton nem lehet érvényesíteni. a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket; (3) Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni.” Itt merül fel a kérdés, hogy bármelyik bíróság hogyan vegye figyelembe – hivatalból – ha éppen központilag, hivatalból tiltották meg, hogy vizsgálhassa, figyelembe vehesse?!

10./ Ezt erősíti meg az EU BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács) 2018. szeptember 20-án kihirdetve (*) A C‑51/17. sz. ügyben, határozatának 5) pontjában rögzíti “A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.” A nem létező ténybeli elemet lehetetlen figyelembe venni, ennek biztosítására, a Kúria megtiltja a ténybeli elem kiderítésére írányuló vizsgálatot. ABRAKADABRA: van tény, de nincs tény, mert szemfényvesztés nélkül, betilják, hogy látható legyen.

11./  A Btk. 343. § (1) bekezdése szerint: "Az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve, a) hamis közokiratot készít, c) lényeges tényt hamisan foglal közokiratba, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Annak állítása, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések végrehajtása, “szerződéses konstrukció “árfolyamfogadást" NEM tartalmaz." Nyilvánvalóan hamis tényállítás, és ennek közokiratba foglalása közokirat hamisítás. Az árfolyamkockázat devizakölcsönökben van, amikor a törlesztőrészlet pénzneme nem egyezik meg az adós jövedelmének pénznemével, de mivel a törlesztőrészlet pénzneme forint, a jövedelem pénzneme szintén forint, így nincs árfolyamkockázat a devizában nyilvántartott kölcsönökben. Ám a devizában nyilvántartott kölcsönökben lévő árfolyamkockázatnak akkor lenne, ha devizában kellene fizetni a törlesztőrészletet, de a bank ezt nem engedi meg. Így változik az árfolyamkockázat, árfolyamfogadássá, ahol az odds maga az aktuális árfolyam. Az adós nem lehet, és nincs is hatással az árfolyam alakulására, ezáltal az adósság egy tőle független, véletlen esemény alakulásától függ, amire fogadnia kell, tudta nélkül, és akarata ellenére. Minden más ellentétes állítás hamis, hazug, és tévedésbe ejtő, ami a csalás egyik eleme.

12./  Attól sem riadnak vissza, hogy a Btk. 305. § szerint: „Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, a) hivatali kötelességét megszegi, b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy c) hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Azért, hogy banxtereknek, és a politikusoknak jogtalan előnyt szerezzenek, a fogyasztóknak, adós-áldozatoknak, pedig jogtalan hátrányt okozzanak, tudatosan megmagyarázzák a logikátlan ellentmondást. Egyszerűen BAROM következtetést levonva a “EUB C-312/14. sz. Banif Plus Bank Zrt. kontra Lantos Márton és társa ügyében 2015. December 3-án hozott ítéletében /(76) bek./ szintén vizsgálta ezt a szerződéses konstrukciót és úgy foglalt állást: a pénzügyi eszközök piacáról szóló 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.4. cikke (1) bekezdésének 2. pontját akként kell értelmezni nem tekinthető e rendelkezés értelmében befektetési szolgáltatásnak vagy tevékenységnek, az egy hitelintézet által devizaalapú kölcsönszerződés rendelkezései értelmében végrehajtott egyes olyan árfolyamműveletek, amelyek során a kölcsön összegét a deviza folyósítás időpontjában alkalmazandó vételi árfolyama alapján rögzítik, és törlesztőrészletek összegét e devizának az egyes törlesztőrészletek számítása időpontjában alkalmazandó eladási árfolyama alapján határozzák meg.” „Ennek értelmében a szerződéses konstrukció „árfolyamfogadást” nem tartalmaz. Mindezek alapján az eljárt bíróságok helyesen, szabálysértés nélkül utasították el az „árfolyamfogadás” tényére vonatkozó bizonyítási indítványokat.” A fogadás nem befektetési eszköz, így ezen belül az árfolyamfogadás sem a 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól ^* hatálya alá tartozik, hanem a 1991. évi XXXIV. törvény a szerencsejáték szervezéséről ^* 28/A. § hatálya alá tartozik, mert szerencseelemeket tartalmazó befektetési szolgáltatás. „Fogadási esemény az a jövőbeli esemény, amelynek legalább két nyilvánosságra kerülő kimenetele lehetséges és ezek bekövetkezésére a játékszervező semmilyen befolyással nem rendelkezik. E törvény alkalmazásában fogadásnak minősül a tét fizetése fejében történő, egy jövőbeli esemény véletlen bekövetkezésének eltalálására, vagy egy jövőbeli esemény kimenetelének eltalálására vonatkozó játék,” Fogadás, olyan szerencsejáték, ahol a befektetett dolog értékét(tétet) megszorozva egy véletlen, a felektől független esemény bekövetkezésének, illetve kimenetelének valószínűségét kifejező számmal (odds-l) megkapjuk a nyeremény összegét.

 

 

 

 

 

 

C. melléklet:

 

Bírói jognyilatkozat arról, hogy a bíró megfelel az EUSZ. 19. Cikk (1) bekezdésben rögzített követelményeknek.

Jognyilatkozat

Alulírott – jogi képzettségemre, bírói (közjegyzői) gyakorlati éveimre figyelemmel, ismerve a kommunista Legfelsőbb Bíróság által 1950. március 13-n meghozott 1. számú Elvi Döntését, mely szerint “Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az értékállandósági kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse. Forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés. A forint értékének hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat, bíróilag nem érvényesíthető. Szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható.” – nyilatkozom, hogy

· a Ptk 231. § (2) bekezdésében rögzített értékállandósági kikötésnél alkalmazott devizában-aranyban való átszámítási mechanizmus,

· a „mintha deviza kölcsön” szerződésekben nem szereplő, de az elszámolásuknál (Részletes Hiteltörténeti Kimutatásban) alkalmazott más pénznemre való átváltási mechanizmus,

· valamint a Szjt. 28/A. §-ban rögzített nyeremény/tét számítási mechanizmusa – lényegét tekintve – nyilvánvalóan AZONOS,

vagyis az ÉRTÉKÁLLANDÓSÁGI KIKÖTÉS, a “devizás” szerződéses „más pénznem, illetve arany” ÁTVÁLTÁSI MECHANIZMUS, nem más, mint árfolyam alakulására való FOGADÁS.

Nyilatkozom továbbá, hogy a “mintha deviza kölcsön lenne” szerződések elbírálásánál, figyelembe veszem: az ide vonatkozó EU-s irányelveket (93/13/EGK, 2008/48/EK, 2014/17/EU) és az ezekkel kapcsolatos EU Bírósági határozatokat, valamint a szerződéskötéskor hatályos nemzeti törvényeket, de elhatárolódom az ezekkel ellentétes Kúriai PJE határozatoktól (különösen a 6/2013. sz) továbbá a DH-s, valamint a 2010 után módosított Ptk.; Pp.; és Hpt. törvények alkalmazásától, melyek korlátozzák, akadályozzák a kölcsönszerződésekkel rendelkező fogyasztók jogérvényesítését.

Kötelezem magam arra, hogy az ügy elbírálásánál, nem a kormány-országgyűlés utasításainak, hanem jogszabályoknak alárendelt, független bíróként fogok igazságot szolgáltatni, vagyis nem vagyok hajlandó részt venni – az államilag irányított – magyar nép kifosztásában, népirtásában, és a nemzetgazdasági érdeket sértő, közérdekkel ellentétes forint értéktelenítésében, vagyis a bírói eskümnek megfelelően ítélkezem. Egyetértek azzal, hogy az a bíró, aki ezt a jognyilatkozatot nem teszi meg az vagy szakmailag, vagy erkölcsileg alkalmatlan a “deviza” kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyek tárgyalására.

Végül nyilatkozom, hogy megfelelek az EUSZ 19. Cikk (1) bekezdésének második mondatában meghatározott független és pártatlan bíróval szemben támasztott követelményeknek. Alávetem magam az ezzel kapcsolatos vizsgálatnak és abban – az elvárásoknak megfelelően – közreműködök, valamint nem megfelelés esetén vállalom a jogi, és anyagi felelősségrevonás következményeit.

Kelt:

Bíró neve: ……………………………..                  Szolgálati helye,  …………………………………..

Bíró aláírása: …… ……………..  Személyi száma: ……………………Beosztása: ..…………………

Tanúk neve….: …………………………………….                ………………………………………….

Tanúk aláírása: …………………………………….                ………………………………………….

Tanú lakcíme: ……………………………………...               ………………………………………….

 

 

 

D./ Melléklet: 1950. március 13-i L.E.D 1. számú KOMMUNISTA Legfelsőbb Bírósági Eseti Döntés Pkt. 5837/1949. szám.

Legfelsőbb Bíróság 1950. 03. 13-án kelt 1. sz. Elvi Döntés

Értékállandósági kikötés.

Bírói úton nem érvényesíthető olyan szerződéses kikötés, amely forint helyett, vagy a forint mellett – értékállandóság biztosítása céljábó – más értékmérőt és forgalmi eszközt jelöl meg.

Nem vonható ilyen elbírálás alá a forint mellőzése, ha azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják.

Az értékállandósági kikötésben megjelölt kötelezettség helyett azt a forintösszeget kell teljesíteni, amely ennek a kötelezettségnek megfelelt.

1. sz. L. E. D. 1950. március 13. – Pkt.5837/1949. szám

Indoklás: I. Az irányadó tényállás szerint a peres felek egyike sem gazdálkodó. Felperes 1946. szeptember 28-án eladta alperesnek s…..i házát, 400 q búza vételárért. Ekkor a búza hatósági ára 40 Ft volt. A vételárhátralékot havi részletekben kellett fizetni.

1947. július 1-én az 52.500/1947. Korm. sz. rendelet a búza hatósági árát 80 Ft-ra emelte fel. Alperes a 25 q hátralékos búza vételárrészleteket a szerződéskötéskori 40 Ft-os árban teljesítette. Felperes keresetében az alperes által teljesített 40 Ft-os ár és a 80 Ft-os hatósági ár közötti különbözetet érvényesíti. Alperest mindhárom bíróság a kereset értelmében marasztalja. Indoklás lényege: felek szerződésben írt megállapodása szerint: ha a vételárhátralék hatósági intézkedés következtében nem teljesíthető, vevő a búza hatósági árát tartozik fizetni. A teljesítésnél a felek szerződésből kitűnő akarata a hatósági ár az irányadó.

A közérdekű kifogással megtámadott ítélet olyan jogszabályértelmezésen alapul, amely a magyar népi demokrácia alapvető jogelvének, a közérdek védelmének nem felel meg. Az eldöntött jogkérdés különböző tényállás mellett gyakran előfordul és ezért is, de az alábbiaknál fogva is, elvi döntést igényel.

II. A dolgozó népnek és a munkásosztály élcsapatának céltudatos munkája leküzdötte az inflációt és 1946. augusztus 1-én létrehozta a stabil pénzt, a forintot.

Népünk ellenségei igyekeztek a forint értékét lerontani. Kártevésük nem járt sikerrel.

Az ingadozók nem bíztak a forint értékállandóságában. Bizalmatlanságuknak többek között ügyletkötéseik során is kifejezést adtak. Nyílt, vagy burkolt értékállandósági kikötést alkalmaztak. A hitelezett összeget átszámították mezőgazdasági, vagy ipari termékmennyiségre és adós ennek a természetbeni szolgáltatását vállalta. Máskor pedig forint-ellenszolgáltatás mellett más értékmérőt is megjelöltek. Kikötötték, hogy ha bizonyos javaknak az ára változik, ennek megfelelően változik az ellenszolgáltatás forintösszege is.

A forma, amely az értékállandósági kikötést, forinttal szembeni bizalmatlanságot tartalmazza, igen különböző. A lényeg azonban mindig ugyanaz: olyan ügyletnél, ahol általában a pénz-ellenszolgáltatás a szokásos és gazdaságilag indokolt, a felek az ellenszolgáltatást nem forintban jelölik meg, vagy forintban jelölik ugyan meg, de olyan kikötést alkalmaznak, mely az ellenszolgáltatás forintösszegének nagyságát más gazdasági tényezőktől teszi függővé.

III. Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az ilyen kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse és ezzel gyengítse építő munkánk eredményességébe vetett hitet. Tehát a forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés.

A forint értékének reális optimizmussal, hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség volt a stabilizációkor és ma is az. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat.

A kifejtettek mellett még figyelembe jön az is, hogy a gazdálkozdásunk mai fokán valamely áru értékének a pénztől eltérő más értékben való kifejezése, a pénzformával szemben visszafejlődést jelentene. A haladó joggyakorlat nem támogatja a gazdálkodás visszafejlesztését.

A közértdek mellett a felek helyesen értelmezett szerződési akaratának is az elvi határozatban kifejezésre jutott álláspont felel meg.

Hasonló szerződések kikötésénél a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a hitelező a teljesítsékor megkapja azt az értéket, amelyet követelése a szerződéskötéskor képviselt. Ezt a célt a felek egy véletlen eseti értékmérő – búza, bor, munkabér stb. – közbeiktatásával kívánták elérni.

A stabilizáció óta a forint belső értéke nem csökkent. Ennek egyik kétségtelen bizonyítéka életszínvonalunk állandó emelkedése. Tény ugyan, hogy a dolgozó parasztságunk megsegítése érdekében, hatósági rendelkezés egyes termékek árát felemelte, a munkabérek is jelentősen emelkedtek a munkásság életszínvonalának emelése érdekében, más árak viszont csökkentek. Miután a forint vásárlóereje legalábbis változatlan, a felek szerződési akarata nem akkor teljesül, ha az ellenszolgáltatás a véletlen, eseti, ma drágább, vagy olcsóbb értékmérőhöz igazodik, hanem akkor, ha a hitelező olyan forintösszeget kap, amilyen nagyságú forintösszeget képviselt a szerződéskor a követelése.

Ha a felek valódi akarata tekintetében kétség merül fel, népi demokráciánk jogelveinek megfelelően úgy kell azt értelmezni, hogy senki ne jusson ellenszolgáltatás nélküli vagyoni előnyhöz.

IV. A forint hosszú időn át tartó stabilitása folytán értékállandósági kikötésre ma már nyilván egészen ritkán kerülhet sor. Az ilyen kikötést tartalmazó, korábban létrejött ügyletek pedig egészen, vagy nagyobb részükben teljesedésbe mentek. A perek lavináját indítaná meg azoknak a szerződéseknek a semmissé nyilvánítása, amelyek értékállandósági kikötést tartalmaznak. Indokolt tehát, hogy az ügylet ne legyen semmis, hanem a benne rejlő értékállandósági kikötést ne lehessen bíróilag érvényesíteni.

Az ilyen bíróilag nem érvényesíthető kikötésben vállalt kötelezettség helyett adós a következőképpen tartozik teljesíteni:

Ha a tartozás forintösszege a szerződésben megállapítást nyert, de a szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható. Az eredeti forintösszeget kell megfizetni.

Ha pedig a felek forint helyett értékállandóság biztosítása végett más ellenszolgáltatást kötöttek ki, ez utóbbi helyett, a kikötött ellenszolgáltatásnak a szerződéskori forintárát kell teljesíteni.

A fentiekből következik, hogy elvi határozatot nem kell alkalmazni akkor, ha a forint mellőzése nem értékállandóság biztosítása céljából történt, hanem azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolja. Például: a haszonbérlet, falusi ingatlan elidegenítése, ellátás, vagy természetbeni járadék kikötmény ellenében, csere, a nem pénzben adott kölcsön stb. esetében.

Ki kell jelenteni, hogy a közérdek nem azonos a tolvaj, népirtó, orbán érdekeivel!!

E./ melléklet: Mit követel a bank:

 

A rendelkezésre bocsátott tőkét:	4.000.000
Annak kamatát: Pl. 5,99 % * futamidővel (években) /2 mert átlag	2.995.000
egyoldalú kamat, és költség emelést	2.995.000
árfolyamrést, tranzakciós díj 8 %	320.000
árfolyamkockázat 75 % (256,47forintosítás) de összessen 62%	2.480.000
Késedelmi kamatot 12.735.000 Ft-nak 10 % * a késett évek száma	10.188.000
összesen:	22.978.000

 

Mit nem kell megfizetni, és milyen jogszabály alapján?

 

Egyoldalú kamat- és költségemelés DH-1-2 törvény szerint, mert tisztességtelenek	-2.995.000
árfolyamrést, tranzakciós díj 8 % DH-1-2 Törvény, mert nem volt tranzakciós szolgáltatás	-320.000
Kamatot, C-42/15. EU Bíróság, 4. hat. alapján kamat és költségmentességet kell szankcióként alkalmazni:	-2.995.000
késedelmi kamatot, mert ha nem jár kamat, akkor logikus, hogy késedelmi kamat sem jár, de a tisztességtelen eljárással maga a bank esett késedelembe, Ptk. 302. § a. pontja	-10.188.000
Árfolyamkockázatot, mert nincs árfolyamkockázat, hanem csak értékállandósági kikötés van (6/2013. PJE), ami viszont nem más, mint a kirovó pénznemre való fogadás, és az bírósági úton nem érvényesíthető. (Ptk.204.§(1) a. pont) (1950.03.13.LED. 1.sz.Elvi Döntés szerint bíróságilag nem érvényesíthető)	-2.480.000
Maga a rendelkezésre bocsátott tőke (Ptk.204. § (1) b.pont, mert a kölcsönt egyértelműen azzal a feltétellel adták, hogy havi 3 alkalommal árfolyamfogadáson kell résztvenni az adósnak:	-4.000.000
Összesen:	-22.978.000

 

Bank kártérítési kötelezettsége:

 

Törlesztett összeg, (beszámít az ingó, és ingatlan eredeti, és nem árverezett értéke is)	1,700.000
Rendelkezésre bocsátott kölcsön összege:	-4.000.000
Összesen: Ha az összeg mínusz, akkor már nem jár kártérítés, le kell nullázni, mert a bankkal szembeni szankció, az adósnak jár, mint sértettnek, és nem az államnak, aki bűntársa a bankoknak.	-2.200.000

 

F./ Dr. Kriston István: BÍRÁK KIZÁRÁSA - ELÉG VOLT (!)

AZ UNIÓS FOGYASZTÓVÉDELMI JOGOT MELLŐZŐ HAZAI BÍRÁK KIZÁRÁSÁBAN AZ EUB C-487/19 ÍTÉLET HAZAI ALKALMAZÁSA

EUB C-487/19 (2021.10.06.) alkalmazásában el kell jutni oda, hogy a fogyasztó/adós jogalany hivatkozhat az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére annak ellenőrzése érdekében, hogy olyan bíróság hoz‑e bírósági határozatot, amely megfelel a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek. E körben jogvéleményem szerint az uniós jogot mellőző bíró nem felelhet meg ennek a követelménynek és ez jól "tesztelhető" a C-932/19 (árfolyamrés semmissége) uniós ítélet alkalmazásával a fogyasztó/adós jogalany által az árfolyamrés semmissége és jogkövetkezménye iránt indítható (indított) devizaperekben. Az a tagállami bíró ugyanis, aki az uniós jog elsőbbségének elve (alapszerződés lojalitási klauzulája) alapján nem hajlandó összevetni a C-932/19 uniós ítélet és az árfolyamrés miatt semmis szerződést érvényben tartó DH1 tagállami törvényt és utóbbit félretenni, úgy az a bíró nyíltan szembehelyezkedik a nemzetközi közösség jogával, ezért a fogyasztóra hátrányos részrehajlása mint egyéb elfogultsági ok miatt nem felelhet meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdésében előírt független és pártatlan bíróság követelményének. A fogyasztó/adós tehát alkalmazhatja a bíró kizárása perrendtartásban szabályozott egyéb elfogultságon alapuló jogát és tehet ilyen indítványt. Ez történhet a perfelvételi szakaszban vagy érdemi tárgyaláson, de történhet az eljárás szabálytalanságára hivatkozással a perorvoslati eljárásokban is.

EUSZ 19. CIKK (1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.

C-487/19 ÍTÉLET INDOKOLÁSÁBÓL (KIVONAT):

94. Így valamely jogalany vagy nemzeti bíróság hivatkozhat az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére annak ellenőrzése érdekében, hogy olyan bíróság hozott‑e bírósági határozatot, amely megfelel a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek.

95. Ahogyan azt a Bíróság a Simpson és HG ítéletének 57. pontjában hangsúlyozta, „a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz fordulás garanciái, és különösen azok, amelyek az ilyen bíróság fogalmát, valamint összetételét határozzák meg, a tisztességes eljáráshoz való jog sarokkövét képezik. Ez magában foglalja, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva ilyen bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel. E vizsgálat ahhoz a bizalomhoz szükséges, amelyet egy demokratikus társadalomban a bíróságoknak a jogalanyban kell kelteniük. Ebben az értelemben az ilyen vizsgálat olyan lényeges formaságnak minősül, amelynek betartása imperatív jellegű, és azt hivatalból kell ellenőrizni.”

96. Ha e követelmények nem teljesülnek, az ilyen összeegyeztethetetlenségre főszabály szerint hivatkozni lehet a bírósági határozat – a szóban forgó bíróság összetételének szabálytalansága miatti – hatályon kívül helyezésének jogalapjaként."

Dr. Kriston István ügyvéd Európajogi (pénzügyi) szakjogász drkristonugyved@gmail.com

Ez a minimális információ, amit egy “Mintha deviza kölcsön lenne” szerződést elbíráló bírót (értsd közjegyzőt is) alkalmassá tesz arra, hogy szakmailag az ügyben eljárjon, de szükséges annak bizonyítása is, hogy – megértette és egyet is ért vele – a C. melléketben lévő iratra is jognyilatkozatot tennie! Ennek hiányában a bíró úgy szakmailag, mint erkölcsileg alkalmatlan a devizás ügy tárgyalására. Vele szemben fogyasztó/adós alkalmazhatja a bíró kizárása perrendtartásban szabályozott egyéb elfogultságon alapuló jogát és tehet ilyen indítványt. Az uniós jogot mellőző bíró nem felelhet meg ennek a követelménynek. Az a tagállami bíró ugyanis, aki az uniós jog elsőbbségének elve (alapszerződés lojalitási klauzulája) alapján nem hajlandó összevetni a C-932/19 uniós ítélet és az árfolyamrés miatt semmis szerződést érvényben tartó DH-1 – 3-ig tagállami törvényt és utóbbiakat félretenni, úgy az a bíró nyíltan szembehelyezkedik a nemzetközi közösség jogával, ezért a fogyasztóra hátrányos részrehajlása mint egyéb elfogultsági ok miatt nem felelhet meg. Emiatt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére hivatkozással független és pártatlan bíróság követelményeinek vizsgálata iránti eljárás kezdeményezésének van helye.

Kereset nyomtatvány itt letölthető: bírósági úton nem érvényesíthető követelés végrehajtás megszüntetése