Az 1950. 03.13-én kelt, KOMMUNISTA Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntés
Az 1950. 03.13-én kelt, KOMMUNISTA Legfelsőbb Bíróság 1. sz. Elvi Döntése arról, hogy az értékállandósági kifogás bíróilag nem érvényesíthető, mert nemzetgazdasági érdeket sért, sérti a forintba vetett hitet, és annak elértéktelenítésére törekszik, és az egész folyamat egy VÉLETLENEN MÚLIK, AMI VALÓJÁBAN SZERENCSEJÁTÉK.
Legfelsőbb Bíróság 1950. 03. 13-án kelt 1. sz. Elvi Döntés Értékállandósági kikötés. Bírói úton nem érvényesíthető olyan szerződéses kikötés, amely forint helyett, vagy a forint mellett – értékállandóság biztosítása céljából – más értékmérőt és forgalmi eszközt jelöl meg. Nem vonható ilyen elbírálás alá a forint mellőzése, ha azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják. Az értékállandósági kikötésben megjelölt kötelezettség helyett azt a forintösszeget kell teljesíteni, amely ennek a kötelezettségnek megfelelt. 1. sz. L. E. D. 1950. március 13. – Pkt.5837/1949. szám
INDOKLÁS: I. Az irányadó tényállás szerint a peres felek egyike sem gazdálkodó. Felperes 1946. szeptember 28-án eladta alperesnek s…..i házát, 400 q búza vételárért. Ekkor a búza hatósági ára 40 Ft volt. A vételárhátralékot havi részletekben kellett fizetni. 1947. július 1-én az 52.500/1947. Korm. sz. rendelet a búza hatósági árát 80 Ft-ra emelte fel. Alperes a 25 q hátralékos búza vételárrészleteket a szerződéskötéskori 40 Ft-os árban teljesítette. Felperes keresetében az alperes által teljesített 40 Ft-os ár és a 80 Ft-os hatósági ár közötti különbözetet érvényesíti. Alperest mindhárom bíróság a kereset értelmében marasztalja. Indoklás lényege: felek szerződésben írt megállapodása szerint: ha a vételárhátralék hatósági intézkedés következtében nem teljesíthető, vevő a búza hatósági árát tartozik fizetni. A teljesítésnél a felek szerződésből kitűnő akarata a hatósági ár az irányadó. A közérdekű kifogással megtámadott ítélet olyan jogszabályértelmezésen alapul, amely a magyar népi demokrácia alapvető jogelvének, a közérdek védelmének nem felel meg. Az eldöntött jogkérdés különböző tényállás mellett gyakran előfordul és ezért is, de az alábbiaknál fogva is, elvi döntést igényel. II.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
A dolgozó népnek és a munkásosztály élcsapatának céltudatos munkája leküzdötte az inflációt és 1946. augusztus 1-én létrehozta a stabil pénzt, a forintot. Népünk ellenségei igyekeztek a forint értékét lerontani. Kártevésük nem járt sikerrel. Az ingadozók nem bíztak a forint értékállandóságában. Bizalmatlanságuknak többek között ügyletkötéseik során is kifejezést adtak. Nyílt, vagy burkolt értékállandósági kikötést alkalmaztak. A hitelezett összeget átszámították mezőgazdasági, vagy ipari termékmennyiségre és adós ennek a természetbeni szolgáltatását vállalta. Máskor pedig forint-ellenszolgáltatás mellett más értékmérőt is megjelöltek. Kikötötték, hogy ha bizonyos javaknak az ára változik, ennek megfelelően változik az ellenszolgáltatás forintösszege is. A forma, amely az értékállandósági kikötést, forinttal szembeni bizalmatlanságot tartalmazza, igen különböző.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
A lényeg azonban mindig ugyanaz: olyan ügyletnél, ahol általában a pénz-ellenszolgáltatás a szokásos és gazdaságilag indokolt, a felek az ellenszolgáltatást nem forintban jelölik meg, vagy forintban jelölik ugyan meg, de olyan kikötést alkalmaznak, mely az ellenszolgáltatás forintösszegének nagyságát más gazdasági tényezőktől teszi függővé. III. Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az ilyen kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse és ezzel gyengítse építő munkánk eredményességébe vetett hitet. Tehát a forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés. A forint értékének reális optimizmussal, hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség volt a stabilizációkor és ma is az. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
A kifejtettek mellett még figyelembe jön az is, hogy a gazdálkozdásunk mai fokán valamely áru értékének a pénztől eltérő más értékben való kifejezése, a pénzformával szemben visszafejlődést jelentene. A haladó joggyakorlat nem támogatja a gazdálkodás visszafejlesztését. A közértdek mellett a felek helyesen értelmezett szerződési akaratának is az elvi határozatban kifejezésre jutott álláspont felel meg. Hasonló szerződések kikötésénél a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a hitelező a teljesítsékor megkapja azt az értéket, amelyet követelése a szerződéskötéskor képviselt. Ezt a célt a felek egy véletlen eseti értékmérő – búza, bor, munkabér stb. – közbeiktatásával kívánták elérni. A stabilizáció óta a forint belső értéke nem csökkent. Ennek egyik kétségtelen bizonyítéka életszínvonalunk állandó emelkedése. Tény ugyan, hogy a dolgozó parasztságunk megsegítése érdekében, hatósági rendelkezés egyes termékek árát felemelte, a munkabérek is jelentősen emelkedtek a munkásság életszínvonalának emelése érdekében, más árak viszont csökkentek. Miután a forint vásárlóereje legalábbis változatlan, a felek szerződési akarata nem akkor teljesül, ha az ellenszolgáltatás a véletlen, eseti, ma drágább, vagy olcsóbb értékmérőhöz igazodik, hanem akkor, ha a hitelező olyan forintösszeget kap, amilyen nagyságú forintösszeget képviselt a szerződéskor a követelése. Ha a felek valódi akarat a tekintetében kétség merül fel, népi demokráciánk jogelveinek megfelelően úgy kell azt értelmezni, hogy senki ne jusson ellenszolgáltatás nélküli vagyoni előnyhöz. IV. A forint hosszú időn át tartó stabilitása folytán értékállandósági kikötésre ma már nyilván egészen ritkán kerülhet sor. Az ilyen kikötést tartalmazó, korábban létrejött ügyletek pedig egészen, vagy nagyobb részükben teljesedésbe mentek. A perek lavináját indítaná meg azoknak a szerződéseknek a semmissé nyilvánítása, amelyek értékállandósági kikötést tartalmaznak. Indokolt tehát, hogy az ügylet ne legyen semmis, hanem a benne rejlő értékállandósági kikötést ne lehessen bíróilag érvényesíteni.
Az ilyen bíróilag nem érvényesíthető kikötésben vállalt kötelezettség helyett adós a következőképpen tartozik teljesíteni: Ha a tartozás forintösszege a szerződésben megállapítást nyert, de a szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható. Az eredeti forintösszeget kell megfizetni. Ha pedig a felek forint helyett értékállandóság biztosítása végett más ellenszolgáltatást kötöttek ki, ez utóbbi helyett, a kikötött ellenszolgáltatásnak a szerződéskori forintárát kell teljesíteni.
A fentiekből következik, hogy elvi határozatot nem kell alkalmazni akkor, ha a forint mellőzése nem értékállandóság biztosítása céljából történt, hanem azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolja. Például: a haszonbérlet, falusi ingatlan elidegenítése, ellátás, vagy természetbeni járadék kikötmény ellenében, csere, a nem pénzben adott kölcsön stb. esetében.
Ki kell jelenteni, hogy a közérdek nem azonos a tolvaj, népirtó, orbán érdekeivel!!