Kúria nem akar

Pest Megyei Főügyészség

Tárgy: Elvi kérdés Tisztelt Pest Megyei Főügyészség!

Alulírott, Járvás Éva (Érd, Riminyáki út 61.) egy nagy számú károsult csoport vezetőjeként a Büntetőtörvénykönyvben nevesített bűncselekmények értelmezése tekintetébe az következő elvi kérdésekre kérem a Főügyészség hivatalos válaszát. A hivatalos, az Európai Unió Alapjogi Chartájának is minden tekintetben megfelelő választ 13.363 károsult család várja, mert fennáll a gyanú az alábbi bűncselekmények nagy számú elkövetésére a válaszra váró magyar állampolgárok ellen, melyeket teljes bizonyító erővel rendelkező közokiratok támasztanak alá.

I. Az elvi kérdések a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről alábbi nevesített bűncselekményeinek értelmezésével kapcsolatosak 1.) Közokirat-hamisítás Btk. 342. § (1) Aki a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, b) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2.) Pénzmosás 399. § (1) Aki a büntetendő cselekményből származó vagyon eredetét, a vagyonon fennálló jogot, a vagyon helyét, ezek változását elfedi vagy elleplezi, pénzmosást követ el. (2) Pénzmosást követ el az is, aki a büntetendő cselekményből származó vagyon eredetének, a vagyonon fennálló jognak, a vagyon helyének, ezek változásának elfedése vagy elleplezése céljából a vagyont mástól átveszi, elrejti, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik, felhasználja, azzal összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez, pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, vagy arról rendelkezik. 2 (3) Pénzmosást követ el az is, aki a büntetendő cselekményből származó vagyon mástól való átvételével, elrejtésével, átalakításával, átruházásával, elidegenítésében való közreműködéssel, felhasználásával, az azzal összefüggésben végzett pénzügyi tevékenységgel, pénzügyi szolgáltatás igénybevételével, vagy az arról való rendelkezéssel a) közreműködik a mással szembeni vagyonelkobzás, illetve vagyonvisszaszerzés meghiúsításában, vagy b) a mással szembeni vagyonelkobzás, illetve vagyonvisszaszerzés meghiúsítására törekszik. (4) Pénzmosást követ el az is, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont a) megszerzi, felette rendelkezési jogosultságot szerez, vagy b) megőrzi, elrejti, kezeli, használja, felhasználja, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik. (7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzmosást a) különösen jelentős értékre, vagy b) különösen nagy értékre ba) üzletszerűen, bb) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott szolgáltatóként, annak tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként a szolgáltató tevékenységével összefüggésben, vagy bc) hivatalos személyként követik el.

400.§ (1) Aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont elrejti, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik, felhasználja, azzal összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez, pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe vagy arról rendelkezik, és gondatlanságból nem tud a vagyon eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a) különösen nagy vagy azt meghaladó értékre, b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott szolgáltatóként, annak tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként a szolgáltató tevékenységével összefüggésben, vagy c) hivatalos személyként követik el. (3) Nem büntethető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, és az elkövetés körülményeit feltárja, feltéve, hogy a bűncselekményt még nem vagy csak részben fedezték fel.

3 A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása

401. § Aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 3.)

373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

374. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el. Számvitel rendjének megsértése

403. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja. (3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el. (4) E § alkalmazásában a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és mérlegfőösszeg húsz százalékát is.

Minden esetben megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot. 4 II. 1.) és 2.) Elköveti-e a Btk. 342.§ (1) bekezdés c) pontban nevesített közokirat hamisítás bűncselekményét és Btk. 399.§ (1) bekezdésben nevesített pénzmosás bűncselekményét az a közjegyző, aki közreműködik abban, hogy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan, a kötelezettség valódiságát semmilyen módon nem bizonyítottan foglaljon közokiratba és a nem bizonyított követelést közvetlen végrehajtással való érvényesítését rendeli el akként, - hogy Pp. 323.§ (3) bekezdés b) pontja szerint közokirattal tanúsított adatok és tények valódiságát bizonyító adós nyilatkozatát tartalmazó Közjegyzői Okirat tartamát figyelmen kívül hagyva, annak teljes bizonyító erejű tartalmától eltér és a közokiratban eredetileg nem rögzített, semmilyen módon nem bizonyított, a kötelezettségvállalástól eltérő követelés összegét az a dós nyilatkozatát tartalmazó Közjegyzői Okiratra kiállított végrehajtási záradékkal közvetlenül végrehajthatóvá tesz. - hogy közjegyző az adós nyilatkozatát tartalmazó Közjegyzői Okiratra a végrehajtási záradékot annak ellenére állítja ki, hogy abban a végrehajtást kérő vagy jogutódja kötelezett és nem jogosult, és a végrehajtást kérő a jogosultságát közhiteles hatállyal semmilyen módon nem bizonyítja. A jogosultságát maga a közjegyző bizonyítási eljárás nélkül állapítja meg a végrehajtási záradék kiállításával. - hogy a végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat lejárati dátumát figyelmen kívül hagyva, végrehajtást kérő kérelmére és nyilatkozata alapján idő előtt bocsátja ki a záradékot.

Példa: 290/2007. ügyszámú, adós egyoldalú nyilatkozatát tartalmazó közjegyzői okirat azt tartalmazza, hogy hitelező 16.500.000,- Ft kölcsönt fog a hiteligénylő rendelkezésre bocsátani, amennyiben a hitelszerződésben rögzített előfeltételeket a hiteligénylő teljesíti. Az előírt feltételek teljesüléséig a rendelkezésre bocsátás nem történhet meg, a bank a hitel összegét zárolja, azaz a rendelkezést magánál tartja. A zárolt összeg feloldását semmilyen közokirat nem bizonyítja, így semmilyen közokirattal nem bizonyított az, hogy kölcsön jogcímen a hitelezőnek követelése keletkezett. A 290/2007. közjegyzői okirat lejárati dátuma: 2027. augusztus 09. 2012-ben a közjegyző a jogosultságát nem bizonyító hitelező kérésére a semmilyen közhiteles módon nem bizonyított 24.311.465,- Ft követelés érvényesítése érdekében a 290/2207 számú közjegyzői okiratra,annak valós tartalmát figyelmen kívül hagyva végrehajtási záradékot bocsát ki, annak ellenére, hogy a 24.311.465,- Ft megfizetésére az adós kötelezettséget nem vállalt és a közjegyző a hitelező kérelmére a nem bizonyított követelés összegére közvetlen végrehajtást rendelt el.

A közjegyző a végrehajtási záradékkal ellátott 290/2007. ügyszámú közokirat teljes bizonyító erejű tartalmától – jogosultság, feltételhez kötött kötelezettség összege – bizonyítékok nélkül önkényesen, 5 végrehajtást kérő kérelmére eltér és a záradékot a 290/2007. számú közokirat tartalmával össze nem egyeztethető, közhitelesen nem bizonyított követelés összegére bocsátotta ki, ezzel felmerül a gyanú, hogy  megvalósította Btk. 342.§ (1) bekezdés c.) pontban nevesített közokirat-hamisítás bűncselekményét, megváltoztatta a 290/2007. teljes bizonyító erővel rendelkező Közjegyzői Okirat valós tartalmát, jogosultság és kötelezettség összege tekintetében, továbbá  megvalósította Btk. 399.§ (1) bekezdésben nevesített pénzmosás bűncselekményét, közreműködött nem bizonyított eredetű követelés közvetlen végrehajtással való érvényesítésében. A példában leírt hasonló módon járt el a közjegyzők bizonyos, jól körülhatárolható köre. Az adósok - egyoldalú, vagy a hitelezővel egyetemleges – közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát felhasználva, de annak teljes bizonyító erejű tartalmától a végrehajtást kérő kérelmére és nyilatkozata alapján eltérve, az alap közokirat teljes bizonyító erejű tartalmát megváltoztatva értelmezve más, semmilyen módon nem bizonyított követelés összegének érvényesítésére bocsátott ki végrehajtási záradékot az eredeti okiratra és lejárati idő előtt rendelte el a nem bizonyított összegű követelés közvetlen végrehajtással való érvényesítését. Amennyiben a teljes bizonyító erővel rendelkező közjegyzői okirat nem tartalmaz Kjtv . 115.§ (2) bekezdés alapján konkrét pénztartozás megfizetésére kötelezettségvállalást, akkor a közjegyző nem bocsáthat ki rá végrehajtási záradékot. Ha mégis megteszi, akkor megváltoztatja a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat valós tartalmát és az abban foglalt jogosultság, és kötelezettség vonatkozásában bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a közjegyző a végrehajtást kérő nyilatkozata alapján önkényesen jár el és úgy állít ki végrehajtási záradékot, hogy a végrehajtással elrendelt követelés eredete ismeretlen.

A fent leírt módon kibocsátott végrehajtási záradék alapján megállapítható-e a közjegyző által elkövetet Btk.342.§ (1) bekezdés c.) pontban nevesített közokirat hamisítás és 399.§ (1) bekezdésben nevesített pénzmosás bűncselekménye? 3.)

Elköveti-e a Btk.373.§ (1) csalás, 374.§ (1) gazdasági csalás, 403.§ számviteli bizonylati rend megsértése bűncselekményét az a szolgáltató, aki a pénzügyi szerződést köt ügyfelével és a teljesítés során a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti, a felek közötti pénzügyi elszámolást önkényesen vezetett könyveken kívüli nyilvántartásra alapítja és a számviteli szabályokkal össze nem egyeztethető kreált követelést támaszt szerződő partnere felé, akként hogy - rPtk.522.§ (1) bekezdés alapján Hitelszerződést köt ügyfelével, melyben a hitel összegét külföldi pénznemben, devizában határozza meg, míg a teljesíthető kölcsön értékét forintban határozza meg. - A meghatározott forintösszeget a hitelszerződésben rögzített feltételek teljesülését követően az igénylő rendelkezésére bocsátja, de elmulasztja rPtk.523.§ (1) bekezdés által és Sztv. 165.§ (1) bekezdés, 166.§ (1), (2), (3) bekezdések által megkövetelt

Kölcsönszerződéslétrehozását, azaz az összeget jogalap bizonylataként szereplő valós Kölcsönszerződés (pénzügyi instrumentum) nélkül bocsátja rendelkezésre. - Elmulasztja a rendelkezésre bocsátott forintösszegű kölcsönt a rendelkezésre bocsátás napján Sztv. 20.§ (2) bekezdésnek megfelelően forintértéken nyilvántartásba venni. - Elmulasztja a rendelkezésre bocsátott pénzmennyiséget – devizaösszeg - Sztv. 60.§ (1) bekezdés alapján a folyósítás napján forintértéken nyilvántartásba venni. - A futamidő alatt az adós kölcsön törlesztésére megfizetett törlesztő összegeit nem a folyósított kölcsön forintösszegével szemben, hanem a Sztv. 15.§ (9) bekezdés tiltását megsértve a hitel devizaösszegével szemben számolja el. ezzel megsértve. - Azzal, hogy az adós törlesztéseit tiltott módon a hitel devizaösszegével szemben számolja el, megkerüli

Sztv. 59/A § (7) bekezdés b) pont tiltását, mely szerint a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön valós értéken való nyilvántartása – egyezően a 1606/2002/EK, 1126/2008/EK, IAS39 szabályaival - tilos. - A számviteli nyilvántartási és értékelési szabályok megkerülésével önkényesen kreált követelést támaszt szerződő ügyfelével szemben és saját nyilatkozata alapján kezdeményez közvetlen végrehajtást ügyfelével szemben. -

Rögzíteni kell, hogy a Hitelszerződésben adott kölcsönajánlat és a kapcsolt mellékletek egyike sem tartalmazza a kölcsön devizában való nyilvántartásának és értékelésének módját, így kizárólag a vonatkozó jogszabályok az irányadók, különösen, hogy rPtk. 685.§ a) pont és rHpt. 131.§ (2) bekezdése is erre kötelezi a szolgáltatót. - A Sztv. 170.§ (1) bekezdés Ptk., (2) bekezdés Btk. szerinti felelősséghez köti a számviteli szabályok figyelmen kívül hagyását. Amennyiben a pénzügyi szolgáltató megtagadja a számviteli szabályok szerinti elszámolást az ügyfelével, megállapítható-e hogy a nem szabályos módon előállított követelése érvényesítésével elköveti a csalás, gazdasági csalás és számviteli bizonylati rend megsértését? Amennyiben a fenti kérdések kifejtése alapján a bűncselekmények elkövetésének gyanúja fennáll, úgy a tényeket teljes bizonyító erővel rendelkező közokiratokkal támasztjuk alá segítve a főügyészség hivatalból kötelezően indítandó vizsgálatának eredményességét. Igény és szükség esetén szakmai kérdésekben együttműködésünkről biztosítjuk a főügyészséget.

Várjuk a Tisztelt Pest Megyei Főügyészség hivatalos válaszát a fenti elvi kérdésekre.

Érd. 2023.01.08.                              Járvás Éva

 

 

 

 

 

 

 

 

Járvás Éva 2030 Érd, Riminyáki út 61. 1

Kúria Polgári Kollégium

............ Wellmann .......!

Alulírott Járvás Éva (2030 Érd, Riminyáki út 61.) saját folyamatban lévő devizahiteles ügyem kapcsán, továbbá egy közösségi oldalon lévő zárt, így a nyilvánosság részére láthatatlan, ellenben aktív élő csoportom 11.041 tudatos devizahitelezés-károsult tagja nevében azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy részemre megküldeni szíveskedjen azokat a pénzügyi-számviteli tanulmányokat, amelyek megalapozták a szakmai kompetencia nélkül devizahitelezésben véleményt nyilvánító bírói tanácsok bíróságok felé közzétett ajánlásait, úgy mint 6/2013, 2/2014, 1/2016, és a 2019.06.20-i véleményt.

A Kúria Polgári Kollégiumának állásfoglalásai törvénysértők, ezért azt bírók nem vehetik figyelemben. Bíróságokat a törvény köti és nem a bírói tanácsok magánvéleménye. Pénzügyi-számviteli szakmai megalapozottság bizonyítása nélkül a kiadott vélemények alkalmatlanok a bíróságok munkájának segítésére. Pénzügyi-számviteli kompetenciával a polgári bíróságok nem rendelkeznek, ugyanúgy, ahogy építészeti vagy orvosi szakkompetenciával sem. Megelőző szakmai tanulmány nélkül osztogatott törvénysértő ostoba vélemények megalkotása és közzététele, bíróságok felé ajánlásként való megfogalmazása kimerítik a hivatali visszaélés tényét.

A 6/2013, 2/2014, 1/2016, és a 2019.06.20-i vélemények sértik a Ptk. 523.§, Hpt. 131.§, Sztv. 59/A § (4), (7), (8), (9), (10), 60.§ (1) 250/2000. Kormányrendelet 9.§ (19), 9000/1946. M.E. rendelet 1.§, 11.§ 12.§ alaptörvény „K” cikk. rendelkezéseit.

A devizahitelezés névre keresztelt ügyek okiratilag bizonyított számviteli csalással elkövetett bűncselekmények. A Kúria a kiadott véleményeikkel bűnpártolást követ el.

Felhívom dr. Wellmann György urat, hogy adjon ki közleményt, miszerint a 6/2013, 2/2014, 1/2016, és a 2019.06.20-i vélemények pénzügyi-számviteli előtanulmány nélkül készültek, ezért súlyos tévedéseket tartalmaznak, és a bíróságok azokat hagyják figyelmen kívül. 2000. évi C. tv. 170. § (1) E törvényben előírt számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályait kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően, a törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén az érintettek a külön törvényekben (Büntető Törvénykönyv, szabálysértésekről szóló törvény) meghatározott felelősséggel is tartoznak. Btk. 403. § (1) Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

3) * A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követik el. Kérem, válaszában kíméljen meg attól, hogy a bűnszövetség védekezését tolmácsolja, miszerint az ügyfeleknek nincs közük ahhoz, hogy a bank jogszabály szerint számol-e el vele.

 

Ptk. 305.§ alapján minden ügyfélnek joga van ellenőrizni, hogy a vele szerződött szolgáltató jogszerűen szolgáltat-e. Amennyiben nem, úgy a szerződésszegés következményeit is Ptk. szabályozza. 2011. óta napi szinten aktívan foglalkozok a bűnszövetségben elkövetett devizaalapú rablás feltárásával. Minden olyan bank és pénzügyi szolgáltató, amely részt vett a deviza alapú rablásban, teljesítését több száz ügyön keresztül pénzügyileg törvényesség szempontjából ellenőriztem. Ezt a feladatot ugyan az MNB-nek kellett volna ellátni, de az MNB – mint azt levelezéseink bizonyítják - tudatosan szabotálja az ilyen irányú pénzügyiszámviteli ellenőrzés elvégzését. A pénzügyi felügyelet ilyen magatartása nyilvánvalóan megalapozta a Kárpótlási törvényt.

 

Az állam köteles lesz Kárpótlást nyújtani azoknak akiket megkárosított a pénzintézetek felügyeletének szabotálásával. Az elmúlt évek pénzügyi nyomozati feltáró munkáim során megállapítottam, hogy a pénzügyi intézmények egységesen ugyanazt a számviteli hibát követték el a 2000. évi C. tv. rendelkezéseit súlyosan megsértve. A 2000.évi C. tv. 170. § értelmében a Sztv.-t megsértő a Ptk. és Btk. szerinti felelősséggel tartozik.

 

A Ptk. 523.§ nem teljesíthető a Számviteli törvény értékelésre vonatkozó rendelkezéseinek figyelembe vétele nélkül. A jogszabály szövegében a „meghatározott összeg” nem önkényes meghatározást jelent, hanem törvényes meghatározást. Ezzel szemben a pénzintézetek a devizaösszeg meghatározásánál ignorálták a vonatkozó törvényt.

 

A Kúria Polgári Kollégiuma az ajánlásainak megfogalmazásakor szintén nem vett tudomást a Számviteli törvény értékelési szabályairól ezért az ajánlásai törvénysértők. A szerződések életben tartására irányuló erőfeszítései azt bizonyítják, hogy a pénzintézetek bűncselekményeit kívánja segíteni. Azonban az ilyen irányú erőlködése hiába való, mert az életben tartott szerződések pénzügyi elszámoltatása feltárja a pénzintézet mulasztását, így Ptk. 312. § (3) értelmében adós szabadul a tartozás alól. Ptk. 312.§ (3) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

 

A pénzintézetek a Számviteli törvényt bizonyítható módon a folyósítás napján sértették meg, majd ezt a jogsértést folyamatosan a teljes futamidő alatt követték és az így keletkeztetett jogalap nélküli követeléseket a részben a törlesztésekben, majd az ügylet zárásánál realizálták vagy 2015-ös kötelező zárásnál, vagy előbb a jogalap nélküli követelésekre alapozott felmondásoknál. Így számtalan végrehajtás jogalap nélküli követelés miatt került foganatosításra.

 

A további károkozás elkerülése végett Kúria adjon ki a bíróságok felé olyan útmutatást, hogy minden folyamatban lévő végrehajtást azonnal fel kell függeszteni, amíg a pénzintézetek pénzügyi-számviteli átvilágítása meg nem történik. A számviteli csalás rövid leírása Amennyiben Kúria igényt tart rá, szívesen együttműködök a pénzintézetek devizahitelezésének pénzügyi-számviteli teljesítésének átvilágításában, itt most csak egyszerűen és összegezve fogalmazom meg a bűncselekmény lényegét. A kölcsönszerződések két külön jogviszonyt rögzítenek, de gondosan összemosva a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges kellő fogalmi zavart keltve. Minden szerződés egyszerre hitelszerződés és kölcsönszerződés, tehát a teljesítés két egymástól jól elhatárolható teljesítési részre osztható.

 

Hitelre és Kölcsönre. Hpt. 6. § (1) E törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok vonatkozásában 40. hitel és pénzkölcsön nyújtása: a) hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére vagy egyéb hitelművelet végzésére,

 

4 b) pénzkölcsönnyújtás: ba) a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni, Hpt. 13. § (1) A pénzügyi szolgáltatási tevékenység csak a) jogszabálynak megfelelő számviteli rend, valamint nyilvántartási rend, b) a prudens működésnek megfelelő belső szabályzat, ….megléte esetén kezdhető meg, illetve folytatható. 46. § A vezetőállású személy és a pénzügyi intézmény alkalmazottja mindenkor -e beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelő- elvárható gondossággal és szakértelemmel, a pénzügyi intézmény és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével, a jogszabályok szerint köteles eljárni.

 

Látható, hogy a szerződés aláírásakor az ügyfélnek nincs tartozása. Pénzintézetnek van fizetési kötelezettsége, tehát a szerződés nem igazolása az ügyfél kölcsönből eredő tartozásának. A szerződés aláírásával azonban a bank nem csak a hitel megnyitására és rendelkezésre tartására, majd folyósítására vállalt kötelezettséget, hanem a kölcsön jogszerű nyilvántartására is. Nagyon lényeges, hogy a kölcsön nyilvántartása alapozza meg adóssal szembeni követelést és nem a hitel nyilvántartása. A hitel nem adós tartozása, hanem bank fizetési kötelezettsége. Hitelből lehetetlenség adós tartozását meghatározni, és törvénysértő is. Hitelre bejegyzett zálogjogok is jogszabályba ütközők. A hitel a banknál rendelkezésre tartott pénz. Van úgy hogy csak 1 óra, de akár 1 év is lehet.

 

A banknál lévő pénz értékváltozásait - bármilyen pénznemben is jegyzi a bank – nem érinti az ügyfelet. Ügyfélre nézve a hitelnek nincs árfolyam-kockázata. Banknak sincs, hiszen a pénz nála van. Megállapítható tehát, hogy a hitelnek sem pénzintézet, sem ügyfél oldalán nincs árfolyam-kockázata. Erre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség sincs. A hitelből a rendelkezésre bocsátás alkalmával válik kölcsön. Adósnak a rendelkezésre bocsátott pénz értékéig keletkezik tartozása. A rendelkezésre bocsátással egy időben pénzintézet szerződéses és törvényes kötelezettséges a kölcsönt 2000. évi C. tv. 60.§ (1) rendelkezése alapján forintértéken nyilvántartásba venni. A folyósítással kimerített hitelt – mivel nem feltöltő jellegű – azonnal le kell zárni. Értéke 0, azaz Nulla.

 

A devizában megnyitott hitelkeretet is le kell zárni. Akkor is le kell zárni és kivezetni, ha az nem tejes egészébe került folyósításra a rendelkezésre tartási idő alatt bekövetkezett árfolyamváltozás miatt, ugyanis a hitel szerződésben meghatározott „finanszírozási igénynek” elnevezett forintértékét meghaladóan a hitelkeret terhére kölcsön nem folyósítható.

 

Ekkor követték el pénzintézetek azt a csalást, hogy a hitelt nem zárták le, és a kölcsönt a törvényi rendelkezés ellenére nem vették nyilvántartásba, hanem helyette a hitelt – habár kiürült, de mégis – tovább vezették, és ettől a ponttól kezdve mint adósi tartozást a szellemhitelt tartották nyilván. Ez egy formailag lehetetlen eljárás és súlyosan sérti a Számviteli törvényt.

 

A kölcsön jogszabályok szerinti nyilvántartásba vételével ugyanis a kölcsönre vonatkozó értékelési szabályokat kellett volna alkalmazniuk, ami eltér a hitelre vonatkozó szabályoktól. A kölcsönt forintértéken kell nyilvántartásba venni. A kölcsön forintértékre szóló megállapodás, ugyanis devizában értéket Magyarországon 9000/1946.M.E. rendelet és Alaptörvény „K” cikk értelmében nem lehet meghatározni. Gazdálkodónak a nyilvántartásait Sztv. 20.§ és 60.§ értelmében forint pénznemben kell vezetni. Ebből következik, hogy a kölcsönt pénzmennyiségben (összeg) nem lehet meghatározni, csak értékben.

 

A kölcsönt a folyósítás napján alkalmazott árfolyamon értékelve kell nyilvántartásba venni és a futamidő alatt a rögzített érték Sztv. 59/A § (7), (9) rendelkezését figyelembe véve nem módosítható. Számviteli törvény rendelkezéseit Hpt. 131.§ értelmében pénzintézetnek kötelezően be kell tartani. 131. § (1) A pénzügyi intézmény az üzletszerű tevékenységre vonatkozó nyilvántartásait magyar nyelven – a magyar számvitelre vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásával -a felügyeleti és a jegybanki ellenőrzésre is alkalmas módon vezeti.

 

Amennyiben pénzintézet a forintérték nyilvántartása mellett devizához is köti a kölcsön nyilvántartását, az sem indokolja az árfolyami hatás realizálását a kölcsöntőkével szemben. Törvényesen olyan nem fordulhat elő, hogy pénzintézet csak nyitott devizaösszegben tartja nyilván a kölcsön jogviszonyból eredő követelést, Kúria mégis mindig erre utaló iránymutatásokat ad ki, ezért az iránymutatásai törvénysértők. A pénzintézetek csalásának az adott lehetőséget, hogy az átlagember és a jogi végzettségű döntéshozók nem ismerik a pénzkövetelések/pénztartozások értékelési szabályait.

 

Magyarország hivatalos pénzneme a forint, ezért az értékelési tényezője minden esetben 1. Tisztán HUF alapon való hitelezés-kölcsönzés esetén nem okoz elszámolási problémát a hitel és a kölcsön összegét is 1 HUF/HUF-a értékeljük, így számszakilag nem torzul az elszámolás abban az esetben sem, hogyha a bank a hitelkeretet nem zárja le és a kölcsönt nem nyitja meg szabályosan.

 

A torzulás devizahitelezés/devizakölcsönzés esetén sem jöhet létre, mert eleve jogszabály tiltja a valós értéken való értékelést, de a pénzintézetek ezt a tiltást figyelmen kívül hagyták.

 

A kölcsön szabályos nyilvántartásba vételének elmulasztása és a vonatkozó törvények ignorálása, a hitelkeretként beállított devizaösszeg továbbgörgetése a kölcsönzési időszakra nem létező, fiktív szellemdevizát kreált. A szellemdevizából eredeztetett követelés realizálása olyan törvénysértő pénzügyi elszámolást eredményezett, ami a swap elszámolás modelljét követi. Megállapítható és bizonyítható, hogy pénzintézetek a kölcsönszerződésre hivatkozva fiktív swap-ból eredő követeléseket realizáltak és teszik mai napig a Kúria bűnpártoló ajánlásainak árnyékában.

 

Pénzintézetek által elkövetett Számviteli törvénysértés olyan szerződésszegést eredményezett, amely nem teszi lehetővé a kölcsön bírói úton történő helyreállítását, mert az azt jelentené, hogy a bíróság közrejátszik az elkövetett bűncselekmény legálissá tételéhez. Fenti indoklás elegendő alap arra, hogy Kúria Polgári Kollégiuma késlekedés nélkül mutassa be, vagy tegye közzé mindenki számára elérhető módon a véleményeit megalapozó pénzügyi-számviteli szakértői tanulmányok.

2019.06.21.

......................................

devizaadós

 

 

 

Tisztelt Varjú László Képviselő Úr!

 

Köszönöm szíves érdeklődését a hazánk gazdaságát sújtó devizahitelezés néven elhíresült szervezett gazdasági bűncselekmény feltárása iránt, amely nem valósulhatott volna meg az állam tevékeny támogatása nélkül.  Az állami károkozás olyan nagy mértékű, hogy ez csak Kárpótlási törvény létrehozásával orvosolható némileg. Teljesen meg nem történtté tenni az elmúlt  15 évet nem lehet, és az agresszív nyomással az öngyilkosságba kergetett emberek életét sem lehet visszaadni, de akik valahogyan túlélték ezt a borzalmat, azoknak adhat megnyugvást és az időközben elhunytak leszármazottainak némi vigaszt. Feltehetően a külföldre menekülteket, akik már ott teremtettek egzisztenciát nem fogja visszacsábítani egy jóvátétel.

Az alábbi kérdésekre szeretnék választ kapni:

1.)

Lehetséges-e elérni, hogy minden devizahitelezéssel kapcsolatos folyamatban lévő végrehajtást, árverezést azonnali hatállyal rendelettel megszüntessenek?

Ptk. 312.§ (3) értelmében jogosult bank hibájából bekövetkezett lehetetlenülés esetén adós szabadul a tartozás alól, továbbá bűncselekménnyel (Btk 403.§) generált követelés bírói úton nem érvényesíthető.

2.)

Van-e politikai készség arra, hogy az állami károkozás ellentételezéseként a Kárpótlási törvényt előterjessze, támogassa, lobbizzon mellette úgy, hogy ez kellően nagy nyilvánosság előtt ismert legyen?

Jelzem, hogy erre vonatkozó petíciót sok ezer aláíróval már  2015-ben a kormány elé terjesztettem, de más jogvédők is nyújtottak be törvényjavaslatot a kárpótlási törvény megalkotására, eddig eredménytelenül.

3.)

Lehetséges-e közérdekű gazdasági nyomozást indítani, feltárni a valós felelősöket és van-e mód a kellő felelősségre vonásra?

Röviden a Btk. 403. §-ban nevesített bűncselekményről, melyet a törvény a pénzintézetek esetén külön minősít.

A hazai és nemzetközi számviteli szabályozás szerint a kölcsön és a devizatartozást egymás kizáró fogalmak. Kölcsön jogviszonyból soha nem keletkezik idegen pénznemre szóló tartozás, még abban az esetben sem, ha a kölcsönt valósan idegen pénznemben folyósítja hitelező. Ezzel ellentétes állítás a 2000. évi C.tv. és a nemzetközi IAS, IRFS szabályaiba ütköző.

Az állítás valóságtartalmát  természetesen szükség esetén konkrétan és jogszabályokkal kellően alátámasztva tudom igazolni. Nem vélemény, nem fikció, nem elmélet, hanem szín tisztán jogszabályok által megalapozott tényállítás.

Ptk. 305.§ kötelezi a szolgáltatót a jog szerinti teljesítésre, ugyanakkor Ptk. 200.§ (2) értelmében semmis az a szerződéses megállapodás, amely jogszabályba ütközik. Ptk. 523.§ értelmében adósnak a kölcsönt és annak kamatát kell visszafizetnie. Ptk. 200.§, 305.§, 523.§ vonatkozásában Ptk. 685.§ valamennyi jogszabály figyelembe vételét írja elő.

Hpt. 131.§ (1), (2) rendelkezései a pénzügyi szolgáltatókat is arra kötelezi, hogy a szerződéseiket a számviteli szabályoknak megfelelően teljesítsék.

Amely feltételt jogszabály ír elő, nem szükséges a szerződésnek is tartalmaznia, de e vonatkozásban a szolgáltatónak tájékoztatási kötelezettsége van. Az a tény, hogy a szerződés nem tartalmazza a tőkeelszámolás szabályos módját, nem mentesíti a pénzügyi szolgáltatót az alól hogy a tőke-nyilvántartását a 2000. évi C. tv. 20.§ (2) alapján forint pénznemben kell nyilvántartásba vennie és vezetnie. Ha a hitelkeret (aláírt szerződés alapján) terhére a kölcsön folyósítása és szerződésbe foglalása (ilyen nincs) nem forint pénznemben, hanem ténylegesen idegen pénznemben történik, akkor Sztv. 60.§ (1) alapján köteles a bank a kölcsönt a folyósítás napján forint pénznemben nyilvántartásba venni. Ez esetben 250/2000 Kor.r. 9.§ (19) rendelkezése szerint a kölcsön devizában is nyilván kell tartani.

Olyan jogszabály nincs, hogy a devizában meghatározott hitelkeret terhére, a hitleszerződésben rögzített feltételek teljesülését követően forint pénznemben rendelkezésre bocsátott kölcsönt devizában kell nyilvántartani. Ez a hitelezők üzleti szempontból külön vállalt kötelezettsége, hogy a piacon kedvezőbb kamatfeltételeket biztosítsanak, mert a kölcsönt a nyilvántartási pénznem referencia kamatához kötötték. Ez esetben a vállalt kötelezettségét is a törvény szerint köteles teljesíteni, de nem ez történt, ugyanis akkor ez az üzleti döntés nem hozta volna meg a várt – jogellenesen kreált - profitot.

A kölcsön nyilvántartását a törvényes forint nyilvántartás mellett a kamat miatt idegen devizához kötni nyilvánvalóan nem jó üzleti döntés, ha csak nem tudatosan készültek arra a kereskedelmi bankok, hogy a kölcsön törvény által kötelezett forint nyilvántartása helyett nem megengedett módon csak devizában vezessék a tőke-nyilvántartást, és azt is a Sztv. 59/A § (7) tiltását figyelmen kívül hagyva jogellenesen értékelve.

Ha a szerződésben üzleti szempontokat figyelembe véve a kötelező tőke-nyilvántartáson kívül egyéb kimutatást is vállal a szolgáltató, a felek közötti elszámolásnak  Hpt. 131.§ (2) rendelkezése szerint akkor is a törvény által előírt nyilvántartás az alapja.

Azonban Magyarországon nem ez történt. A kereskedelmi bankok önkényes alapon törvényszegő módon jogellenes nyilvántartásokkal arra kötelezték ügyfeleiket, hogy nem a folyósított és szabályosan elszámolt kölcsönt, hanem a devizában meghatározott hitelkeretet fizessék vissza. Hitelező a saját fizetési kötelezettségvállalásának devizaösszegét követelte megfizetni adóstól. Gyakorlatilag a rendelkezésre bocsátott forintösszeget nem kölcsönként számolta el. Ptk. 522.§ rendelkezésének megfelelően Kölcsönszerződést ezért nem is írtak alá. Bank a folyósított forintért meghatározott egy devizaösszeget tartozásként, melyet az adós a futamidő alatt részletekben volt köteles megadni. Ez egy határidős devizakereskedés, mely törvény által határozottan tiltott a kölcsön jogviszony elszámolásában.

Jogi nonszensz és pénzügyi csalás, ugyanis a számviteli szabályok szerint a hitel, ha devizában van meghatározva akkor valós értéken értékelhető, de a kölcsön valós értéken történő értékelését Sztv. 59/A § tiltja. (nemzetközi szabályozás is) Hitelezők a jogellenes elszámolásukkal jogellenes követelésekre alapozva kirabolták az országot. A hitel devizaösszegének nyitva hagyásával valóságban egy deviza swap elszámolást vezettek, amely a kölcsön jogviszonnyal törvényesen nem hozható összefüggésbe.

Felelősök

1.) Elsősorban az elkövető bankok, azon belül nyomozás szükséges a felelős döntéshozók kilétének megállapítására.

2.) A szolgáltatók éves beszámolóját auditáló könyvvizsgálók is, ugyanis az első ők már az évben véget vethettek volna ennek, mert kötelesek azt vizsgálni, hogy a gazdálkodók az eszközök és források értékelését a jogszabályoknak megfelelően végezték-e el.

3.) Állam

- MNB (PSZÁF) az állami pénzügyi felügyelet ellátó valami kifejezetten szabotálta a bankok tematikus ellenőrzését. A hibát feltáró és tematikus vizsgálatot kérő levelemre elhárító választ kaptam.

- Földhivatalok hitelkeret értékelés nélküli devizaösszegére jogellenesen jegyeztek be zálogjogot az ingatlanokra. Megsértették 9000/1946. M.E. r. 1.§, 11.§, 12.§, továbbá nem a kölcsönszerződés alapján, hanem a hitelszerződés alapján hitelintézet ígéretének devizaösszegét és nem a megvalósult kölcsöntartozást terhelték az ingatlanokra. A szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell elbírálni és nem a megtévesztő címük alapján.

- Közjegyzők – tömegesen állítottak ki végrehajtási záradékot jogellenesen. Szükség esetén kifejtem.

- Ügyészségek, akik vizsgálat nélkül utasították el az adósok feljelentését a szolgáltatók ellen.

- Bíróságok, akik az illegális követeléseket tömeges méretekben legalizálják, mert nem értik, hogy a kölcsön elszámolását szigorúan szabályozza a Sztv. és a bankok kötelezettek arra, hogy a Sztv. szabályai szerint számoljanak el a szerződött ügyfeleikkel. Mivel a bírók jogászok és nem pénzügyi szakemberek, olyan szakterületre avatkoznak be, amelyre nincs szakmai kompetenciájuk. Ez alól a Kúria sem kivétel. Dr. Darák Péter hozzám írt válaszlevelében nyilatkozta, hogy a Kúria az állásfoglalásai előtt nem kért szakvéleményt arra hivatott szakmai testülettől.  A bíróságok felelősek, mert pénzügyi szakértelem nélkül, tisztán Ptk. alapján is megállapítható, hogy a szerződések a hitelezők feltételekhez kötött ajánlatát tartalmazzák egy későbben esetlegesen létrehozandó kölcsönre vonatkozóan, azaz hitelszerződések és a hitelszerződésben rögzített feltételek teljesülését követően a kölcsön rendelkezésre bocsátásakor Ptk. 522.§ rendelkezése szerint nem került aláírásra KÖLCSÖNSZERZŐDÉS, Hpt. 210.§ (1) szerint írásba foglaltan. A hitel jogviszony nem azonosítható a  kölcsön jogviszonnyal semmilyen körülmények között.

- Korrumpálható igazságügyi szakértők. Természetesen vannak igazi szakértők is, de a megvásárolható szakértők is nagyon sok visszaélést követnek el.

- Kormány, aki jogellenes jogszabályt alkotott a Forintosítási törvénnyel!

A kölcsönöket nem kellett forintosítani, ugyanis a Sztv. 15.§ (3), 20.§ (2) alapból kötelezi a forintban történő nyilvántartásba vételt és a nyilvántartás pontos vezetését. Devizában való folyósítás esetén Sztv. 60.§ (1) kötelezi a forintértéken történő nyilvántartásba vételt a folyósítás napján. Ezt követően a szabályok szerint a kölcsön amortizált bekerülési értéken kell nyilvántartani, függetlenül a szerződésben vállalt hitelezői kötelezettségtől, függetlenül a más nyilvántartás mértékegységétől.

A DH törvények nem rendelkeznek a tőke-nyilvántartásáról, arra nincs is szükség, hiszen azt kellően szabályozzák a 2000. évi C. tv. rendelkezései. A DH törvények csak – az amúgy elhagyni rendelt devizában való nyilvántartás részleges korrekciójáról rendelkeznek. Ez egy teljesen felesleges intézkedés volt, ugyanis elég lett volna annyit tenni, hogy a szolgáltatókat arra kötelezik, hogy a hibásan vezetett devizás nyilvántartásaikat szüntessék meg, és a továbbiakban a folyósítás napjától eleve kötelezően vezetett forintérték nyilvántartás alapján számoljanak el az ügyfeleikkel.

 

Az elhibázott DH törvényeknek az lett a hatása, hogy a bankok továbbra sem a kölcsönnel számoltak el, hanem a folyósításkor nyitva hagyott hitel devizaösszegét zárták forintra. Ez pénzügyileg olyan, mint egy swap zárás.

- Állami Számvevőszék – aki nem tett semmit amikor az önkormányzatokat és sportegyesületeket konszolidálták, és jogalap nélküli követelésekre  ezermilliárdos nagyságrendű adóforint gurult ki az országból.

Fent leírtak mind okiratilag bizonyítottak.  Elmúlt 10 évben kb. 36.000 munkaórában tártam fel a devizacsalást. Minden bank pénzügyi teljesítését több száz ügy alapján törvényesség szempontjából ellenőriztem, tényállításaim alapja az általam széles körben átvizsgált iratanyag.

A Kárpótlás forrása megteremthető, hiszen a bűncselekménnyel okozott károk fedezete a bűnelkövető vagyonának lefoglalásával  megoldható. Nem kell aggódni, hogy a rablóbankok eltűnnek a gazdaságból, jönnek helyette más, tisztességesebb bankok.

Ezen kívül, mivel az állam is részese volt a bűnelkövetés támogatásának így az államnak is meg kell találni a forrást, hogy a kárpótláshoz hozzájáruljon. Még az is elfogadható lenne, ha az állam belátná hibáit és törvénnyel  kötelezné a bankokat a kártérítésre.

A jogállamiság alapfeltétele, hogy a hatályos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.

Nyilvánvalóan egy levél nem alkalmas arra, hogy teljes terjedelemben kifejtsem  a devizahitelezéssel elkövetett jogsértéseket és okozott károkat, de igyekeztem a lényegét összefoglalni. Amennyiben további kérdései lennének és lehetőséget lát arra, hogy valamilyen pozitív változás történjen ez ügyben  szívesen konzultálok Önnek részletekről is.

Teljes részletességgel a hamarosan – nyáron – megjelenő könyvemben írok teljes nyílt őszinteséggel és tárgyilagossággal. Amennyiben az Országgyűlés nem hoz olyan törvényt, hogy a bankokat kártérítésre kötelezze az elkövetett bűncselekmény súlyának megfelelően, úgy a könyvből minden Európai Parlamenti képviselő tiszteletpéldányt kap. Kézirat megfelelő helyeken készen áll a postázásra.

A témában eddig megjelent kiadványok, köztük az állam által megrendelt „tájékoztató” célú Nagy Devizahitelezés Nagy Kézikönyve című förmedvény és egyetemi tankönyv is tudatos (lehet hogy ostoba) félrevezetéseket tartalmaznak. Nem szégyellik ezeket a jogellenességeket propagáló kiadványokat tudományos igényű műveknek nevezni, és gátlástalanul hirdetik, hogy a tartalmuk a jog és eu-s jog alapján hiteles, holott az összes létező magyar vonatkozó jogszabályt és nemzetközi szabályokat sorozatosan áthágják.

A kereskedelmi bankok az állam és az MNB hallgatólagos felügyelete alatt, a földhivatalok tevékeny közreműködésével, közjegyzőket , bíróságokat és igazságügyi szakértőket korrumpálva  megsértették az Alaptörvény,  Ptk., Hpt., Sztv., nemzetközi IAS, IRFS összes kölcsönre vonatkozó rendelkezéseit. Földhivatalok megsértették az Inytv, Közjegyzők megsértették a Kjtv. Vht. 9000/1946. M.E.r. rájuk vonatkozó rendelkezéseit, bíróságok pedig Kúria vezénylése alatt – melyet már nem is titkoltan a Bankszövetség tart szemmel -  korrumpálódtak. A bírók már nem is ismerik a jogszabályokat, vérbírókká váltak. Az egzisztenciaféltés is korrupció. Jogállamban a bírókat csak a jogszabályok kötik, de sajnos ez Magyarországon csak elmélet, a gyakorlat mást mutat (ezerszámra tudok jogellenes ítéleteket felmutatni, sok közülük megtalálható a precedensként közzétett ítéletek közt.  Számos peranyag kapcsán az ország minden bírósága ismeri az bizonyítási eljárásomat. Mai napig érdemben senki nem cáfolta, ellenben a bírók igyekeznek ignorálni a számukra kényes hivatkozásokat. A bankok képviselőinek szinte semmi dolguk, a bírók elvégzik a bankok védelmét nélkülük is. Elgondolkodtató hogy a PSZÁF elnöke elég jól teljesítette a bűnszervezet elvárását ahhoz, hogy felbukjon az Bankszövetség főtitkári posztjára. A bűnösség fokát az igazságszolgáltatásnak kellene megállapítania, ha lenne ilyen Magyarországon, de nincs. Miközben a kiflilopás megtorlásán ügyködnek a szemük láttára széthordták az országot, tönkretették a gazdaságot és karhatalmi erőket arra használták, hogy a jogellenes követelések alapján foganatosított kilakoltatásoknál a bűnözőket biztosítsák. A rend őrei szemrebbenés nélkül közreműködtek családok utcára tételében, mert a jogellenesség hiába harsog a kormány és szervei vezetői süketek rá.

Ezt a levelet is azért írtam meg, mert esélyt szeretnék adni arra, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba és lehetőleg a tiszta vizet az ország vezetése töltse bele, bárki kerül is döntési pozícióba. A jogállamiságot, mint alapkritériumot az Európai Unió is elvárja a tagállamaitól, de szerintem az lenne az üdvös mindenki számára, ha ezt a kérdést tagállami szinten tudnánk megnyugtatóan rendezni.

Semmi egyebet nem kívánok, csak annyit, hogy az írott és hatályos jogszabályok a XXI. században Európa szívében is kivétel nélkül érvényesüljenek úgy a bankok vezetőire, mint a sarki fűszeresre egyaránt.

 

Érd, 2021. április 13.

 

 

Tisztelettel:       .............................

devizaadós

 

 

 

Kúria

Budapest, Markó utca

Dr. Varga Zs. András

jogegységi tanács elnöke

 

Tisztelt Dr. Varga Zs. András bíró úr!

Tisztelt Dr. Bartal Géza bíró úr!

Tisztelt Dr. Csesznok Judit Anna bírónő!

Tisztelt Dr. Farkas Attila bíró úr!

Tisztelt Dr. Harter Mária bírónő!

Tisztelt Dr. Orosz Árpád bíró úr!

Tisztelt Dr. Vezekényi Ursula bírónő!

 

Alulírott Járvás Éva örömmel olvastam a Kúria 4/2021. PJE-be foglalt állásfoglalásukat és ennek értelmezésével kapcsolatosan merültek fel kérdéseim. Kérem tisztelettel, - szerződések felmondásával kapcsolatos jogérvényesítés kérdéseinek egyértelmű megítélése érdekében - az alábbi kérdéseim szíves megválaszolását, mely válaszokkal a 4/2021. PJE-ben megfogalmazott ajánlás pontosabban értelmezhető lesz.

 

Kérdés 1. :

Lehetséges-e a kölcsön jogviszonyt létezőnek tekinteni a pénz rendelkezésre bocsátásának napján aláírt – szerződésszegés esetén felmondható - kölcsön jogviszonyt rögzítő írásbeli szerződés nélkül?

Kérdés 2.:

A hitelintézetnek a szerződés teljesítéseként a felek közötti elszámolása tekintetében – ahhoz, hogy meghatározható legyen a felmondás idején fennálló pénzügyi helyzet – kötelező jelleggel figyelembe kell-e venni a 2000. évi C. tv. és 250/2000 Kormányrendelet bizonylatokra, nyilvántartásra és értékelésre vonatkozó rendelkezéseit?

 

Kérdés 3. :

A felmondás napján fennálló pénzügyi helyzet, a tartozás/követelés értékének meghatározása tekintetében milyen értékelési módszert kell alkalmazni, ha a hitelező devizaösszegben határozza meg a követelését és sem a szerződés, sem más irat, sem kúriai útmutatás nem tér ki az értékelés módszerére?

Kérdés 4. :

Amennyiben pénzügyileg nem megalapozott a jogviszony hitelező által történő felmondása, akkor a felmondás jogellenes, érvénytelen vagy érvényes de hatálytalan?

Mely jogszabályhely szabályozza az alaptalan felmondás megítélését és jogkövetkezményét?

 

Bővebben

 

1.)

 

A 4/2021. PJE a „fogyasztói kölcsönszerződések felmondása jogszerűségének megítélése” tárgyában folytatott le vizsgálatot és hozott határozatot.

Tapasztalatom alapján biztonsággal mondhatom – minden pénzintézet sok száz szerződését pénzügyileg elemeztem -, hogy Magyarországon a fogyasztók nem írtak alá Ptk. 522. § (1) által kötelezően előírt Kölcsönszerződést, azaz a kölcsön jogviszony a törvényi kötelezés ellenére a pénz folyósításakor nem került Hpt. szabályai szerint rögzítésre. Az aláírt szerződések Ptk. 522.§ által rögzített „deviza alapú” bankhitelszerződések, melyek a hitelezők kötelezettségvállalását tartalmazzák arra vonatkozóan, hogy a hitelező az általa ajánlott és a hitelszerződésben rögzített kölcsön forrását rendelkezésre tartja a szerződésben rögzített feltételek teljesülésének igazolásáig. Ezt a kötelezettségvállalást általában a szerződés 1. pontja tartalmazza.

A vizsgálat tárgyát képező Gvf.VII.30.212/2019/6. számú ítélet 1. pontja rögzíti, hogy „2008. május 16-án deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelynek értelmében az I.-II rendű alperesek 15.000.000,- Ft összegű kölcsön folyósítását vállalták a felperesek részére...”

A Kúria tényként tévesen rögzíti, hogy kölcsönszerződés jött létre, mert a szerződés tartalma az, hogy a hitelező vállal kötelezettséget arra, hogy 15.000.000,- Ft összegű kölcsönt fog nyújtani a felperesek részére. A szerződés tartalma alapján Ptk. 522.§ -ban megfogalmazott bankhitelszerződés. Ez abból is kitűnik, hogy a pénzt ezen a napon nem bocsátotta rendelkezésre, csupán annak rendelkezésre tartását vállalta meghatározott ideig.

A hitelezői ajánlat kölcsönné válása feltételekhez kötött és esetleges. A kölcsönné válás elvárt előfeltételeinek teljesülését követően az is szükséges, hogy a hitelt a hiteligénylő lehívja és ekkor, csak ekkor a hitelszerződésben vállaltak szerint a pénzintézet Ptk. 522.§ (1) értelmében köteles a kölcsön szabályszerű létrehozására. Hitelező Ptk. 211.§ (1) alapján kötve van az ajánlatához, attól nem térhet el. A hitelezői ajánlat csak ajánlat és nem teljesített gazdasági esemény, azaz nem kölcsön. A hitelszerződések nem igazolják azt, hogy a kölcsön létrejött, ha létrejött, akkor mekkora összegben, milyen pénznemben és milyen tulajdonságokkal. Semmi nem igazolja azt, hogy a hitelszerződésben tett hitelezői ajánlat az ajánlat szerint valósult meg. A kölcsön tényleges megvalósulást Ptk. 522.§ (1) alapján a pénz rendelkezésre bocsátása napján Kölcsönszerződésben kell rögzíteni, mely aláírt Kölcsönszerződés alapján lehet Ptk. 523.§ rendelkezése szerint a kölcsönt meghatározni és visszafizetni. Hpt. 210.§ (1) értelmében a Kölcsönszerződést írásba kell foglalni Hpt. 213.§ által előírt tartalommal.

A pénz rendelkezésre bocsátása napján a felek nem írtak alá kölcsön jogviszonyt rögzítő kölcsönszerződést. Kölcsönszerződés hiányában a hitelezők követelése bírói úton nem érvényesíthető követelés. A pénz rendelkezésre bocsátásának jogalapja nem került szerződésbe foglalásra. A Kölcsönszerződés megkötésére Ptk. 522.§ a hitelezőt kötelezi.

A Kölcsönszerződés létrehozása azért is hitelezői kötelem, mert a szabályosan aláírt kölcsön jogviszonyt rögzített szerződés, mint pénzügyi instrumentum az alapbizonylata a kölcsön folyósításának napján történő nyilvántartásba vételének Sztv. 20.§ (2) rendelkezésének megfelelően forintértéken. Ezt követően a kölcsönt a Sztv. szerint amortizált bekerülési értéken kell nyilvántartani. Devizában folyósított kölcsön esetén a folyósítás napján számított forintérték nyilvántartásba vételt Sztv. 60.§ (1) rendelkezése kötelezi. Hpt. 131.§ (1), (2) kötelezi a pénzintézetet a szerződés teljesítése tekintetében a Sztv. szabályai szerinti elszámolásra. Ez annyit jelent, hogy Ptk. 523.§ rendelkezése szerint visszafizetendő kölcsönt a Sztv. által kötelezett forintérték nyilvántartás alapozza meg, tehát a felek közötti elszámolás a törvény által kötelezetten forintértéken történik.

A pénzintézetnek nem tiltott, hogy üzleti megfontolásból, marketing céllal, piackutatási céllal vagy más céllal más kimutatásokat is vezessen, így a kölcsönt nem tiltott a forinttól eltérő más pénznemben is nyilvántartani, de ez nem mentesíti a hitelezőt a törvényi kötelezettsége alól.

Azért is fontos a hitel és a kölcsön határozott elkülönítése, mert a hitel (bank kötelezettsége) és a kölcsöntörlesztés (bank követelése) Sztv. 15.§ (9) alapelv szerint egymással szemben nem számolható el. A devizában történő nyilvántartást értékelés szempontjából Sztv. 59/A § (4) d., kötelező a hitelezői kötelezettségtől elkülönítetten nyilvántartani.

A szabályos elkülönítése a hitel és a kölcsön jogviszonynak elengedhetetlen törvényi követelmény. A hitelt nem szabad kölcsönként értelmezni.

Sok száz deviza alapú szerződés pénzügyi tartalmi vizsgálatát végeztem el, és megállapítottam, hogy mindegyik bankhitelszerződés. Miért nem mondhatja fel a hitelező a bankhitelszerződést:

a. Ptk. 211.§ (1) alapján ajánlatához kötve van.

b. A bankhitel szerződés a folyósítás napján természeténél fogva a felek közreműködése nélkül megszűnik.

A hitelkeret kimerült, egyenlege nulla. Jogszerű teljesítés esetén a bank teljesítette az ajánlott kölcsön létrehozását. Ha megtörtént a pénz rendelkezésre bocsátása, kölcsönszerződés megkötése, a kölcsön forintértéken történő nyilvántartásba vétele, tehát teljesítésre került. A deviza alapú hitelek esetén azonban csak a pénz átadása történt meg, így ismeretlen, hogy milyen jogalap szerint, és a törvény által kötelező forintérték nyilvántartásba vétel is sok esetben elmaradt Akár létrehozta a hitelező a kölcsön jogviszonyt, akár nem, a hitelszerződés a folyósítás napján, de legkésőbb a rendelkezésre bocsátási idő utolsó napján megszűnik.

c. A hitelszerződést hitelező akkor sem jogosult felmondani, ha az abban foglalt kölcsönajánlat részeként a létrehozandó kölcsön vonatkozásában felmondási okot is rögzít.

Miért nem mondhatja fel a hitelező a kölcsönszerződést?

d. Kölcsönszerződés nem került írásba foglalásra, felek nem írtak alá valós adatokat tartalmazó kölcsön jogviszonyt rögzítő szerződést. Ez okiratilag bizonyított általános hitelezői mulasztás. Ptk. 525.§ csak a jogszerűen létrehozott kölcsönszerződésre vonatkozóan rögzít felmondási okokat, melyek a hitelszerződésre nem terjeszthetők ki. Mindezek alapján látható, hogy a Kúria 4/2021 PJE ajánlása egy hitelező által létre nem hozott provizórikusan elképzelt „kölcsönszerződés” felmondásának körülményeit vizsgálja, amely eleve lehetetlen jogi aktus. Hibás premisszából nem lehet helyes következtetést levonni.

Kérdés 1. :

Lehetséges-e a kölcsön jogviszonyt létezőnek tekinteni a pénz rendelkezésre bocsátásának napján aláírt – szerződésszegés esetén felmondható - kölcsön jogviszonyt rögzítő írásbeli szerződés nélkül?

Amennyiben a jogegységi tanács véleménye az, hogy igen, akkor kérem jelöljék meg azt a joghelyet, amely felmentést ad a hitelezőnek Ptk. 522.§, 523.§ Hpt. 210.§ (1), Hpt. 213.§ és Sztv. 165.§ rendelkezései alól figyelemmel arra is, hogy a szerződés tartalmára és jogszerű teljesítésére vonatkozóan Ptk. 200.§, 305.§ és 523.§ tekintetében Ptk. 685.§ valamennyi jogszabály figyelembe vételét kötelezően előírja.

Ennek a kérdésnek a tisztázása azért szükséges, mert mielőtt a felmondást vizsgáljuk tisztázni kell, hogy van-e felmondható szerződés.

Felhívom tisztelt jogegységi tanács figyelmét arra, hogy a szerződéseket a valós tartalmuk alapján kell megítélni és nem az esetlegesen helytelenül alkalmazott pénzügyi terminológia szerint, a Sztv. 16.§ (3) tartalom elsődlegessége a formával szemben alapelvet figyelembe véve.

 

2.)

 

A 4/2021. PJE. további megállapításait akként értelmezem, hogy elképzelem, hogy esetleg ha lenne aláírt kölcsönszerződés akkor annak milyen – egyébként a hitelszerződésben is megfogalmazott – felmondási okai lennének pénzügyi teljesítést alapul véve.

 

A 4/2021. PJE Indokolás II. részben a tanács arra ad útmutatást, hogy a „részbeni semmisséget kimondó DH1 törvényhez kapcsolódó, a semmisség miatt szükséges elszámolási kötelezettséget tartalmazó DH2 törvény csak a DH1 és DH2 törvény által szabályozott körben hat ki a szerződéses jogok és kötelezettségek alakulására, az érintett polgári jogviszonyok egészére nem hat ki.”

A DH törvények által deklaráltan tisztességtelenül felszámított összegek beszámítását a szerződés teljesítésébe a Ptk. szabályai szerint kell elvégezni és ez alapján állapítható meg, hogy a hitelező „felmondása” idején volt-e adósnak valós hátralékos tartozása, azaz volt-e a hitelezőnek az alá sem írt, ám létezőnek vélt kölcsönszerződés felmondására valós pénzügyi oka.

Ezzel kapcsolatban pontatlannak és félreérthetőnek vélem az iránymutatást, mert ugyan a tisztességtelenül felszámított összegek visszaszámításának módszertanát megemlíti – 54/2014 MNB rendelet -, de a teljes szerződés pénzügyi elszámolásának Hpt. 131.§ (1), (2) által megkövetelt, a 2000. évi C. tv. és 250/2000. Kormányrendelet által szabályozott alapelveit, értékelési módját és nyilvántartásra vonatkozó előírásait még említés szintjén sem tartalmazza. Ennek a kérdésnek a tisztázása nélkül nem teljesíthető helyesen a DH törvények által deklaráltan tisztességtelenül felszámított és adós által megfizetett összegek miatti korrekció. Álláspontom szerint a kölcsönelszámolás korrekció alapfeltétele az, hogy a hitelező rendelkezzen a Sztv. szabályai szerinti kölcsönelszámolással, amit korrigálni lehet.

Ellenőrzéseim során azt tapasztaltam, hogy ahogyan aláírt kölcsönszerződés sincs, úgy a Sztv. előírásainak megfelelő törvényes tőke-elszámolást sem készítettek a hitelezők, ezért a korrekciót nem a kölcsönnel összefüggésben készítették el. A törvényes elszámolást önkényesen elhagyva, egy törvény által tiltott elszámolás alapján keletkeztették a követelésüket csupán a szerződésben rögzítettekre hivatkozva.

Ez az elszámolási módszer elsősorban azért aggályos, mert Ptk. szerint a törvényi kötelezettség akkor is fennáll, ha arra a hitelező nem tér ki a szerződésben. Másod sorban azért is aggályos, mert a szerződésben hitelező által vállalt devizában való nyilvántartás módszertanát és értékelési útmutatóját egy szerződés és annak mellékletei sem tartalmazzák. Minden szerződés, majd a DH törvények is és az eddigi kúriai PJE-k kizárólag a mértékegységként alkalmazott árfolyam meghatározására tartalmaz iránymutatást, de egyik sem tartalmaz arra vonatkozó leírást, módszert, hogy a mértékegységként alkalmazott árfolyammal milyen értékelési módszer szerint kell nyilvántartani a kölcsön értékét, ami nem más, mint a fennálló tőketartozás.

Sztv. 59/A § (7) határozott tiltást tartalmaz a kölcsön valós értéken történő értékelésére, mely jogszabályt a hitelezők figyelmen kívül hagyták.

A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok egy része nem követeli meg a hitelezőktől Ptk. 522.§ előírása szerint a „kölcsönszerződés” tényleges létét és a Hpt. 131.§ (2) rendelkezése szerint a „kölcsönszerződés” 2000. évi C. tv. szabályai szerinti elszámolást.

Kérdés 2.:

A hitelintézetnek a szerződés teljesítéseként a felek közötti elszámolása tekintetében – ahhoz, hogy meghatározható legyen a felmondás idején fennálló pénzügyi helyzet – kötelező jelleggel figyelembe kell-e venni a 2000. évi C. tv. és 250/2000 Kormányrendelet bizonylatokra, nyilvántartásra és értékelésre vonatkozó rendelkezéseit?

Amennyiben a tanács véleménye az, hogy nem kell figyelembe venni, akkor kérem megjelölni azt a joghelyet, amely felmenti a pénzintézetet Hpt. 131.§ (2) rendelkezése alól.

 

3.)

 

A hitelszerződések a hitelező által ajánlott kölcsön leírásában nem rögzítik a hitelező által vállalt devizában való nyilvántartás módszerét, értékelési szabályát. A vizsgált ügyben szereplő szerződés sem tartalmaz erre vonatkozó tájékoztatást, ezért a kölcsön elszámolása csak a szerződés alapján lehetetlen. Szükséges hozzá ismerni a kölcsönre vonatkozó speciális értékelési szabályt, mely szabály akkor is meghatározza a kölcsöntartozást, ha a szerződés e tekintetben hiányos.

A vizsgált ítéletben értékelés nélküli devizaösszegek szerepelnek, melyek így meghatározatlanok és jogellenesek, sértik 9000/1946. M.E. r. 1.0, 11.§, 12.§ rendelkezéseit.

Az értékelés nélküli devizaösszegek az mértékegység a értékelési módszer nélkül értelmezhetetlenek, szinonimái a valamennyi, bármennyi, akármennyi fogalmaknak. A Sztv. szabályait figyelembe véve a kölcsön jogviszonyból soha nem keletkezhet devizaösszegre szóló hitelezői követelés. A kölcsönkövetelés és a devizakövetelés egymást kizáró pénzügyi fogalom.

Sztv. szabályai szerint a kölcsön forintértéke a folyósítás napján rögzül akkor is, ha a folyósítás ténylegesen idegen devizában történt. Forintban történő folyósítás esetén a folyósításkor rögzített forintérték semmilyen számítgatás miatt nem torzulhat. A bank vállalt nyilvántartása nem valós gazdasági esemény, így annak valós gazdasági eseményként való realizálása tiltott elszámolás. A Sztv. szabályaival ellentétes elszámolás nem megengedett.

A kötelezően vezetendő forintérték nyilvántartás vonatkozásában értékelésről nem beszélünk, hiszen a forint a 9000/1946. M.E r. és Alaptörvény Alapvetés „K” cikke alapján maga az érték meghatározásának mértékegysége és értékelési tényezője mindig 1.

A kölcsön devizában kimutatott összegét 250/2000. Korm.r. 12.§ (2) c., alapján rendszeresen értékelni kell, oly módon, hogy 250/2000 Korm.r. 9/A § (3), 9/B § (1) rendelkezésének megfelelően a Sztv. 59/A § (7) tiltását figyelembe véve kell értékelni. Amennyiben a folyósításkor a számításhoz alkalmazott árfolyamtól a szolgáltató eltér – ami eleve Sztv. 59/A § (7) tiltásába ütköző – úgy az eltérés értéktorzító hatását átértékeléssel ki kell küszöbölni.

Kérdés 3. :

A felmondás napján fennálló pénzügyi helyzet, a tartozás/követelés értékének meghatározása tekintetében milyen értékelési módszert kell alkalmazni, ha a hitelező devizaösszegben határozza meg a követelését és sem a szerződés, sem más irat, sem kúriai útmutatás nem tér ki az értékelés módszerére?

 

4.)

 

A 4/2021. PJE IV. 7. pontban jogegységi tanács álláspontja szerint „a fogyasztói kölcsönszerződéseket illetően a DH2 törvénynek megfelelő elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog szabályai szerint utólag vizsgálja, hogy alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása... A jogegységi tanács megjegyzi, hogy ha az állapítható meg, hogy az adósnak a felmondáskor fennállt olyan lejárt tartozása, amely --- megalapozhatta a felmondást, a felmondás jogszerűnek minősül...”

A bírósági gyakorlat nem egységes a tekintetben sem, hogy amennyiben a hitelezőnek a felmondásra nincs alapos indoka, tehát számszakilag egyértelműen bizonyítható, hogy a felmondáskor a jogszerű teljesítés tekintetében az adósnak nem volt lejárt tartozása, nem szegte meg a szerződést, akkor a hitelező felmondását miként kell megítélni. Némely bíróságok ilyen esetben a felmondás érvényességét állapítják meg, más bíróságok a felmondást jogellenesnek ítélik meg, de mégis érvényesnek, megint mások a felmondást hatálytalannak tekintik. Ez elég nagy zavart mutat a bírósági gyakorlatban.

Kérdés 4. :

Amennyiben pénzügyileg nem megalapozott a jogviszony hitelező által történő felmondása, akkor a felmondás jogellenes, érvénytelen vagy érvényes de hatálytalan?

Pontosan mely jogszabályhely szabályozza az alaptalan felmondás megítélését és jogkövetkezményét?

Válaszukat kérem e-mail útján az info@jstudio.hu címre küldeni szíveskedjenek.

Érd, 2021.05.13.

Járvás Éva

Érd, Riminyák út 61-06-30-9004873

 

Forintosítás – “a mai napig nem történt meg a “deviza kölcsönök” törvényes elszámolása. Fogyasztóvédelem ennek ellenőrzését szabotálta. A Bank az elszámolásával nem csak a 2000. évi C tv. és 250/2000 Kormányrendelet előírásait szegte meg súlyosan, hanem az Elszámolási törvényt sem teljesítette. Egy devizakereskedés elszámolását nem lehet megfeleltetni a kölcsön elszámolásával.

A számviteli törvény a gazdasági események elszámolását szigorúan szabályozza. Megsértése gazdasági bűncselekmény. Bankok felelős vezetői büntetőjogi és kártérítési felelősséggel tartoznak.”

[good_old_share]

Miniszterelnöki Hivatal, Dr Lázár János részére

erkeztetok@me.gov.hu

Petició

Európai Parlament, Judit Sargentini Képviselő Asszony

judit.sargentini@europarl.europa.eu

vizsgálat kérése

Magyar ENSZ Társaság, Nemzetközi Bíróság

menszt@menszt.hu

Feljelentés

 

Alulírott, a devizahitelezésnek nevezett bűncselekmény károsultja magyar és uniós állampolgárokként az alábbi petíciót nyújtok be Magyar Állam felé,

melyet egy úttal a Magyar Állam elleni feljelentésként megküldök az Európai Parlamentnek és a Nemzetközi Bíróságnak a Magyar Állam  bűnpártoló magatartásának  kivizsgálása céljából.

Petició

 

7 év tényfeltárás után semmi szükség a magyarázkodásra. A tényfeltáró anyagot eljuttattam a legfőbb ügyészségre, és a szakminisztériumokba is. 1 millió deviza alapú kölcsön ügylet okirati bizonyítéka decentralizáltan renelkezésünkre áll. A Magyar Állam nem mondhatja, hogy nincs tudomása az elkövetett bűncselekményekről.

Egymilliónál több okirati bizonyíték elegendő ok a magyar pénzügyi maffia szervezésében elkövetett gazdasági bűncselekmény kárvallottjainak pénzügyi és erkölcsi állami kárpótlására.

Az állam aktív bűnpártoló közreműködése nélkül nem követhették volna el magánjogi kereskedelmi bankok a deviza alapú kölcsönzésnek nevezett, de valójában rabló szerencsejátékként működő fosztogatást. A magánjogi kereskedelmi bankok a Magyar Állam segédletével a kölcsön jogviszonyból eredő követelés helyett bizonyítottan swap szerencsejáték fogadás alapján jogalap nélküli követelésekre hivatkozva fosztogatták ügyfeleiket, vállalkozókat, magánszemélyeket és az állami kincstárat is.

A szervezett gazdasági bűncselekménynek több ezer halálos áldozata van, családok százezrei hullottak szét és százezrek menekültek a hazájukból külföldre. Az okozott nem anyagi kár felbecsülhetetlen, az anyagi kár több százezer milliárd forint.

Azonnali Devizahiteles Kárpótlási Törvényt követelünk!

Követeljük

 

• a magyar államtól a devizahitelezés néven elhíresült bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény teljes mértékű feltárását,
• a bűnelkövetők és a bűnsegédek név szerinti megnevezését és számonkérését,
• a bűncselekmény elkövetőinek teljes vagyonelkobzását és a törvényeink szerinti  szankcionálását,
• a magyar állam haladéktalanul, soron kívül alkossa meg a devizahitelezés bűncselekmény támogató együttműködése miatt okozott társadalmi károk megtérítése érdekében a deviza alapú hitelezés kárpótlási törvényét.

[emailpetition id=”1″]

A Magyar Állam 2017 december 31-ig alkossa meg a Kárpótlási törvényjavaslatot és vigye a parlament elé, továbbá tegye meg a szükséges intézkedéseket a teljes feltárásra, a felelősök előállítására és a bűnelkövető pénzintézetek vagyonának lefoglalására.

Amennyiben a Magyar Állam nem teszi meg a kellő intézkedéseket, úgy 2018.január 1-től a követelve az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való jogunkat, továbbá kártérítési igényünket nemzetközi bíróságon fogjuk érvényesíteni a Magyar Állammal szemben.

Indoklás

 

Magyarországon mára több mint 4000 halálos áldozata van az állami támogatással elkövetett banki terrornak.  Őket az állam nem védte meg a gazdasági bűnszervezettel szemben. Nem védte meg azokat a – számuk több százezerre tehető – családokat se, akiknek az egészségét, és lelkierejét, munkavégző képességét emésztette fel az állami segédlettel elkövetett banki rablás. Nem védte meg azokat a családokat se, akik a banki önkény elöl menekülve elhagyták az országot.

Az állam a bűncselekmény elkövetőin kívül senkit nem védett meg. Minden tevékenysége arra irányult, hogy legalizálja a bűncselekményt. Ezért a magyar állam kártérítési felelősséggel tartozik. Dolgozza ki és haladéktalanul hozzon törvényt az állami kárpótlásról és állítson fel fedhetetlen ügyészekből álló különleges nyomozó egységet, melynek feladata a bűncselekmény teljes feltárásra és a felelősök személyének megnevezésére.

Állami szabotálás, állampolgárok jogfosztása

Állami károkozás felelőssége

Magyar Nemzeti Bank

A MNB osztozott a bűncselekményből származó lopott milliárdokon. Maga is bűnelkövető.

Követeljük Dr. Matolcsy György MNB elnök azonnali felmentését és a vizsgálatok befejezéséig őrízetbe vételét, és vagyonának zárolását.

Fogyasztóvédelem felhívásra sem volt hajlandó vizsgálatot folytatni a kereskedelmi bankoknál a deviza alapú kölcsönök jogszabályoknak megfelelő egyenleg-nyilvántartás ellenőrzése témában.  Magyar Nemzeti Bank Fogyasztóvédelme látszat szervezet, amely megtagadja az érdemi fogyasztóvédelem ellátását.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot, vizsgálja meg és állapítssa  meg a Magyar Nemzeti Bank és felelős vezetőinek büntetőjogi és kártérítési felelősségét a magyarországi deviza alapú kölcsönzés elnevezésű szervezett bűncselekményben való támogatló részvétel alapján.

Fogyasztóvédelem szabotálása

A Pénzügyi Békéltető Testület döntéshozói testületei nyíltan szabotálják a hatályos magyar törvényeket. Pénzügyi vita esetén ténylegesen nem vizsgálják meg a bank jogsértő elszámolásait. Szándékosan félremagyarázzák a pénzügyi fogalmakat, és ellehetetlenítik a laikus ügyfél jogérvényesítését.  Ezt tapasztalatból állítom mivel számtalan esetben, mint megbízott adósi képviselő kellően érthető magyarázattal tártam a PBT testületei elé a bankok teljesítésében fellelhető jogszabálysértéseket, melyek az elszámolás hibáira mutattak rá. Hangsúlyozom, hogy nem a 2014-es DH törvények elszámolásával kapcsolatos elszámolási hibákról van szó, hanem a Számviteli törvény megsértéséről, egyenleghamisításról.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot

vizsgálja meg és állapítsa meg a Magyar Nemzeti Bank és felelős vezetőinek büntetőjogi és kártérítési  felelősségét a magyarországi deviza alapú kölcsönzés elnevezésű szervezett bűncselekményben való támogatló részvétel alapján.

Közjegyzők a bankok kiszolgálása érdekében szabotálják a hatályos törvényeket

9000/1946 évi ME rendeletet figyelmen kívül hagyva tömegesen állítottak ki közjegyzői okiratot hamis értékre.  A kölcsön – a deviza alapú kölcsön is – pénzértékre szóló megállapodás.  Kölcsön jogviszony esetén a pénzértéket a 9000/1946 ME rendelet 11.§  alapján forint pénznemben kell meghatározni minden közjegyzői okiratban.

A 2000 évi C. törvény 60.§ alapján is kötelező a forintérték meghatározása. A közjegyzőknek nem csak a közjegyzői törvényt kell betartaniük, hanem minden hatályos jogszabályt. A devizalapú kölcsönök közjegyzői okiratában egyértelműen meg kellett volna jelölniük a kölcsönértéket forintban. Ehelyett a főbűnös bank által előre megírt szöveggel készítették el a törvénysértő okiratokat. Ezért az együttműködésért összességében milliárdos nagyságrendú közjegyzői díjakat szedtek be, melyet szintén a kárvallottakkal fizettettek meg.

A közjegyzők az államot képviselik. Amiért ezt a bűnsegédletet az állam elnézte, sőt a jogérvényesítés ellehetetlenítésével – pl. peresítés esetén irreálisan magas illeték kirovása – támogatta kárpótlással tartozik.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot

vizsgálja meg és állapítsa meg a magyarországi deviza alapú kölcsönök közjegyzői okiratát hamis értékre – nyitott devizaösszeg – kiállító közjegyzők büntetőjogi és kártérítési felelősségét a szervezett bűncselekményben való támogatló részvételük alapján.

Földhivatalok bűnsegéd együttműködése

A Földhivatalokban a deviza alapú kölcsönök jelzálog bejegyzése magyar forinttól eltérő pénznemben törvénysértő.  A kölcsön jogviszony alapján történt érték nélkül megjelölt nyitott devizapozíció zálogjogként való bejegyzése sérti a 9000/1946 évi ME rendlet 11.§-át, a 2000. évi C tv. 60. §-át.

A földhivataloknak nem csak az Inytv.-t kell betartani, hanem az összes hatályos jogszabályt.

Az Inytv. a zálogbejegyzés pénznemében választási lehetőséget biztosít, de mivel kölcsön jogviszony esetében más jogszabályok nem engedik meg a választást még más pénznemben való nyilvántartás esetén sem, így az Inytv. biztosította választási lehetőség kölcsön jogviszony esetén nem valós.

A földhivatalok akkor jártak volna el jogszabályoknak megfelelően, ha a zálogjog bejegyzést nyitott devizapozícióra visszautasították volna, vagy hiánypótlást kértek volna a kölcsönérték forint pénznemben való megjelölésére.  Ezt nem tették. Még akkor sem, amikor erre a jogsértésre felhívtam a figyelmüket.

Állami hatóságként saját hatáskörben kellett volna javítaniuk az adós ügyfél kárára elkövetett jogsértést. Így viszont a földhivatalokon keresztül az állam támogató együttműködését élvezte, élvezi mai napig a főbűnös pénzintézet.

Ezért a bűncselekmény támogató magatartásáért az állam kárpótlással tartozik az kárvallott adósok felé.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot

vizsgálja meg és állapítsa meg a magyarországi deviza alapú kölcsönök földhivatali jelzálog bejegyzését hamis értékre – nyitott devizaösszeg – kiállító földhivatalok felelős vezetőinek büntetőjogi és kártérítési felelősségét a szervezett bűncselekményben való támogatló részvételük alapján.

Ügyészségek bűnsegédlete

A nyomozó hatóságok évek óta megtagadják a devizahitelezéssel elkövetett különösen nagy társadalmi károkat okozó bűncselekmény feltárását. Ez ügyben tett feljelentéseket vizsgálat nélkül utasítják el még ma is.

Olyan esetekben is elutasítják a vizsgálatot, amikor okirati bizonyítékkal van alátámasztva a bűncselekmény elkövetése. Ezzel az ügyészségek szabotálják az adósok Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való állampolgári jogait. Továbbá szabotálják a hatályos magyar törvények  – Ptk, Hpt, Sztv, 250/2000 Korm.r. 9000/1946 ME r. – megsértésének feltárását, a bűnelkövetők számonkérését.

2014-es DH törvények kötelezővé tették a pénzintézetek számára az elszámolásának részletező kimutatását kiadni adósok részére. Ezek az elszámolások minden kölcsönhöz nálunk vannak, és egyértelmű terhelő bizonyítéka annak, hogy a pénzintézetek  nem a kölcsön jogviszony alapján számolták a tartozás összegét ügyfeleik felé, jogalap nélkül felszámított összegeket követeltek, és jogalap nélkül felszámított követelések alapján lehetetlenítettek el vállalkozásokat, családokat.

Az állam felelőssége az ügyészségek szabotáló magatartása, így az állam kárpótlással tartozik.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot

vizsgálja meg és állapítsa meg a magyarországi deviza alapú kölcsönök elnevezésű szervezett bűncselekmény feltárását megtagadó legfőbb ügyészség felelős vezetőinek büntetőjogi és kártérítési felelősségét a szervezett bűncselekményben való támogatló részvételük alapján.

Bíróságok jogfosztó magatartása

Az állam a magas illeték kiszabásával eleve ellehetetleníti, hogy az állampolgárok a jogaik orvoslására polgári bírósághoz fordulhassanak. Azok, akik a magas illetékek ellenére kiálltak igazukért és bírói döntés reményében perre mentek a pénzintézettel, megtapasztalták, hogy a bírók nem a jogszabályok alapján hozzák meg a döntéseiket, hanem felsőbb elvárásnak eleget téve.

A bírók szabad mérlegelését a kúria jogegységi határozatokkal befolyásolja, mely jogegységi határozatok egy sor hatályos törvényt figyelmen kívül hagyva fogalmazódtak meg. Mivel a jogrendszer komplexitásából kiemelve magyaráz néhány momentumot, így félrevezető iránymutatásokat ad a bíróknak.

A bíróságok is állami szervként működnek, így az állam kárpótlási felelősséggel tartozik, ha annak olyan vezetősége van, amely egy bűnszövetkezetet támogat.

Köztudomású, hogy a kúria vezetői a Bankszövetség irányítása alatt áll.  Pl. Dr Wellman György levélben kért bocsánatot magánjogi Bankszövetségtől, amiért a bankoknak kedvezőtlen határozatot mert hozni egy bíró.

Kérem az Európai Parlamentet és a Nemzetközi Bíróságot

vizsgálja meg és állapítsa meg a magyarországi deviza alapú kölcsönök elnevezésű szervezett bűncselekményben kezdeményezett polgári peres eljárások ellehetetlenítésében való aktív közreműködése alapján a Kúria felelős vezetőinek büntetőjogi és kártérítési felelősségét.

Állapítsa meg a Magyar Állam kártérítési felelősségét a magára hagyott banki károsultakkal szemben.

A gazdasági bűncselekmény leírása

Számviteli egyenlegcsalás

Számviteli törvény megsértése deviza alapú kölcsön számítása során.

2015-ben az Elszámolási törvény kényszere alatt Pénzintézeteknek Adós kérésére kötelezően  meg kellett küldeni az önmaga elleni terhelő bizonyítékot, amit „Elszámoló levélnek” és „Részletes elszámolásnak” nevezett, de a kölcsön jogviszonyhoz elszámolásilag nincs köze, hiába adták azt a címet neki, hogy kölcsönelstzámolás.

Az elszámolást nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján kell megítélni. Ezen két okirat a bizonyítéka annak, hogy pénzintézetek nem a kölcsön jogviszony alapján számoltak el ügyfeleik felé, és nem a kölcsön jogviszony alapján kreáltak követeléseket.

Az általuk megküldött „Elszámoló levél” és „Részletes elszámolás” nem a jogszabályoknak megfelelő kölcsön számításait tartalmazza, hanem egy egészen más pénzügyi művelet elszámolását. Ellenőrzés alapján megállapítható, hogy bankok és pénzintézetek által megküldött elszámolás egyértelműen és vitathatatlanul Forex trade devizapáros spekuláció elszámolása. A forintosításkor nem a kölcsön egyenlegét váltották forintra, hanem a nyitott devizapozíciót zárták.

Nem a kölcsön jogszabályok által szabályozott egyenlegének forintosítása történt meg, hanem a Swap árfolyam-spekuláció kölcsönösítése, forintra zárása.

A feltárt elszámolási hiba nem tartozik a DH1, DH2 törvény hatálya alá, mivel nem az abban szabályozott részkérdések hibáira mutatok rá, hanem a bankok és pénzintézetek elszámolásának alapvető törvénytelenségére, amely mind a DH törvények előtt, mind az után fennáll.

A forintosítás a bankok további törvénysértése miatt nem érte el a célját.

Bankok a futamidő alatt szándékosan nem vezették a devizaalapú kölcsönhöz a Számviteli törvény által előírt nyilvántartást sem forintban, sem devizában, annak ellenére, hogy a törvény kötelezi mindkettőre.

A kölcsön nyilvántartásának hiányából eredő hiányzó számítási alap (egyenleg), lehetetlenné teszi a jogszabálykövető tartozásszámítást. A nyilvántartás vezetésének hiánya miatt a kölcsönnek nincs egyenlege, mely a valós fennálló tartozást mutatná.

Bank a kölcsön egyenlege helyett egy nyitott devizakereskedési pozicióból határozta meg a tartozás összegét, mely eljárást a Számviteli törvény határozottan tilt.

A tartozás meghatározásának jogszabálykerülő módja számszaki anomáliáiákat is okozott.

Minden szerződő félnek joga van ellenőrízni, hogy másik szerződő fél teljesítése jogszerű-e. A bankok és pénzintézetek teljesítését a devizaalapú kölcsönök vonatkozásában leellenőrztük. A törvénysértés egértelműen megállapítható és bizonyított.

Hogyan szabályozzák a hatályos törvények a devizakölcsön elszámolását?

Magyarországon minden vállalkozás gazdasági eseményeinek elszámolását a

2000. évi C törvény szabályozza.

A Számviteli törvény minden elszámolás fundamentuma.

Minden egyéb kölcsönt szabályozó törvény, kormányrendelet és MNB rendelet csak ezzel összefüggésben értelmezhető. Az ellentétes értelmezés törvénysértéshez vezet.

Magyarországon minden gazdasági esemény elszámolási fundamentuma a 2000. évi C törvény. Minden ezt követő Kormányrendelet, Hpt, Ptk, DH1, DH2 jogszabály és MNB rendelet csak a Számviteli törvénnyel összhangban értelmezhető. A Számviteli törvény rendelkezéseivel ellentétes értelmezés törvénysértéshez vezet.

Amennyiben részletesen megvizsgáljuk a Számviteli törvény kölcsönre vonatkozó minősítési és értékelési szabályait, világosak és egyértelműek lesznek a Hpt. és Ptk. kölcsönt szabályozó rendelkezései is. Nem hiába kerülik a Bankok a Sztv., Hpt., Ptk. egymást támogató összefüggéseinek megvilágítását.

Tehát amiben nincs eltérés (szigorítás) azt a Tv. szerint kell alkalmazni. A Kormányrendelet nem ad kibúvót a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő nyilvántartás szempontjából történő pénzügyi minősítése és értékelése alól.

A minősített és Tv. rendelkezései alapján értékelt eszközök nyilvántartásáról és forintra váltásáról rendelkezik. A devizaalapú kölcsönöket a nyilvántartási effektivitásnak megfelelően devizában is !!! nyilván kell tartani, és a Tv. szerint vezetet nyilvántartás egyenlegéből származtatott tartozást kell forintra váltani.

A kölcsön jogviszonyból származó követelés forint és devizia-nyilvántarásának értéke szinkronban kell álljon.

az 1996. évi CXII. törvény (Hpt)

A Bankok tisztességtelensége miatt született 2014-es törvényi rendelkezések sem értelmezhetők önmagukban, mivel azok csak egy részprobléma kiküszöbölésére születtek. Megjegyzem teljesen feleslegesen, mert olyan kérdéseket szabályoz, ami már amúgy is szabályozott. Duplikál.

Ez a tény is azt mutatja, hogy a Bankszövetség el akarja terelni a Bíróságok, de még a jogalkotó figyelmét is a 2000. évi C. törvényről, hiszen látható, sőt bizonyítható, hogy a DH törvények az ő sugallatukra jöttek létre. (2014. November 9-I paktum a kormány és a Bankszövetség között, az Adós szerződő fél kizárásával.)

A 2014. évi XXXVIII. törvény, a 2014 évi XL. törvény, a 42/2014 MNB rendelet és az 54/2014 MNB rendelet sem értelmezhető helyesen a minden elszámolás alapjául szolgáló Számviteli törvény nélkül.

Bankokminden igyekezete arra irányul, hogy ezeken feleslegesen megszűlt jogszabályokat elszakítsák a törvényi alaptól. Az alaptól elszakítva azonban félrevezető és téves következtetések levonására alkalmasak.

Magyarországon 2000. évben a gazdálkodók számára megnyílt a lehetőség arra, hogy üzleti megállapodásaikat külföldi devizában, vagy deviza alapon kössék meg. Ugyanakkor 2000. évben a devizában vagy deviza alapon történő elszámolások mikéntjére is szigorú törvényi szabályozás jött létre.

A devizakölcsönök igazi forintosítási törvénye a szerződéskötés idején és ma is hatályos 2000. évi C. törvény.

Az Elszámolási törvény csak ezzel összhangban érthető meg. Az elszámolási törvény nem rendelkezik a kölcsön nyilvántartásának módjáról, minősítéséről és értékeléséről. Csak a kölcsönegyenleg forintosításáról rendelkezik. Ehhez azonban kell a kölcsönegyenleg, amely nyilvántartásáról, minősítésétől és értékeléséről a Számviteli törvény rendelkezik.

Egyik jogszabály sem értelmezhető teljes egészében, ha a fundamentumként szolgáló Számviteli törvényt figyelmen kívül hagyjuk.

A bankok részletes elszámolása bizonyítja – minden banknál és pénzintézetnél azonos módon, tehát minden devizaalapú kölcsönszerződésnél -, hogy a bankok és pénzintézetek a teljesítés során megszegték a devizaalapú kölcsönszerződéseket. A szerződésszegéssel jogalap nélküli követeléseket kreáltak, s erre alapozva lehetetlenítettek el és lehetetlenítenek el ma is vállalkozásokat és családokat.

Devizaelszámolások szabályai kölcsön jogviszony alapján

Magyarországon 2000. évben a gazdálkodók számára megnyílt a lehetőség arra, hogy üzleti megállapodásaikat külföldi devizában, vagy deviza alapon kössék meg. Ugyanakkor 2000. évben a devizában vagy deviza alapon történő elszámolások mikéntjére is szigorú törvényi szabályozás jött létre.

A devizakölcsönök igazi forintosítási törvénye a szerződéskötés idején és ma is hatályos 2000. évi C. törvény.

Amennyiben a devizakölcsön egyenleg-nyilvántartása a törvényi rendelkezéseknek megfelelő, úgy a forintosítás piaci árfolyamon sem okozott volna társadalmi méretű problémát.

1.

Magyarországon vagyunk. A kölcsönöket magyar emberek Magyarország területén működő kereskedelmi magántársaságoktól vették igénybe. Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint.

A kölcsön jogviszonyból eredő deviza alapú követelését pénzintézeteknek  forintban és devizában iskötelező nyilvántartani. Ma már tudjuk, hogy a bankok egyáltalán nem vezettek a kölcsönökhöz nyilvántartást, mert ők nem is kölcsönként kezelték a kölcsön jogviszonyból eredő tartozást.

„2000. évi C. tv. 20.§ (1) Az éves beszámolót e törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, az 1-3.számú mellékletben előírt tételeket a megadott sorrendben, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni.

2.

A Számviteli törvény kötelezi a gazdálkodót arra, hogy minősítse és értékelje a pénzügyi instrumentumait aszerint, hogy valós értéken vagy rögzített értéken kell nyilvántartania. Bizonyos esetekben nem enged szabad kezet a minősítés és az értékelés szempontjából. A kölcsön minősítését és értékelését szigorúan szabályozza választási lehetőséget nem enged.

A kölcsön jogviszony egy pénzértékre szóló megállapodás, de a teljesedéséhez pénzeszközre van szükség. A teljesedéshez felhasznált pénzeszköz értéke nem válhat el attól az értéktől amiről a kötelem szól, ezért a Számviteli törvény kötelezi ezen pénzeszközök minősítését és értékelését.

Magából a kötelmi viszonyból is következik, hogy a pénzértékre szóló megállapodás egy rögzített érték, mely a teljesítés során a pénzösszeg meghatározását teszi szükségessé.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Dinamikus számítási elem jelenléte folyamatos újra meghatározást tesz szükségessé. Ám a Sztv. nem hagy kétséget és tévedési lehetőséget, nem enged vitaalapot afelől, hogy a kölcsön egyenlegét nyilván kell tartani, minősíteni és értékelni.

Tehát az

• első lépés a minősítés,
• második lépés a jogszabályi előírás szerintiértékelés.

Az első és legfontosabb az, hogya vállalkozásnak a pénzügyi instrumentumait minősítenie kell aszerint, hogy kereskedési célú vagy nem kereskedési célú.

A minősítésnek meg kell történnie függetlenül a pénzügyi instrumentum megjelenési formájától, pénznemétől vagy a kötelmen belüli más effektivitási megállapodástól.

Sem fizetés pénznemére vonatkozó, sem a nyilvántartás pénznemére vonatkozó szerződéses megállapodás nem menti fel Pénzintézetet ez irányú kötelezettsége alól.

A minősítést a 2000. évi C tv. 59/A §-a kötelezővé teszi.

A minősítést Bank úgy végezte el, hogy a kihelyezni szánt forintmennyiséget „a.) kereskedelmi célú pénzügyi eszközzé” minősítette, „d.) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelések.” helyett.

Későbbiekben látni fogjuk ennek okát is. Ez a kis melléminősítés tette lehetővé a gazdasági csalás elkövetését.

„59/A. § (1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó – a számviteli politikájában rögzített döntése szerint – a pénzügyi instrumentumok (6)-(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével meghatározott körére alkalmazhatja az e §-ban, valamint az 59/B-59/F. §-okban előírt valós értéken történő értékelés szabályait.

b) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésre,

(8) A (7) bekezdésben meghatározott pénzügyi instrumentumokat a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési (beszerzési) értéken, illetve a szerződés szerinti értéken kell kimutatni, a törvény általános (bekerülési érték szerinti) értékelési előírásainak figyelembevételével.

[emailpetition id=”1″]

Fent idézet jogszabályok tükrében Bank a kölcsön jogviszonyból keletkező követelését nem minősítheti kereskedelmi célú pénzügyi eszközzé függetlenül attól, hogy van vagy nincs nyilvántartás effektivitási, van vagy nincs teljesítésre pénznembeni effektivitási megállapodás a szerződésben.

A szerződött kölcsön jogviszonyt nem változtatja meg semmilyen effektivitási kikötés.

A szerződött jogviszony vagy kölcsön, vagy kereskedési célú. Összevonni nem lehet, tilos.

Miért?

Ennek egyszerű a közgazdasági és jogi magyarázata. Ugyanazt a dolgot ugyanazon időben, ugyannak a személynek nem lehet egyszerre kölcsön is adni, és el is adni.

Nem lehet a kölcsön ideje alatt szedni a kölcsönzés szolgáltatási díját, és egyúttal amikor a kölcsön adott dolgot kölcsönbe adó visszakapja, még a vételi árat is követelni.

Másik oka az, hogy a kölcsönadott dolog kölcsönzéskor meglévő eszköz. Vele szemben további beszerzési költségek nem számolhatók el. Ha Alperes prudenciális működése nem volt teljesen tiszta, az nem tartozik az ügyfélre, és nem befolyásolhatja a vele való törvényes elszámolását.

TOVÁBB A PETÍCIÓ FOLYTATÁSÁHOZ!

aceb

Elszámolás, értékelés tekintetében kategorikusan külön kell választani a kölcsönt az értékesíthető pénzeszköztől. A devizakölcsön csak és kizárólag a szerződéskötés-kori árfolyamon tartható nyilván.

Ha az elszámolásban árfolyam-különbözet jelenik meg, akkor az nem kölcsön jogviszonyból származtatott alperesi követelés.

Alperes követelésében, elszámolásában jogalap nélkül felszámított árfolyam-különbözet van.

Ez abból is kitűnik, hogy a felvett „kölcsön” összege a törlesztések ellenére jelentősen nőtt Bank kimutatása szerint. Már csak ebből az egy tényből is látható Bankmár a kihelyezni szándékozott pénzmennyiség minősítésekor sem gondolkodott kölcsönzésben.

Ez is bizonyítja, hogy kölcsönre csak megtévesztési szándékkal hivatkozott, de valójában nem kölcsönt adott. Nem adott kölcsönt. Sem forintban, sem devizában. Mivel nem adott kölcsönt, nem jött létre kölcsön jogviszony, ezért nincs mit helyreállítani.

Itt említem meg az Elszámolási törvényben szolgáltatás hiányában tisztességtelennek minősített árfolyamrést.

Sajnos A Kásler perben nem hivatkoztak a törvényes elszámolás alapszabályaira, hanem jogászkodva érték el ezt az eredményt.

Ha a Számviteli törvény ismeretében tekintünk az árfolyamrésre, akkor az egyértelműen a vételár része, mely vételár a kölcsönelszámolásban egyáltalán nem szerepelhet. Sem réssel, sem rés nélkül. Az árfolyamrés egy másik jogügylet, a devizakereskedés elszámolásának része.

Az árfolyamrés a vételárhoz kapcsolt. Vételár a kölcsöntőkéhez nem kapcsolható. Vételár csak a kölcsönzési szolgáltatáshoz kapcsolható, így az árfolyamrés csak a kamat vonatkozásában jelenhet meg, illetve adható vissza.

Ugyanez a helyzet az árfolyam-különbözettel is. Kölcsöntőke vonatkozásában nem jelenhet meg tőkenövekményként, mert a kölcsön nem számolható el devizakereskedésként. Az árfolyam-különbözet a szolgáltatás árában a kamatban, mint költségnövelő tényező jelenhet meg.

Ha nem kölcsön jogviszonyból számította  Bank a követelését, akkor miből?

A Bankok „Részletes elszámolását” megvizsgálva egyértelműen kitűnik, hogy swap spekulatív devizakereskedést számolt el a kölcsönszerződésre hivatkozva. Magyar hatályos törvények kölcsön jogviszonyból eredő tartozás esetén tiltják a kereskedési célú értékelést.

Mi is történt valójában?

Bank saját maga bizonyította be, hogy nem kölcsönzés történt. A megküldött részletes elszámolás az alábbiakról tanúskodik.

Amíg ügyfél abban a hitben volt, hogy kölcsönt kapott a Banktól, addig Bank nagyon is tisztában volt azzal, hogy ő azt az összeget nem kölcsönként fogja kezelni, hanem kereskedési céllal vételárként.

Lepleződjön le Bank gazdasági trükkje!

1. Ügyfélnek forintra volt szüksége, ezért a Bankhoz fordult, hogy kölcsönt kérjen. A  Banknak van pénze, azért bank. A kölcsön a Banknál meglévő pénz feletti rendelkezés időleges átengedése szolgáltatási díj ellenében. Ügyfél kamatot fizet érte. (Hpt, Ptk.) Oszt,szorz, szándék megvan. Kölcsönt vesz fel.

2. Bank megígérte, hogy ad forintot „kölcsön”, de effektivitási kikötésként deviza-nyilvántartáshoz köti. Más konstrukciók igénybevételének lehetőségét a minimálisra szűkíti. Dörzsöli a kezeit, hogy hopp egy palimadár repült a kalitkába.

3. Valójában Bank nem adott kölcsönt, hanem a kölcsön illúzióját keltve eladta ügyfélnek az igényelt és engedélyezett forint mennyiséget devizáért napi árfolyamon számítva.

Ügyfél erről mit sem sejt. Bank tudta, hogy nincs és nem is lesz ügyfélnek devizája, ezért nyitott egy devizapoziciót, amit „tartozás nyilvántartásnak” nevezett el. Ez azonban nem kölcsön nyilvántartást.

A bank a tartozást nem a kölcsön jogviszony alapján értelmezi!

Abban a hitben tartotta ügyfelét, hogy kölcsönt kapott, de valójában Bank devizáért (svájci frankért, japán jenért) megvásároltatta velea szükséges forint mennyiséget. Tudta, hogy nincs és nem is lesz devizája, ezért Bank kegyesen megengedte, hogy a vételárat (a devizaösszeget) részletekben fizesse meg.

A megvásárolt forintösszeg devizában kifejezett vételárát feljegyezte, mint tartozást a "nyilvántartásába". Megnyitotta a devizaspekulációjához a Forex trade alapú devizanyilvántartást.A tartozást ebből a Forex trade nyilvántartásból vezette le, számított utána kamatot, számított belőle törlesztő részletet, forintosította.

[emailpetition id=”1″]

Láthatóan arra spekulált, hogy az árfolyam hosszútávon való növekedésével árfolyam-nyereségre tegyen szert adós terhére. Erről a spekulációs szándékáról azonban nem tájékoztatotta ügyfelet. Vele továbbra is azt hitette el, hogy a kölcsönhöz vezet deviza nyilvántartást.

A kockázatfeltárást is azért hangsúlyozta, hogy ezzel elfedje azt, hogy a kölcsön jogviszony helyett szerződésszegő módon más pénzügyi viszony alapján számolt el. Kölcsönnek törvényesen nincs árfolyamkockázata, így az arról való tájékoztatás felesleges. Esetleg a kamat vonatkozásában kapcsolható.

4. A vételár későbbi részletekben történő megfizetése miatt időértékre való hivatkozással kamatot is számolt a Swap alapú tartozásra.

A megvásárolt forint feljegyzett deviza vételárát fizettette meg részletekben, kamatostul. Ezt törlesztésnek nevezte el, hiszen a részletek megfizetéséről van szó és az ebből számított törlesztő részletekről küldte meg a törlesztési értesítőt, ami alapján elvárta a teljesítést.

Csakhogy ez nem a kölcsön jogviszonyból eredő törlesztőrészlet, hanem egy vételár részletekben való teljesítése.

Ez a tartozás nem kölcsön jogviszonyból származtatott tartozás, hanem devizakereskedésből számított tartozás.

Óriási különbség van tartozás és tartozás között, attól függően, hogy a tartozás miből ered. Kölcsön tartozás, vagy vételár tartozás. Kölcsön jogviszony, vagy kereskedés devizaspekulációval? Az elszámolásuk alapjául szolgáló nyilvántartás jogszabályi rendelkezés okán különbözik a nyilvántartási összeg értékelésében.

5. Ügyfélnek később se lett devizája, mint ahogy azt már előre tudta Bank, ezért  minden „törlesztéskor” eladott neki a szükséges mennyiségben devizát, aktuális napi piaci értéken, hogy törleszthesse a vételár esedékes részét neki. Természetesen kamatostul.

Mivel ő adta el és neki kellett odaadnom, így devizát én nem is láttam, csak fizettem, napi piaci árfolyamon számítva.

Devizát Bank sem látott, de ennek nincs is jelentősége. Törlesztéskor egy „kölcsön” nevű Swap fogadás eredményét realizálta havonta részlegesen, majd forintosításkor teljes zárást csinált.

Mivel se nekem, se a banknak nem volt devizája, így az abban való hosszú távú kereskedés fogadásnak minősül.

Célja az árfolyam trendjére való fogadás. Ez nem más, mint egy deviza árfolyami spekuláció Bank részéről, melybe ügyfelet úgy csalta be, mintha kölcsönt adott volna.

A Bank a mai napig a „kölcsönszerződésre” hivatkozik. Az kicsit sem zavarja, hogy közben hány jogszabály sért meg.

Alperes elszámolásából kiderült, hogy nem kölcsönt adott, hanem egy Swap alapú hosszú távú devizakereskedést bonyolított ügyféllel. Bank a trend irányában fogadott, míg ügyfelet tudtán kívül belekényszerítette a trend elleni fogadásba.

Ennek a gazdasági bűncselekménynek Bank által törvényi kényszerre kiszolgáltatott okirati bizonyítéka a megküldött részletes Swap elszámolás, melyet nem szégyell felülbírált kölcsönszámításnak nevezni. Kölcsönszámítása azonban egyáltalán nincs. Ami pedig nem létezik, azt nem lehet felülbírált se.

A számviteli egyenlegcsalást nem érintik a Devizahiteles DH törvények, ennél fogva irreleváns, hogy felülvizsgáltnak tekinti-e, vagy se.

A fogadásból eredő nyereség/veszteség realizálása havonként látható a részletes elszámolásában. A kereskedés elszámolása egyértelmű, hiszen Bank részletes elszámolása nem tartalmazza a kölcsönhöz tranzakciónként kötelezően előírt nyitó és záró egyenlegeket, ellenben tartalmaz egy folyamatosan görgetett nyitott devizapozíciót és árfolyam-különbözet elszámolást.

A kölcsön jogviszonyból eredő elszámolásban jogszabályi előírásnak megfelelően a kölcsönértéke szerződésben rögzített. A számításokban az árfolyam a nyitó egyenleg értékelési tényezőjeként szerepel.

A kölcsönben sem veszteség, sem nyereség nem mutatható ki. Ennél fogva a kölcsönből eredő tartozás nem tartalmazhat árfolyam-különbözetet. Számítások elvégzésekor az árfolyammozgást hatástalanítani kell.

Swap elszámolásnál az árfolyam mint vételár van jelen, hatalmas nyereséget vagy veszteséget is generálhat.

4.

A megtévesztés

Bank igyekszik csak a szerződésre helyezni a fókuszt, a hibás teljesítését pedig erőszakkal érvényesítettni. A szerződésben való molyolás is azt a célt szolgálja, hogy az abban foglaltakkal elfedje a teljesítésében megvalósult  Számviteli törvény rendelkezéseinek megszegését.

A „kölcsönszerződés” tartalmazza mind a kölcsön, mind a swap tartalmi elemeit.

Azt, hogy valójában milyen jogviszonyt takar a szerződés, az ta teljesítés mutatja meg.

Mivel Alperes a „kölcsönszerződésre” hivatkozik, mikor Swap elszámolást készít, így nem kétséges, hogy ez egy spekulációs ügyletre szóló „szerződés” ügyfél szerződéses akarata nélkül.

A szerződés tartalmi elemei és Alperes teljesítése együtt egyértelműen megmutatja a valós spekulációs természetét annak a fogadásnak, amely „kölcsönnek” lett becézve.  (Tartalom elsődlegessége a formával szemben elv)

Kúria Pfv.I.21.156./2015/5. ítélete

"a  forintkölcsön devizában történő "nyilvántartása" nem devizaalapú kölcsönnek felel meg, hanem valójában értékállósági kikötést magába foglaló megállapodásnak, azonban az értékállósági kikötést a szerződés megkötésekor hatályos polgári jogi szabályok nem ismerték és nem támogatták.”

Sajnálatos módon emiatt az ítélet miatt szaladt a Kúria elnöke a Bankszövetségbe bocsánatot kérni.

Lássuk a Swap jellemzőit, melyek egytől egyig fellelhetők a szerződésekben, így a szerződéseket banki teljesítéssel együtt nézve nem kétséges a szerencsejáték jelleg.

A hatályos törvényeink úgy rendelkeznek, hogy a tartalomnak elsődlegessége van a formával szemben. Ez azt jelenti, hogy a könyvvezetés során a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.

Nem a Szerződés neve a döntő, hanem a gazdasági esemény tartalma.

o