Jogászok Jognyilatkozata
Bírói jognyilatkozat arról, hogy a bíró megfelel az EUSZ. 19. Cikk (1) bekezdésben rögzített követelményeknek.
Jognyilatkozat
Alulírott – jogi képzettségemre, bírói (közjegyzői) gyakorlati éveimre figyelemmel, ismerve a kommunista Legfelsőbb Bíróság által 1950. március 13-n meghozott 1. számú Elvi Döntését, mely szerint “Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az értékállandósági kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse. Forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés. A forint értékének hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat, bíróilag nem érvényesíthető. Szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható.” – nyilatkozom, hogy
· a Ptk 231. § (2) bekezdésében rögzített értékállandósági kikötésnél alkalmazott devizában-aranyban való átszámítási mechanizmus,
· a „mintha deviza kölcsön” szerződésekben nem szereplő, de az elszámolásuknál (Részletes Hiteltörténeti Kimutatásban) alkalmazott más pénznemre való átváltási mechanizmus,
· valamint a Szjt. 28/A. §-ban rögzített nyeremény/tét számítási mechanizmusa – lényegét tekintve – nyilvánvalóan AZONOS,
vagyis az ÉRTÉKÁLLANDÓSÁGI KIKÖTÉS, a “devizás” szerződéses „más pénznem, illetve arany” ÁTVÁLTÁSI MECHANIZMUS, nem más, mint árfolyam alakulására való FOGADÁS.
Nyilatkozom továbbá, hogy a “mintha deviza kölcsön lenne” szerződések elbírálásánál, figyelembe veszem: az ide vonatkozó EU-s irányelveket (93/13/EGK, 2008/48/EK, 2014/17/EU) és az ezekkel kapcsolatos EU Bírósági határozatokat, valamint a szerződéskötéskor hatályos nemzeti törvényeket, de elhatárolódom az ezekkel ellentétes Kúriai PJE határozatoktól (különösen a 6/2013. sz) továbbá a DH-s, valamint a 2010 után módosított Ptk.; Pp.; és Hpt. törvények alkalmazásától, melyek korlátozzák, akadályozzák a kölcsönszerződésekkel rendelkező fogyasztók jogérvényesítését.
Kötelezem magam arra, hogy az ügy elbírálásánál, nem a kormány-országgyűlés utasításainak, hanem jogszabályoknak alárendelt, független bíróként fogok igazságot szolgáltatni, vagyis nem vagyok hajlandó részt venni – az államilag irányított – magyar nép kifosztásában, népirtásában, és a nemzetgazdasági érdeket sértő, közérdekkel ellentétes forint értéktelenítésében, vagyis a bírói eskümnek megfelelően ítélkezem. Egyetértek azzal, hogy az a bíró, aki ezt a jognyilatkozatot nem teszi meg az vagy szakmailag, vagy erkölcsileg alkalmatlan a “deviza” kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyek tárgyalására.
Végül nyilatkozom, hogy megfelelek az EUSZ 19. Cikk (1) bekezdésének második mondatában meghatározott független és pártatlan bíróval szemben támasztott követelményeknek. Alávetem magam az ezzel kapcsolatos vizsgálatnak és abban – az elvárásoknak megfelelően – közreműködök, valamint nem megfelelés esetén vállalom a jogi, és anyagi felelősségrevonás következményeit.
Kelt:
Bíró neve: …………………………….. Szolgálati helye, …………………………………..
Bíró aláírása: …… …………….. Személyi száma: ……………………Beosztása: ..…………………
Tanúk neve….: ……………………………………. ………………………………………….
Tanúk aláírása: ……………………………………. ………………………………………….
Tanú lakcíme: ……………………………………... ………………………………………….
Melléklet: 1950. március 13-i L.E.D 1. számú Legfelsőbb Bírósági Eseti Döntés
Pkt. 5837/1949. szám.
Köszönettel veszem, ha jogász ilyen nyilatkozatot tesz, és gyűjt, majd megküldi, részemre: Miczán József 3525 Miskolc, Dózsa Gy. út. 27. levélben, vagy elekronikusan: jozsef.miczan53@gmail.com –ra.
Ezzel a Legfelsőbb Bíróság által – 1950.03.13-án kelt – 1. sz. Elvi Döntéssel (L.E.D. – 5837/1949. sz.) azt kívánjuk bizonyítani, hogy
1. a Magyarországon kibocsátott „mintha devizakölcsön lenne” szerződések (szerződésben nem szereplő) de a Részletes Hiteltörténti Kimutatásból egyértelműen kimutatható deviza átszámítási mechanizmusa, amit az állam (országgyűlés, kormány, bíróságok) titkosított (pl. a 2/2014. PJE. határozat 1. pontja) megegyezik, AZONOS
2. a szerződésben szintén nem szereplő, de a Kúria által szerződésbe magyarázott (6/2013. PJE), Ptk. 231. § (2) értékállandósági kikötés átváltási mechanizmusával, valamint
3. az Szjtv. 28/A. §-ban rögzített szerencse(játék)befektetés fogadásának nyeremény számítási mechanizmusával.
Ugyanis mindhárom esetben az eredmény egy felektől független, véletlen esemény bekövetkezésétől, vagy kimenetelétől függ, ami viszont a jelen 1. sz. Elvi Döntés szerint bíróságilag nem érvényesíthető, a hatályos Ptk. 204. (1) szerint viszont „bírósági úton nem érvényesíthető követelés. Annyi kiegészítéssel, hogy az elvi döntés csak az értékállandósági kikötésről határoz, viszont a törvény szerint az sem érvényesíthető bírósági úton, amit „kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért, vagy adott kölcsönből ered.” A (3) bekezdés szerint „azt, hogy a követelés bírói úton nem érvényesíthető hivatalból kell figyelembe venni”!!! Vagyis erre irányuló kereset nélkül is, mert keresetpótló (pergátló) törvény!
Ni. csak mit találtunk?! Miről szól, ki hozta ezt a döntést?!
Legfelsőbb Bíróság 1950. 03. 13-án kelt 1. sz. Elvi Döntés
Értékállandósági kikötés.
Bírói úton nem érvényesíthető olyan szerződéses kikötés, amely forint helyett, vagy a forint mellett – értékállandóság biztosítása céljábó – más értékmérőt és forgalmi eszközt jelöl meg.
Nem vonható ilyen elbírálás alá a forint mellőzése, ha azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják.
Az értékállandósági kikötésben megjelölt kötelezettség helyett azt a forintösszeget kell teljesíteni, amely ennek a kötelezettségnek megfelelt.
- sz. L. E. D. 1950. március 13. – Pkt.5837/1949. szám
Indoklás: I. Az irányadó tényállás szerint a peres felek egyike sem gazdálkodó. Felperes 1946. szeptember 28-án eladta alperesnek s…..i házát, 400 q búza vételárért. Ekkor a búza hatósági ára 40 Ft volt. A vételárhátralékot havi részletekben kellett fizetni.
1947. július 1-én az 52.500/1947. Korm. sz. rendelet a búza hatósági árát 80 Ft-ra emelte fel. Alperes a 25 q hátralékos búza vételárrészleteket a szerződéskötéskori 40 Ft-os árban teljesítette. Felperes keresetében az alperes által teljesített 40 Ft-os ár és a 80 Ft-os hatósági ár közötti különbözetet érvényesíti. Alperest mindhárom bíróság a kereset értelmében marasztalja. Indoklás lényege: felek szerződésben írt megállapodása szerint: ha a vételárhátralék hatósági intézkedés következtében nem teljesíthető, vevő a búza hatósági árát tartozik fizetni. A teljesítésnél a felek szerződésből kitűnő akarata a hatósági ár az irányadó.
A közérdekű kifogással megtámadott ítélet olyan jogszabályértelmezésen alapul, amely a magyar népi demokrácia alapvető jogelvének, a közérdek védelmének nem felel meg. Az eldöntött jogkérdés különböző tényállás mellett gyakran előfordul és ezért is, de az alábbiaknál fogva is, elvi döntést igényel.
II. A dolgozó népnek és a munkásosztály élcsapatának céltudatos munkája leküzdötte az inflációt és 1946. augusztus 1-én létrehozta a stabil pénzt, a forintot.
Népünk ellenségei igyekeztek a forint értékét lerontani. Kártevésük nem járt sikerrel.
Az ingadozók nem bíztak a forint értékállandóságában. Bizalmatlanságuknak többek között ügyletkötéseik során is kifejezést adtak. Nyílt, vagy burkolt értékállandósági kikötést alkalmaztak. A hitelezett összeget átszámították mezőgazdasági, vagy ipari termékmennyiségre és adós ennek a természetbeni szolgáltatását vállalta. Máskor pedig forint-ellenszolgáltatás mellett más értékmérőt is megjelöltek. Kikötötték, hogy ha bizonyos javaknak az ára változik, ennek megfelelően változik az ellenszolgáltatás forintösszege is.
A forma, amely az értékállandósági kikötést, forinttal szembeni bizalmatlanságot tartalmazza, igen különböző. A lényeg azonban mindig ugyanaz: olyan ügyletnél, ahol általában a pénz-ellenszolgáltatás a szokásos és gazdaságilag indokolt, a felek az ellenszolgáltatást nem forintban jelölik meg, vagy forintban jelölik ugyan meg, de olyan kikötést alkalmaznak, mely az ellenszolgáltatás forintösszegének nagyságát más gazdasági tényezőktől teszi függővé.
III. Mind a közérdek védelme, mind a felek szerződési akaratának helyes értelmezése megköveteli, hogy az ilyen kikötések érvényesíthetők ne legyenek. Minden feltételezés, mely a forint értékének csökkenését tartja szem előtt, már önmagában alkalmas arra, hogy a forintba vetett bizalmat gyengítse és ezzel gyengítse építő munkánk eredményességébe vetett hitet. Tehát a forint helyett más ellenszolgáltatás kikötése: lényegében forintrontásra irányuló törekvés.
A forint értékének reális optimizmussal, hittel és bizalommal való megítélése népünk iránti kötelesség volt a stabilizációkor és ma is az. Olyan kikötés, mely ezt nélkülözi, bírói védelemre számot nem tarthat.
A kifejtettek mellett még figyelembe jön az is, hogy a gazdálkozdásunk mai fokán valamely áru értékének a pénztől eltérő más értékben való kifejezése, a pénzformával szemben visszafejlődést jelentene. A haladó joggyakorlat nem támogatja a gazdálkodás visszafejlesztését.
A közértdek mellett a felek helyesen értelmezett szerződési akaratának is az elvi határozatban kifejezésre jutott álláspont felel meg.
Hasonló szerződések kikötésénél a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a hitelező a teljesítsékor megkapja azt az értéket, amelyet követelése a szerződéskötéskor képviselt. Ezt a célt a felek egy véletlen eseti értékmérő – búza, bor, munkabér stb. – közbeiktatásával kívánták elérni.
A stabilizáció óta a forint belső értéke nem csökkent. Ennek egyik kétségtelen bizonyítéka életszínvonalunk állandó emelkedése. Tény ugyan, hogy a dolgozó parasztságunk megsegítése érdekében, hatósági rendelkezés egyes termékek árát felemelte, a munkabérek is jelentősen emelkedtek a munkásság életszínvonalának emelése érdekében, más árak viszont csökkentek. Miután a forint vásárlóereje legalábbis változatlan, a felek szerződési akarata nem akkor teljesül, ha az ellenszolgáltatás a véletlen, eseti, ma drágább, vagy olcsóbb értékmérőhöz igazodik, hanem akkor, ha a hitelező olyan forintösszeget kap, amilyen nagyságú forintösszeget képviselt a szerződéskor a követelése.
Ha a felek valódi akarata tekintetében kétség merül fel, népi demokráciánk jogelveinek megfelelően úgy kell azt értelmezni, hogy senki ne jusson ellenszolgáltatás nélküli vagyoni előnyhöz.
IV. A forint hosszú időn át tartó stabilitása folytán értékállandósági kikötésre ma már nyilván egészen ritkán kerülhet sor. Az ilyen kikötést tartalmazó, korábban létrejött ügyletek pedig egészen, vagy nagyobb részükben teljesedésbe mentek. A perek lavináját indítaná meg azoknak a szerződéseknek a semmissé nyilvánítása, amelyek értékállandósági kikötést tartalmaznak. Indokolt tehát, hogy az ügylet ne legyen semmis, hanem a benne rejlő értékállandósági kikötést ne lehessen bíróilag érvényesíteni.
Az ilyen bíróilag nem érvényesíthető kikötésben vállalt kötelezettség helyett adós a következőképpen tartozik teljesíteni:
Ha a tartozás forintösszege a szerződésben megállapítást nyert, de a szerződés a forint mellett bármely formában értékállandósági kikötést is tartalmaz, a kikötés nem alkalmazható. Az eredeti forintösszeget kell megfizetni.
Ha pedig a felek forint helyett értékállandóság biztosítása végett más ellenszolgáltatást kötöttek ki, ez utóbbi helyett, a kikötött ellenszolgáltatásnak a szerződéskori forintárát kell teljesíteni.
A fentiekből következik, hogy elvi határozatot nem kell alkalmazni akkor, ha a forint mellőzése nem értékállandóság biztosítása céljából történt, hanem azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolja. Például: a haszonbérlet, falusi ingatlan elidegenítése, ellátás, vagy természetbeni járadék kikötmény ellenében, csere, a nem pénzben adott kölcsön stb. esetében.
Ezt egy kommunista legfelsőbb bíróság hozta, a 6/2013. sz. PJE határozatot pedig egy fasiszta Kúria
Legfelsőbb Bíróság
Ezek után ne merje egy szarházi, korrupt bíró (közjegyző) azt mondani - a deviza alapú (MINTHA DEVIZA KÖLCSÖN LENNE) szerződéssel kapcsolatos ügyben - hogy nem fogadás! Ne merje kiadni a végrehajtási záradékot a közjegyző, ne merjen a bank, követeléskezelő kölcsön megfizetése iránti keresetnek helytadni a bíró!
Képgaléria |
Szólj hozzá |